Tesztek

Kedves Olvasó, most vegyen egy mély levegőt és kapaszkodjon meg jól foteljének karfájába, ugyanis egy elég nehezen emészthető kijelentés érkezik: a fotókon látható vadonatúj, 1,7 literes dízelmotorral szerelt, automataváltós Hyundai i40 szedán listaára 10,6 millió forint - komolyan. Bizony, én magam sem akartam elhinni, amikor számolgattam az árlista alapján, de hiába ellenőriztem le többször az eredményt, sehogy sem akart kevesebb lenni.

Minden jóval megkenve is sok érte 10,6 millióAz igazsághoz hozzátartozik, hogy az importőr bemutatójárgányát minden jóval megkenték a gyárban, alig hiányzik belőle valami. Akadnak itt mindkét sorban fűthető, elöl elektromosan állítható, méretes és kényelmes bőrfotelek, tolatókamerával és csodásan szóló Infinity hangrendszerrel megspékelt navigációs rendszer, kanyarkövető xenon fényszórók, 18 colos könnyűfém keréktárcsák, kulcsnélküli bejutás és indítás, számtalan légzsák mellett egy vezető oldali ’térdlufi’ is, fűtött műbőr kormány, vezeték nélküli telefon-kihangosító, metálfényezés, szinte minden, amit csak el tudunk képzelni. Már-már majdnem bele is törődtem a végösszegbe, hiszen mindig túlárazott szindrómában szenvednek a 'fullos’ tesztjárgányok, de azért biztos, ami biztos alapon hasonló felszereltségek és hajtásláncok után kutatva elkezdtem számolgatni a népes konkurencia háza táján. Ekkor jött a meglepetés.

Hogy miért? Mert a köztudottan méregdrága, mellesleg a kategória etalonjának tartott Volkswagen Passatot leszámítva, még ha általában csak egy kicsivel is, A legolcsóbbakból lesznek a legdrágábbak?de minden konkurens olcsóbbra jött ki a koreai négyajtósnál – ebbe a táborba tartozik például a Peugeot 508, a Citroen C5, a Skoda Superb, a Honda Accord, a Toyota Avensis, de még a Ford Mondeo vagy az Opel Insignia is.

A hab a tortán pedig csak most következik: míg az i40-nél ezért az összegért egy lent kissé nyomatékszegény 1,7 literes dízelmotorra futja, addig a többiek jórészt harmonikusabb és izmosabb 2-2,2 literes egységekkel kelletik magukat. Bőséges szolgáltatások ide vagy oda, nem kérdés, a Hyundai hazai árazásokért felelős embereinek túlontúl vastagon fogott a ceruzája. A cédulát látva persze maximális elvárások elé állítottuk az autót; nézzük, miként váltja be a hozzá fűzött reményeket az i40 szedán változata. Megéri vajon pénzét?

A 4,74 méter hosszú, igazán masszívnak és méretesnek tűnő modell összességében nagyon meggyőzően teljesített, ám nem győzöm hangsúlyozni, hogy a remek portéka és a kiemelkedő garanciális feltételek ellenére ennyire talán nem kellett volna optimistának lenni az árazáskor, főleg, hogy azért nem beszélhetünk teljesen tökéletes jószágról - akadnak itt-ott hiányosságok a gépezetben.

A szedán i40 kiállása is igen határozott - galériaHibalistámon a következő tételek szerepeltek: vaskos, sok mindent kitakaró A-oszlopok - amelyek a gyatra körkilátással egyetemben kívánják a parkolóradarokat és a tolatókamerát -, sötétben lehúzott fényerő mellett is vakítóan világító, különben legtöbbször ügyesen és gyorsan dolgozó, szép felbontású központi szórakoztató rendszer, nagyobb tempónál a legjobbakhoz képest magas szélzaj, könnyű, 'mű' kormányzás, valamint a kategóriában átlag alatti hajtáslánc. Azt hiszem, a fentieket nem szükséges hosszasan kielemezni, de utóbbival kapcsolatban azért magyarázattal tartozom.

Már az ugyanezen erőforrással, de hatfokozatú kézi váltóval próbált i40 és Volkswagen Passat kombi összehasonlító tesztünkben is megjegyeztük, hogy a koreaiak részéről nem volt feltétlenül jó húzás ezt a 136 lóerős (330 Nm) 1,7 literes gázolajost (egyelőre) csúcs öngyulladósként bevetniJó erőben van az 1,7-es CRDI, de alul gyenge az i40 kínálatában, ugyanis a kellemesen csendes és egészen kulturált egység papíron hiába veszi fel a versenyt a nagyobb kétliteresekkel, a valóságban árnyaltabb a kép. Ne gondoljanak hazugságra, a fenti adatok abszolút reálisak, amit mind a puttonyos, mind a mostani automatás modell korrekt, méréseink szerint a gyári értékekre 1-1 másodpercet verő gyorsulási adatai is alátámasztanak; fordulaton jól megy a kis dízel. De 1800-2000-es fordulatszám alatt érződik, hogy nem ’méretből’, hanem a turbótól él az egység, s lent nem segít rajta a feltöltő, így ott marad a lustaság.

Maga a váltó jó, a vezérlés lehetne okosabbAz alul nyomatékszegény viselkedést kiküszöbölendő, a kézi váltós kivitel esetében viszonylag rövid áttételezést kellett alkalmazniuk a mérnököknek, amit szerencsére a szintén hatfokozatú, kormányról is kapcsolgatható bolygóműves automatánál jóval hosszabbra vehettek (2600 helyett 2300 körül forog a főtengely 130 km/h-nál). Ám ennek eredménye nem más, minthogy a szerkezet - főleg hidegen - sokat 'csúsztat’, és 2000-es fordulatszám alatt alig hajlandó váltani. A szoftver mondjuk lehetne egy kicsit rugalmasabb: engem határozottan idegesített, hogy konstans 60-nál stabil ’1999-nél’ tartotta a fordulatot, és ameddig az ember nem lépte át a 2000-et, esze ágában sem volt ötödikbe kapcsolni, manuális módban sem. Értjük mi a különben indokolt hangolást, de azért ennyi ’IQ' beleférhetett volna a különben szépen, elég gyorsan és vajpuhán kapcsolgató szerkezet programjába.

