A Mazdánál is van Karácsony. Csakhogy az nem decemberben, a jó fiúknak, hanem a tavasz kiteljesedésével, az újságírók számára érkezik – szinte nem is volt esztendő, melynek során nem csalhatott volna mosolydalokat a japán gyártó legendás élménygyára a tesztelők orcájára. A tavalyi évfordulózás után ezúttal a két évvel ezelőtti ráncfelvarrás során legtöbbet változott csúcsverzión volt a sor, hogy kenyérre kenje mindenki szívét. Ez teljesült esetünkben is, noha az objektív kritikával szemben ő is elzsibbadt kissé.
Szép emlékek felködlenek - galériaSötétség. Valahol a háttérben halk süvöltés mar némi éberséget messzire kóborolt tudatomba. Mintha sosem lett volna csukott szemem felpattan, miközben fejem a rátűző napsugár hatására szinte lángokban ég. Hol vagyok? – gondolkodom, de hiába a fejtörés; egyedül a lágy és nagyon is ismerős ringatózás van segítségemre: vitorláson töltöttem az éjszakát. A Balaton ismerős közege éppen elég ahhoz, hogy a nagy alvás utáni (az órámra vetett pillantás elárulta: lassan dél van) agyzsibbadtságot ne erőltessem, de szemeim dörzsölése közben már tudtam: csakis egyetlen dolog segíthet feleleveníteni a tegnapi álomittas eseményeket. Vízpofon - hívom elő gondolatban, miközben trikómat lehúzva magamról a cockpit (így hívjuk a hajó hátsó, nyitott részét) felé igyekszem.
A következő műsorszámot profik kivitelezték, szigorú felügyelet alatt. Kérjük, otthon ne próbálják meg utánozni – rémlik fel szememben a tévés intés amatőr mása, miközben zsibbadt izmaim megfeszülnek és magzatpozícióban repülök a nyár első sugarai által megenyhített víztömeg felé. ’Bumm’; mosolyra húzódik a szám, és először a csobbanást, majd a velem együtt lezúgó buborékok hangját hallom, amely előhívja az elmúlt napok emlékét.
Morgós motor, csúcsverzió - minden adott az élménydús naphoz.
A magasabbak is jobban érzik magukat - galériaSzinte kísértetiesen azonos morgás közepette kelt életre a motor, amikor is a fényes délelőttön átvettem a kétliteres, vászontetős csúcs-MX-5 kulcsait, és elindítottam a roadstert. A jóindulatúan morgó hang jelenlétét az egyrétegű vászontető alig csillapította, ellentétben Vajda kolléga aggodalmaival. Neki ugyanis tavaly az évfordulós alapkiadás vinil tetejének keresztrúdja már nyomta a fejét – a drágább modellhez járó vászontető eltérő kialakítása okán már kb. 190-192 centiméteres magasságig nyújt használható fejteret - még a keménytetős verzió fejtere is kisebb nála.
Mindent elnyel - a praktikum nem sok kívánnivalót hagyA terv egyszerű volt: alapos átvizslatás, a tesztfeladatok elvégzése, majd pedig irány a Balaton, szívünk másik csücske. Ez persze némi csomagolást is jelentett, ám ezen a téren (is) – szokás szerint – jól vizsgázott a néhány éven belül új generációba lépő modell. A mérésünk szerint üresen alig több mint 1,1 tonnás, négyméteres karosszériában még jó pár tárolórekesz is elfért. Az ülések mögött illetve között hatalmas dobozok fogadják magukba csomagjainkat, ráadásul középen még be is zárhatjuk azokat. A könyöktámasz (kardánalagút) éppen elég ahhoz, hogy néhány telefont/apróságot beletegyünk, miközben a poharaknak és egyéb tárgyaknak az ajtókban marad hely, de roadster-viszonylatban a kesztyűtartó is felettébb használható. Így két személy bőven együtt tud élni az MX-5-tel, elvégre még ott a jól pakolható, 150 literes csomagtartó, sőt, csukott tetővel a vászon alá, hátra is fér némi könnyű pakk.
Helyenként a múlt század végét is felidézi.
A kötelező vizsgálódást követően végre nyugodtan elfoglalhattuk helyünket az ülésekben és átengedhettük magukat annak, amire az MX-5 született: az élménygyűjtés feladatának. 
A Recaro sportülések a kisebb mellkasok barátai.Ebben az sem zavart minket, hogy a kor szele már egyértelműen nyomott hagyott a beltéren, ahol nem igazán találni bármit is, ami arra utalna, hogy elért volna már minket a 21. század. Puritánságról azért nem beszélhetünk, a jó összeszerelési minőségű utastér inkább az egyszerűség és a használhatóság jegyében fogant. A luxusról pedig a fűtésével jégsapkákat is megolvasztani képes automata klíma, a 7 hangszórós, nem kiemelkedő hangú BOSE hifirendszer, a gyors ülésfűtés és a bőrözés gondoskodik. Az újdonságértéket pedig a Recaro sportülések valamint a frissítéskor érkező kormány jelzi – de sajnos mindkettőt el kell marasztalnunk kissé. Az egyébként jó oldaltartású ülések a már egy picit is sportosabb testfelépítésűek számára is szűkek (a pluszkilókról nem is beszélve), a mindössze két irányban (fel/le) állítható kormány pedig egy ilyen kaliberű autóhoz egyszerűen nagy; a kis beltérben hasonló érzés volt a volánt markolászni, mintha egy veterán Mercedes ülésében foglalnánk helyet.
Kiszállni? Azt nem igazán akar senki.Ezen persze könnyen túl tudtuk tenni magunkat, amelyben a nyugodt közlekedés finom élményének is szerepe volt. Nyitott tetővel, felbillentett szélfogóval és felhúzott oldalablakokkal tényleg csak a fejünk búbját éri némi huzat, miközben az alacsony, távoli szélvédő bőséges kitekintést ad a felettünk úszó felhőkre, és megfürdet minket az aranyló napfény sugarában. Az alacsony súly csodájaként a kétliteres benzinmotor már az alsóbb fordulatokon is szépen gyűri le a rövid váltóáttételeket, a váltás pedig felettébb élvezetes. Bár a rövid utakon, precízen megvezetve járó hatgangos manuális váltó használata valóban eszményi, talán még egy csipetnyi finomságot elvártunk volna az egységtől – igaz, még így is az élvonalba tartozik. Ily nyugodtan autózva különben hétliteres értékek integetnek jókedvűen a fedélzeti számítógépről, feltéve, ha országúton maradunk.
Vérbeli roadster - a hangoskodás terén isAmennyiben egy picit is sietősebbre vesszük a figurát, akkor már némileg összedőlhet az idill. A hatodik ugyanis itt rövidebb valamelyest, mint az ötfokozatú 1,8-as kivitel legmagasabb fokozata, így pedig a fordulattal megjön az étvágy, és a hang is. Ide már közepes távon is kívánkozik a vászontető óvása, amely viszont a zajokból vajmi keveset szűr. Amikor előkerült a Caterhamhez való hasonlítás, igazából akkor jöttünk rá, hogy a keménytetős változatnak nagyon is van létjogosultsága. Főleg, hogy – kapaszkodjanak, mert ilyet a hazai sajtóban eddig még nem nagyon hallottak – az MX-5 nem sportautó; legalábbis szériakivitelében nem, hiába kapott a csúcsverzió bizonyos kiváltságokat.
Ennek okát a következő oldalon boncolgatjuk.