Egy íróasztalhoz láncolva ülök, miközben papírjaim felett görnyedve számok, képletek, határidők cikáznak a fejemben. A felettem lebegő óra mutatójának minden ketyegésére úgy rándulok össze, mintha bomba robbanna mellettem, a kezeim rácsokat próbálnak szétfeszíteni, s mélyen, legbelül némán ordítok. A hétköznapok szürkeségének és monoton munkámnak rabja vagyok, amikor verejtékezve ébredek álmomból, hogy kikerekedett szemekkel akkorát szippantsak a levegőből, mintha percekig víz alatt fuldokoltam volna.
Nem gondolkodom, nem szólok, csak az éjjeli szekrényen heverő slusszkulcsot megmentőmként szorítva magamhoz az ajtóhoz indulok. A nap még felkelni sem készül, amikor a volán mögé vetem magam, hogy a ponyvatetőt egy hanyag mozdulattal a hátam mögé hajítva a hideg levegővel együtt szívhassam magamba azt az illúziót, amit valaha úgy hívtunk: szabadság.
Feltűnő, mégis akkor élvezetes, ha csak magunk vagyunk - ilyenkor sok is a két ülés
Az 1,8 literes szívómotor 126 tagot számláló ménese magabiztosságot sugalló mordulással kel életre, hogy a kétezres fordulatszám felé reppenő főtengely egy kis ízelítőt adjon abból, ami ránk vár. A jobb lábunk apró bokamozdulatával még felébresztünk néhány madarat a bokorból, hogy végül konstatáljuk: példás gázreakcióval és egy, a vártnál 
Alul erőtlen, de pörgős a kisebb négyhengeresdinamikusabban űzhető négyhengeressel van dolgunk, ami könnyedén megbirkózik a hátsókerékhajtású autó alig több mint egytonnás üres tömegével.
Lassan, az átlagosnál egy kicsivel keményebb kuplungpedál felengedésével tolatunk le az alsó tartományban kissé erőtlen, s akár fulladékonynak is titulálható motorral a felhajtóról, miközben a Mazda a precíziós manőverek közben szívmelengető hörgéssel énekelteti meg a kipufogókat. Irányba állva végül akkora gázt adunk, ami éppen csak egy pillanatra ríkatja meg a nagyságrendekkel nagyobb teljesítményt is kiszolgálni képes Bridgestone Potenza abroncsokat, hogy a végtelen horizont irányába fokozzuk tempónkat.
100 kilométeres sebességig hűvösben is kellemes
Az üzemi hőmérséklet eléréséig még nem firtatjuk az MX-5-ös valódi képességeit, de a tetszetős, retro hangulatot árasztó műszer hétezres skálázása előre is sokat ígér, amikor a rendkívül pontosan és rövid úton kapcsolható, kellően fémes h
Ezúttal fűthetőek a bőrrel húzott ülésekanggal a kulisszájában járó ötfokozatú váltóval a másodikat szúrjuk.
Amíg a motor melegszik, reflexeinknek a hamisítatlan roadster életérzés fújhat ébresztőt, hiszen a menetszél pontosan annyira ér el minket, ami még éppen kellemes, így a hajnali, 17 Celsius fokos hőmérséklet a 'Takumi' limitált szériában ülésfűtéssel is ellátott autóban könnyed öltözet mellett is elviselhető. Nem kell megijedni akkor sem, ha ilyenkor gyorsforgalmi útra tévedünk, hiszen a fejünk búbját védő baseballsapkával könnyedén elkerülhető a meghűlés. (Hasonló viselet napsütésben is javallott, hiszen a szemüvegeket is megkerülni képes, felülről tűző sugarak hajlamosak elvakítani a sofőrt.)
Nem csak a nap miatt ajánlott a sapka viselete - 180 cm felett a fejünk búbját karcolja a menetszél
A várost elhagyva persze már eszünkbe sem jutnak a halandóságunkra emlékeztető fizikai behatások, miközben a Mecsek szerpentinjeinek meghódítására készülünk. A mutatókat engedjük egyre magasabbra csapongani, amikor oldalra pillantva látjuk, hogy az elöl-hátul érces hangon éneklő roadster tolakodó ébresztőjére versenyt futnak az erdei vadak.
Bámészkodásra nincs időnk, hisz' amikor viszonylag kimért sebességgel az első kanyarhoz érkezünk, a Mazda az orr tolásával, vagyis markáns alulkormányozottsági hajlammal válaszol az illetlen és kelletlen vallatásra. Mindez persze nem jelent többet annál, minthogy a mérnökök a fokozott biztonságot előtérbe helyezve határozták meg a végső beállításokat, ám a következőkben már a fentiek ismeretében esünk a következő visszafordítóra, miközben a pontosan adagolható és erős fékbe taposva készítjük elő a mutatványt.
Felülkormányozottságba hajszolható, de némi erő még elkélne a mutatványhoz
Nehéz dolgunk nem lesz, ugyanis a kétliteres változaton innen önzáró differencálművel nem rendelkező MX-5 a driftelés minden ismert módszerével könnyedén túlkormányozottságba kényszeríthető, ám a far csúsztatását fokozatosan kitartani már szinte képtelen. Kezdetben a kemény terhelésváltás célravezető lehet, de a 126 lóerős teljesítmény, valamint a 167 Nm-es csúcsnyomaték az élvezetes ívmenethez szinte csak ’sétálva’ elegendő, s ebben az sem segít sokat, ha az optimális 4500-
A kormányzás és a váltó kiemelkedő - galériaas határ felett űzzük a robbanékony négyhengerest, mely hétköznapi igénybevétel mellett mindig kellő rugalmassággal szolgál.
Noha a pontos, informatív és közvetlen kormánymű még megfelelő partner a kanyarvadászatban, a futómű már inkább a populáris autók kompromisszumos középútját igyekszik járni, s a határokon innen nem is késztet megalkuvásokra, hiszen sohasem bizonyul túlságosan keménynek vagy rázósnak. Ami azonban előny az egyik oldalon, az hátránnyá avanzsál szélsőséges körülmények között: miközben az első felfüggesztés hangolása akár ideálisnak is tekinthető, a hátsót a vezetés szerelmesei bizonyosan túlságosan puhának fogják találni, ami végső soron nem kívánt oldalirányú dőléshez vezet.
Elől jó, sportos szemlélet mellett hátul puha a felfüggesztés
A gyári 9,9 másodperces jóslattal ellentétben a méréseink szerint álló helyzetből akár alig több mint 8 másodperc alatt (!) 100 km/h-s sebességre gyorsítani képes autónak a következő nyújtott íven újabb bizonyítási lehetőséget biztosítunk, ám a lengéscsillapítók útjának végéig az orrával radíroz a kis roadster, majd hirtelen kitör a farával, s rendkívül kényszerű helyzetében valahol az alul- és túlkormányozottság határán ’billeg’. A kiszámíthatatlanságnál rosszabb szituáció talán nem is létezik az autózásban, de a sok esetben etalonnak kikiáltott MX-5 végső soron fehér zászlót lebegtet.
Vajon képes megőrizni elsőségét a lassan kiöregedő MX-5? Lapozva kiderül.