A fogyasztással elégedettek voltunk - galériaDe ez a fajta fordulatéhség legtöbbszor csak a lelket zavarja. Ugyanis a fogyasztás érdekesen alakult: normakörünkön a szélesebb téli kerekek ellenére a maga 5,5 literes eredményével alig kért többet 3 decivel az automatás i40 szedán a kézis puttonyosnál, pedig a gyári adatok szerint egy liternek kellett volna lennie közöttük.

A titok nyitja természetesen a már említett hosszabb áttételezésben rejlik, amivel a településeket elhagyva kevésbé torkos a kuplungpedált 600 ezer forint ellenében nélkülöző verzió, melynek étvágya városban 7-8 liter között alakul, ám az agglomerációból kiérve jelentősen csökken, szabályos autópálya-tempónál például már 6 liter alatt kér enni 100 km-enként, ami a méret és a tömeg fejében abszolút korrekt, bár a kategóriában inkább átlagosnak, mint kiemelkedőnek tekinthető eredmény.

Az i40 minden porcikájából sugárzik a minőségVisszatérve az induló gondolatra, fanyaloghatunk hosszasan a magas árazáson, de egy biztos: az i40-nek minden porcikájából sugárzik a magas minőség, a hosszú távú tartósság érzete és a masszivitás, amely tulajdonságokat ilyen magas színvonalon meg merem kockáztatni, hogy egyetlen konkurense sem képes felmutatni. Ezek pedig egy sok-sok évre és kilométerre tervező céges, vagy akár magánvásárló esetében korántsem elhanyagolható dolgok, mint ahogy az 5 éves, km-korlátozás nélküli garancia sem, ami szintén azt az érzetet keltheti bennünk, hogy nem csak mi, de maga a gyártó is bízik termékének elnyűhetetlenségében, megbízhatóságában. Vajon egy olyan autó az i40, amely fejlesztésekor a betervezett elöregedés és a fogyasztói társadalom magatartása nem volt elsődleges szempont? Nem tudjuk, ám ha így lenne, esetében még el is hinnénk.

Sötétben zavaró, de jó és gyors a rendszerAz elöl-hátul nagyon tágas, kényelmes utastérben egyedül az elegáns középkonzoli zongoralakk betétek tettek idő előtti elhasználódásukról tanúbizonyságot, de erről nem a Hyundai, hanem maga a manapság közkedvelt matéria tehet, ami a por mellett előszeretettel gyűjti a karcolásokat is. A beltérben minden anyag minősége kiváló, az összeszerelés pedig tényleg párját ritkítja. A remek minőséget tetézi a számos apró, ám annál ízlésesebb részletmegoldás - 10 éve vélhetően senki nem gondolta volna, hogy a Hyundai 2012-ben ennyire gusztusos, igényes belsőt fog építeni, hogy a dögös, modern, s dupla kipufogójával illetve divatos első LED-es menetfényeivel erőt sugalló külső formatervről ne is beszéljünk.

18 colos kerekekkel is korrekt a futóműAz ergonómia és az átgondoltság hibátlan, és a kapcsolók/gombok működésének finomsága is példás - valóban érdemes végignyomkodni őket, hiszen ennyire kulturált működést maximum néhány Hondában, Infinitiben és Lexusban tapasztalhatunk. Le a kalappal a belsőépítészek előtt! A szedán változat esetében az is kimondottan örömteli, hogy futóművét vizsgálva nem tapasztaltuk a puttonyos változat gyengeségeit. A négyajtós i40 a 18 colos kerekek ellenére halkan, finoman csillapít, és a futóműnél a tervezők eltalált kompromisszumot hoztak a kényelem és a dinamika között. Az autó kiszámítható, sokáig semleges, majd alulkormányozottságra hajlamos, miközben nem is lassú, így egy jobb kormányzással a vezethetősége már-már határozottan élvezetes lehetne.

Elegáns részletek és kiváló minőség az i40-benA fenti sorokból jól látszik, hogy egyfelől hiába kritizáljuk a túl magas ára miatt a szorgos koreaiak friss középkategóriás büszkeségét, érdemes beletörődni, hogy ez a Hyundai messze nem az a Hyundai, amit régen megszokhattunk, és az i40 teljes értékű ellenfele neves társainak, mi több, minőségben (talán a szintén remek Accordot leszámítva) az egész mezőnyt veri. Megfontolandó ajánlat lehet különben a 136 lóerős dízel ellenében a nála 300 ezer forinttal kevesebbet kóstáló, 177 lovas 2.0 GDI benzinmotor kézi váltóval párosítva (így már -900 ezer forintnál tartunk), amelyet rövidesen szintén kipróbálunk a négyajtósnál csak 250 ezer forinttal többet kóstáló, de praktikusabb puttonyos i40-ben.

Lényeg a lényeg, egy frissítésnyi hiányosságcsokrot azért össze tudnánk írni a tervezőknek, akik ha ezek megoldásával együtt a márka remek, ix35-ben szolgáló 184 lóerős kétliteres dízelmotorját elérhetővé tennék a szériához, talán a kategória egyik legjobbját tisztelhetnénk az autóban - hát még mindezt egy kicsivel jobb árral fűszerezve!