Tesztek

A motor vallásos áhítatot érdemel - egyszerűen aranyat ér 

Már indításkor érdemes lehunyni szemeinket, hogy a BMW-vel közösen fejlesztett erőforrás dúdolásának átadhassuk magunkat. Noha a maximális teljesítmény csak 5500-as fordulattól áll rendelkezésre, a 275 Nm-es nyomaték már 1700-nál ébred, garantálva ezzel, hogy a DS4 szükség esetén ne csak sportos, de viszonylag takarékos is lehessen.

A kis hengerűrtartalmú turbómotor persze nem csak túláradó teljesítményének és szép hangjának köszönhetően szerethető, de olyan kellemes karakterisztikával bír, hogy az alsó tartományban úgy rejti el valódi képességeit és kényszerlélegeztetett mivoltát, hogy közben sosem érződik erőtlennek. Ilyenkor még egy teljesen kezdő vezető is könnyedén elterelgetheti a 200 tagú ménest, mégpedig anélkül, hogy meg kellene ijednie az álló helyzetből alig 7,7 másodperc alatt 100 km/órás sebességre katapultáló autótól.

A szíve a helyén - kár, hogy a színpadon megremeg a lába

Márpedig a DS4 tud piszkosul gyors is lenni, ha akar, s minden tartományban olyan dinamizmus marad csöppnyi szívében, ami bizony széles mosolyt varázsol a vezető arcára. Örömünket a fogyasztást mutató kijelző sem árnyékolja be, hiszen teszthetünket 8,6 literes átlaggal zártuk, miközben normakörünkön 7,1 literes eredményt regisztráltunk. Utóbbi érték ezúttal elmarad a gyáriak eredményétől, de ha rávilágítunk, hogy például a Hyundai Genesis Coupé azonos teljesítményű erőforrása egyazon körülmények között 11,3 liter benzint küldött a túlvilágra, máris másként értékeljük a technika vívmányait.

Sajnálatos, hogy mindezek tükrében mégsem lelkendezhetünk a DS4 sportos képességeit illetően, hiszen a koncepció igencsak gyenge lábakon áll. Már az első intenzívebb gyorsításkor szembeötlő, ahogy elpattogásával megadásért könyörög az első MacPherson felfüggesztés, ami ugyan közel mentes a hajtási befolyásoktól, ám képességei mégsem húzzák alá a motor tagadhatatlan erényeit.

Bambi még törött lábbal is gyorsabb lenne a kanyarokban

Ilyen módon pedig legfeljebb egyenesben lehetünk gyorsak, igaz, ekkor a bolond is tudja nyomni a gázt, s mindamellett, hogy a hasonló magatartás élményfaktora konvergál a nullához, még a rendfenntartó szervek sem nézik jó szemmel a dolgot. Márpedig kanyarban újfent fehér zászlót emel a Citroën, amely még a hosszan elnyújtott íveken is erős alulkormányozottsági hajlamot tanúsít. Nagyobb baj, hogy a nem kívánatos jelenség a C4-hez hasonlóan már városi tempónál is megmutatkozik, s ekkor a megszokott hegyi szerpentinünk éles visszafordítóiról még nem is beszéltünk.

Kanyarban válik ködössé a tekinteteKész szerencse, hogy kigyorsításkor már hagyatkozhatunk a motor nyers erejére, ami a következő ívig még be is hozza az autó lemaradását, ám a DS4 rossz minőségű úton csak tovább bizonyítja elesettségét. Kátyúba hajtva nem csak, hogy felüt a futómű, de úgy pattog el az autó fara, mintha egy kiéhezett cápa marcangolná az Istennő szépséges hátsóját - persze mindebben a széria 18 colos kerekek is hibásak. Nem is csoda, hogy ilyen igénybevétel mellett a szélrózsa minden irányából felsír a nem egészen 12 ezer kilométeres futásteljesítményű Citroën. Más esetekben legalább a zajok forrását sikerül beazonosítani, ám ezúttal ez még úgy sem sikerült, hogy az utolsó fémérmét is kivettük az autóból.

