Tesztek

Reggeli a Duna partján - kívánni sem lehetne jobbat

Miután a minden bajunkat messzire elsöprő túra után a reggelinket egy frissen az ölünkbe csobbant paksi halászlé jelenti, mellénk szegődött horgász barátaink társaságában már van időnk mérlegelni a kezdeti benyomásokat, melyek alapján azt kell mondanunk, hogy a Mazda hátsókerékhajtása ugyan élvezetes egy bizonyos pontig, de komolyabb teljesítmény hiányában mégis csupán a parkolókban, illetve a kis sebesség melletti magamutogatáshoz elegendő, így nem gondolnánk, hogy ez a momentum komolyabb előnyszerzésre adna módot a frissebbnek ígérkező konkurensekkel szemben.

Hatékonyságban van hová fejlődniPersze tapasztalatból tudjuk, hogy teljes megváltást a nagyobb teljesítményű kétliteres motor sem jelent a lassan leköszönő roadster számára, melynek motorháza alá hamarosan kiváló SKYACTIV erőforrások költözhetnek, mégpedig feltöltővel lélegeztetve. A hatékonyság növelésére persze szükség is van, hiszen több mint 500 kilométeres, túlnyomórészt országúti suhanást tartalmazó tesztünk végül 7,3 literes átlagfogyasztással zárult, s ennél normakörünk sem mutat fel szerényebb értéket. Összehasonlítás gyanánt kiváló példával szolgálhat a négykerékhajtású, automataváltós, 160 lóerős Mazda CX-5, ami hűen bizonyítja, hogy a világ legnépszerűbb nyitott autóját bizony már kikezdte az idő vasfoga, hiszen a hobbiterepjáró hasonló körülmények között közel 1,5 literrel kevesebb benzint küldött volna túlvilágra.

Lassan leköszönő modellel van dolgunk, de így sem kellene sok a tökéletességhez

A tökéletességhez tehát elkélne egy takarékosabb, ám nagyobb teljesítményű erőforrás, de legalább egy hatfokozatú manuális váltó, ami utazótempó mellett kímélhetné a jelenleg 100 km/órás sebesség mellett 2600-as fordulaton dolgozó ’egynyolcast’ - az igazsághoz hozzátartozik, hogy például a kétliteres verzió hatodik fokozata még az 1,8-as ötödikénél is rövidebb. A végső mennybemenetelhez persze jól jönne némi határozottabb túlkormányozottsági hajlam is, ami ugyan elérhető lenne a tömegközéppont és a futómű momentáncentrumának eltolásával, de ebből a szempontból a puszta nyers erő rendelkezésre állása sem lehet elenyésző tényező, mely tekintetben hamarosan baljós lépéselőnnyel bukkannak fel a horizonton a Subaru BRZ, illetve a Toyota GT86 tetejüktől megfosztott változatai.

Sajnos már mind elkelt - galériaA Mazdával szemben megfogalmazott élesebb kritika persze gyorsan elhalványul, hiszen a teszt apropójának tekinthető Takumi limitált széria is csak egy amolyan búcsúdal a lassan nyugdíjba vonuló MX-5 jelenlegi generációjának tiszteletére, ami olyannyira célt ért, hogy cikkünk megjelenésének idejére minden példány kiárusításra került. Aki a birtoklási vágy kielégítése érdekében feláldozta 7 millió forintját, bizonyosan nem tett rossz lóra, hiszen a napfényben lilává váló, ám árnyékban feketének tetsző fényezés akkor is megtette a magáét, ha egyébként közelről szemlélve - legalábbis a teszre fogott példány esetében - több helyütt festékhibás volt. A komolyabb szín persze el is kél a korábban vallatott példányok árnyalataiban játékszernek festő aprósághoz, ami jelen konfigurációjában valóban kifogástalan fellépéssel örvendezteti meg a rajongókat.

Szép konfigurációról csúszott le, aki nem foglalta le idejében

A matt felnik szintén szót érdemelnek, de nem mehetünk el említés nélkül a Recaro foteljeinél kényelmesebb, tágasabb, ám nem kevésbé jó oldaltartású ülések mellett sem, melyek ezúttal elegáns barna bőrbe húzva pompáznak. A szövet kárpitozást ettől függetlenül továbbra se vessük el, ugyanis a természetes anyag negatív velejárója, hogy nyáron izzasztóan meleg, télen pedig fogcsikorgatóan hideg.

