Hogy mi a különlegessége a kipróbált fehér Avensisnek? Valójában semmi; ezúttal szó sincs új modellről, vagy modellközi frissítésről. Na jó, elárulom: egy hívogató felszereltség-csomag miatt került hozzánk a már jól ismert típus. Ehhez jön még, hogy az Autó Pultnak eddig még nem volt szerencséje a több mint 3 éve kapható típushoz, így most végre le tudtunk csapni egy tesztautóra.
Nem hivalkodó, de unalmasnak sem nevezhetőBevallom, az elkérésben az is motivált, hogy rövidesen megérkezik saját családomba is egy Avensis - igaz, kombi kivitelben és nem a 126 lóerős kétliteres dízelmotorral, hanem a 635 ezer forinttal olcsóbb 147 lovas 1,8 literes benzinessel -, és meg szerettem volna győződni arról, hogy a típus vajon tényleg jó választás volt-e a nővéremék számára. Ezzel kapcsolatban mellesleg halkan megjegyzem, hogy a rendkívül erős és friss mezőnyben a Toyota középkategóriásának harmadik generációja sokak számára még mindig kitűnő választás lehet, főleg azoknak, akik hosszútávra terveznek, és akiknél az autóvásárlás célja nem más, mint pusztán egy megbízható közlekedési eszköz biztosítása.
Ennek ellenére az Avensis szerintem nem unalmas. Igazából sokszor nem is tudom pontosan, hogy az újságírók olvasatában egy ilyen jellegű felhasználásra kitalált nEgy frissítés ráférne, de így is nagyon korrekt autóégykerekűnél mit jelent ez a szó, vagy ha a márka esetében már simán fogalmazhatok így: klisé. Rendben van, a 90-es években valóban volt benne valami, de manapság igazából még szinte meg sem szárad a festék egy új Toyota-modellen, és már elöljáróban megkapja „homlokára” a plecsnit. De ha jobban belegondolunk, 10-ből 9 családnak pont egy ilyen "unalmas" autóra van szüksége. Általánosan elmondhatom, hogy amikor szinte bármelyik ismerősöm felhív vásárlási tanácsadással kapcsolatban, a következő igények merülnek fel: legyen tágas, kényelmes, biztonságos, megbízható, takarékos, strapabíró, olcsón fenntartható, esetleg csendes – talán ismerős szempontok, ugye? És az Avensis fejlesztésénél elsődlegesen pont ezek szerepeltek a tervezők szemeik előtt.
Néhány japános hagyománnyal szakíthatnaAzért az immár harmadik generációját taposó típusra lassan ráférne egy ráncfelvarrás – a teszthét folyamán legalábbis a különböző apróságokból össze tudtam gyűjteni egy frissítésnyi hiányosság-csokrot. Nézzünk is meg néhányat, a teljesség igénye nélkül: lehet, hogy csupán ízlések és pofonok kérdése, de engem például zavar, hogy az autó (márkatársaihoz hasonlóan) nem képes az indexkar billentésére „pislogni” néhányat, sőt, lassan már a tompított fényszóró lekapcsolását is megoldhatná a gyújtás levételére – ezt különben már édesapám régi, ’88-as 740-es Volvója is „tudta”. Ezeken kívül az autó mindenért sípol, pittyeg, a gagyi indítókulcs pedig érthetetlen ebben a(z ár)kategóriában.
Hátul is tágas és kényelmes az AvensisEzekhez a 2011-ben már bosszantónak nevezhető „japános berögződésekhez” pozitív példaképp hozzátenném, hogy nem hittem szemeimnek: az Avensisnek mind a négy ablaka fel is-le is automata; kis lépés a Toyotának, nagy lépés az emberiségnek, halleluja! – úgy látszik, végre kifogyott a sok egyállású kapcsoló a raktárból.
Egyébként nagyon jó lenne egy-egy (felső) szellőzőrostély kialakítása a második sorban ülők számára, a hasznos tolatókamera képét kiegészíthetné néhány segédvonal, a futómű szigetelése pedig lehetne hatásosabb. Ja és még egy dolgot elárulhatna nekem valaki: itt van ez az ügyesen összeállított, remek ár/érték arányú „Travel Edition” felszereltségi csomag; ennek keretében nővéremék 1,8-as benzineséhez jár a tempomat, de a kétliteres dízelhez meg nem – igen, pont a dízel utazóautóhoz. Mindenesetre, ez teljességgel érthetetlen számomra, de némi öröm az ürömben, hogy utólagosan ezt lehet orvosolni...
Ezennel viszont a hibagyűjtemény végére is értünk, amihez még legfeljebb a hidegen tényleg hangosan kerregő dízelmotort lehetne hozzátenni – és mindebben tényleg az a jó, hogy egyrészt nüansznyi apróságokért ráncolhattam csak szemöldökömet, másrészt pedig ezek mindegyike javítható lenne egy alapos frissítéssel; remélem, olvasnak Autó Pultot a gyáriak...
(Cikkünk a második oldalon tovább folytatódik.)