Prémium termék, mégis sok tekintetben a középutat járja

Az 'orrtúrás' miatt szükséges korrigációk során ugyan megfelelő, de a sportosság fogalmától még mindig távol álló kormánymű közvetlenségében talán még nincs is hiba, de a rásegítés mértékét mindenképp túlzottnak találom, így a fürgeséget igénylő ’nyit-zár manőverekre’ csak mérsékelten van mód. A Már a navigáció mellé is jár az USB-csatlakozóvolánhoz hasonló középutat járja a hatfokozatú váltó semleges, már-már nőies kapcsolási érzete is, noha a kissé hosszú úton járó kar pontosságát nem érheti kritika. Nem kérdés: nem egy sport(os) autóval állunk szemben, hiába a magas teljesítmény.

Lassan-lassan lehull az álarc a szépséges királylányról, aki mindent ígért számunkra, s szűk értelemben véve hű is maradt szavához. A Citroën DS4-ben ugyanis mindenből van egy csipetnyi: gyorsaság, erő, sportosság, kényelem, luxus, szépség, kényeztetés és ezernyi mennyei manna. Mindezek tükrében pedig meglepő, hogy mégsem ragadt el minket valami gyengéd érzelem, ami pénztárcánk szélesre tárására késztetne, márpedig a papírforma ezt már önmagában indokolttá tenné.

Papírforma szerint a lányunk, és fele királyságunk adnánk érte

Ha azonban a sok-sok apró varázslat helyett csak egy kicsivel több figyelmet fordítottak volna a szakemberek a futómű végső beállítására, talán egészen más képet mutatna a 200 lóerős DS4. Egy kicsit módosított csapterpesztés, csak egy leheletnyivel más utánfutási szög, egy utolsó foknyi kerékdőlés és összetartás, na adj’ Isten a szórakozató berendezés, a változtatható színű kijelző, egy Üveggyöngyök helyett szilárd alapok kellenénekapró krómozás, vagy a végtelenül lassú elektromos rögzítőfék helyett egy komolyabb többlengőkaros hátsó futómű beépítésével minden probléma orvoslásra kerülhetne - hiszen, ha a végső hangolásban nem is jeleskedhet mindenki, a jól bevált recept alkalmazása nem ütközhet akadályokba. Szilárd alapokra pedig már lehetne égig érő üvegpalotát építeni, de ingoványos talajon mindez nem több holmi szemfényvesztésnél.

S hogy van-e valódi ellenfele a 200 lóerős DS4-nek? Ne is keverjük tovább a paklit, mondjuk azt, hogy nincs! Egy Istennőnek nem is lehet párja kerek e Földön, így aztán nem csoda, hogy a Citroën nem volt rest az egyetlen, igazán magas felszereltségi szinttel társítható, ám valóban kiváló motorral szerelt modellre 8.220.000 forintos árcédulát aggatni. Ám az árat tovább is lehet fokozni, amit a minden hájjal megkent tesztautónk 9,2 milliós árcédulája is jól mutat. Persze az igazsághoz tartozik, hogy máshol sem kapnánk meg olcsóbban ezt a csomagot, sőt.

Fényt hoz az éjszakába - fellépése vitathatalanul elismerésért kiált

De vajon kinek is ajánlanánk tesztünk tárgyát? Elsősorban fiatal, tehetős párok hölgy tagjainak, akik adnak a jó megjelenésre, s igénylik a maradéktalan kényelmet, miközben szeretik, ha autójukban a kifogástalan biztonságérzet mellett mindig marad némi erőtartalék. Persze jó választás azoknak is, akik csak lámpától-lámpáig szeretnének gyorsulni, miközben a nap maradék részében takarékosan vezethetnek, s mély basszusokkal rezegtethetik meg a csomagtartót, így zsebelve be a járókelők ’elismerő’ pillantásait. Márpedig azt hiszem, szűklátókörűség lenne részünkről, ha azt gondolnánk, hogy az ilyen igényű vásárlók számossága szerény lenne. Ám a dolgokat objektíven nézve tény, hogy jóval olcsóbban, a szupertakarékos 112 lóerős 1.6 HDI dízelmotorral és kisebb kerekekkel harmonikusabb egészt alkot a francia 'Lorelei'.