Nem szép megoldás, de végre van USB isA probléma egyik felét persze orvosolja, hogy az ülőalkalmatosságok esetünkben fűthetőek, az pedig minden potenciális MX-5 vásárló örömére válhat, hogy az első pillantásra komplikáltnak tűnő, feláras Sanyo központi rendszer annak ellenére is kiválóan ellátja funkcióját, hogy a Bluetooth-kihangosító mikrofonjának rögzítése, vagy éppen a korábban hiánycikknek számító USB csatlakozó kialakítása erősen házi barkács jellegű. Az ergonómia persze továbbra is kifogástalan, s ugyan a hátunk mögött a két fő számára még éppen kielégítő 150 literes csomagtartó mellett is van 3 kisebb rekesz, az apróságaink számára azért még hálát adnánk néhány további tároló alkalmatosságért.

Férfiak számára is vállalható, de lányoknak még mindig jobban áll

Apróbb hiányosságok ide vagy oda, a Mazda MX-5-ösön szűk értelemben véve továbbra is nehéz fogást találni, de annyira azért már eljárt felette az idő, hogy mérvadónak, iránymutatónak ne tekinthessük. Mert igaz ugyan, hogy a japánok gyermekének a vezetési élményre alapszinten fogékonyak számára a viszonylag szerény árcédula ismeretében talán nincs is közvetlen alternatívája, de a sebesség mámorában szívesen fürdőzőknek, a Senna alagútját kutatóknak, vagy éppen az adrenalint hajhászóknak még mindig nem jelent átütő sikert - csak éppen egy pillanatra kiszakít a mindennapok szürkeségéből.

Csajozós autó? Talán mégsem..Noha az 5,9 millió forintos alapár még éppen emészthető, azért zárójelesen megjegyezném, hogy az autóban lévő „hardware” ismeretében még mindig borsos, s főként nem kevés, ha megtapasztaljuk, hogy a kétüléses felépítés használati értéke igen szerény, így az MX-5-ös első autóként csak némileg antiszociális személyek számára javallott (noha a kezdeti löketet megadja, ismerkedésre is kevésbé alkalmas, hiszen tréfásan több hölgy is megemlítette, hogy „ebben még ’összebújni’ sincs mód”).

Népes családunk körében persze villámgyorsan kiderült, hogy a ’hasznos’ autók árnyékában a Mazda néhány órán belül olyannyira beszorul a feljárón, hogy kiszabadítása a kizárólagos előnyjogot biztosító „most elmegyek kirándulni egyet” felkiáltás esetén valóságos logisztikai fejtörővé válik, miközben a vezetési élmény még mindig nem elég intenzív – csak éppen a tökéletesen populáris, s ezzel együtt túlságosan is elszigetelt, kiforrott járművek mellett szívderítő.

Majd' 6 millió a beszálló - ennyiért már lehetünk gyorsak.. igazán gyorsak

Mindezek fényében engedjék meg nekem, hogy elszakítsam Autó Pultos béklyóimat, s halkan megemlítsem, hogy az említett 5,9 millió forintos összeg fejében helyettesítő termékként már olyan motorkerékpárokat kapni, amik semmiben sem középszerűek, gyorsabbak a gondolatnál, s nem sokkal szerényebb praktikus jellemzők mellett olyan izgalmakat kínálnak, amiket autótól csak nagyságrendekkel drágábban várhatnánk el.

Mazda MX-5 Takumi -galériaAmennyiben érthető módon mégis négy keréken maradnánk, feltűnhet a színen a friss MINI Roadster, ami agresszívebb hangjának, közvetlenebb kormányzásának, illetve szerpentinre termett futóművének köszönhetően elsőkerékhajtása dacára is intenzívebb élmények forrása, így csupán kissé feminin külsejével kell további barátságot kötnünk. Szimpátia esetén már az 5,8 millió forintért kínált alapmodellel sem tehetünk rossz lóra, de 6,8 millió forint fejében a Cooper S változat bizonyosan sokkal szélesebb mosolyt varázsol az arcunkra, így mindenképp megéri felárát.

Azonban ha rám hallgatnak, elfelejtik a kétszemélyes változatot, és a legalább szükségülésekkel ellátott MINI Cabriót gördítik haza, melynek 184 lóerős Cooper S változata éppen tesztalanyunk közvetlen ellenpólusaként 7,15 millió forint fejében lehetne teljesebb értékű társunk a rémálmok elől történő menekülés során.

Szerencséjére alig van ellenfele - érdemes lehet kezelésbe venni

Amit persze szintén nem mondhatok el büntetlenül, az az, hogy egy keményebb futóművel, egy önzáró differenciálművel, egy kompresszorral, vagy éppen egy turbófeltöltővel, valamint egy hatfokozatú váltóval a Mazda minden hátsága örökre feledésbe veszhetne, s a felszereltség kapcsán olykor még az is megeshet, hogy a kevesebb néha több...