Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

 

Innentől kezdve viszont bárminemű „de” nélkül csak dicsérni tudom a sok-sok pozitív tulajdonsággal büszkélkedő középkategóriást; nézzük csak szép sorban, gyorsan összefoglalva. AKár, hogy nincsenek segédvonalak a kamera képén tisztességes külső méretek szerencsére az utastérben is visszaköszönnek: mindkét sorban, minden irányban remek a helykínálat – és külön elismerést érdemel a szedán felépítés ellenére levegős hátsó fejtér. Az ülések (főleg az elsők) nagyméretűek és tényleg rendkívül kényelmesek, a kartámaszok tökéletes helyen vannak; a belső formaterv nem hivalkodó, ám a kialakítás tetszetős és a hangulat kellemes, az anyagok illetve az összeszerelés minősége pedig a kategóriához méltó, az ergonómia példás, minden kézre áll. Az apró kacatoknak könnyen találunk helyet, a kesztyűtartó óriási, de a könyöklő alatti kétszintes tárolórekeszről muszáj külön szót ejtenem: ez akkora, hogy egy másfél literes PET-palack állítva (!) befér.

Menet közben is kiegyensúlyozottan viselkedik az Avensis, jó együtt élni vele. A kiforrott, teljesítmény helyett meHidegen hangos, de nagyon jó a dízel karakteregbízhatóságra és tartósságra „kihegyezett” 126 lóerős, 310 Nm-es maximális forgatónyomatékú kétliteres dízelmotor gyorsító-képességétől természetesen senki nem fog sokkot kapni, ám nagyon kellemes társ a mindennapokban. Először is, nem fulladékony – tényleg művészet vele lefulladni. Aztán már egészen lentről érződik a turbófeltöltő jótékony hatása, így a normális közlekedéshez bőven elég folyamatosan 2000 alatt tartani a fordulatot (különben váltást jelző piktogram is akad a műszerfalon). Innentől kezdve szépen nekiiramodik a hidegen tényleg hangos, bemelegedve jóval kulturáltabb négyhengeres, de semmi értelme hosszasan forgatni, 4000-es fordulatszám felett teljesen ki is fullad.

A hatfokozatú kézi váltót nagyon lágyan, könnyen lehet kapcsolgatni, tökéletes társnak bizonyult, hosszú áttételezése pedig a kedvező fogyasztást szolgálja: normáliItt egy PET-palack is elfér, mégpedig állítva - galérias forgalom esetén városban is elvagyunk 6,5 literből, az átlag pedig könnyedén 6 alatt tartható. A kicsit hangoskás futóművet a hajtáslánchoz hasonlóan a harmonikus szóval lehetne leginkább jellemezni (se nem ringat, se nem ráz, pont ilyen illik hozzá), és az Avensis viselkedése minden helyzetben végtelenül biztonságos, kiszámítható; tényleg nem lehet kihozni az autót a sodrából, az ESP szinte csak dísznek van. Ja és ami kimondottan kellemes a hosszabb utazások során, az a kitűnő zajszigetelés (kiemelkedően halkan siklik a négyajtós Toyota), ami a remek, 0,28-as légellenállási együtthatónak is nagyban köszönhető – a hosszú autópályázások során egyedül azt a fránya tempomatot hiányoltam. Nem kicsit, nagyon.

A Toyota sajnos nem tartozik a kiemelkedően kedvező árképzéssel dolgozó márkák közé, és ez alól az Avensis sem kivétel. A kétliteres dízelmotorral a lista szerint 6,9 millió forinttól kezdődik a kínálat, de mindenképp érdemes plusz hatszázezret (tehát Jó vétel a Travel Edition - benzinesként különösen7,5 milliót) kifizetni a remekül felszerelt Travel Edition kivitelért, amely ár/érték arányban már tényleg jól áll. Ezen a szinten már olyan finomságokat is megtalálunk, mint az érintőképernyős, tolatókamerával is kiegészített navigációs rendszer Európa térképpel, az USB-csatlakozós hifi, a Bluetooth-os telefon-kihangosító, de a kétzónás automata klíma, a 16 colos alufelni-garnitúra és a kategóriában elvárt egyéb biztonsági, illetve kényelmi tételek is szerepelnek a listán. Ha nem ragaszkodnak a dízelmotorhoz, a 132 lóerős, modern 1,6 literes benzinmotor választása esetén több mint 1,2 millió forintot spórolhatnak, aminél a 147 lóerős 1,8-as 580 ezerrel kóstál többet – és hozzá már jár az áhított tempomat is. A még nagyobb és  praktikusabb kombi karosszéria felára egyébként 305 ezer forint.

Minden elismerésem: tájékoztatás a turbómotorok használatáról; kötelezővé tenném, a 15 ezres olajcserével együtt!

Egy ideális családi autó - kombiban még inkábbA konkurensek közül árban egyedül a megújult Renault Laguna tud (magasan) kiemelkedni, amely a 130 lovas kétliteres dízelmotorral hasonló felszereltség mellett egymillió forintot ver az Avensisre, plusz kétszázezerért pedig a franciák már 150 lóerőt adnak – a Toyotánál a 150 lovas 2,2 literes dízel mellesleg +560 ezerbe kerül. A vagány, sportosabbra hangolt Mazda6 árazása hasonló szinten mozog (jelen esetben a 129 lóerős 2,2-es gázolajosról beszélhetünk, amely kicsit fapadosan bár, de 6 milliótól indul), viszont a német konkurensek kivétel nélkül drágábbak 1, sőt, a (különben szinte hibátlan) Passat esetén közel 2 millióval.

Néhány szóban

Az Avensis az igencsak friss középkategóriában kissé korosnak számít, hiszen változatlan formájában kelleti magát lassan négy éve, ám (főleg a remek ár/érték arányú Travel Edition felszereltséggel) motor- és karosszériaváltozattól függetlenül még mindig megfontolandó ajánlat lehet mindazok számára, akik autójukkal nem feltűnni/kitűnni, hanem „csak” megbízhatóan, kényelemben közlekedni szeretnének. Egy frissítésnyi hiányosságot (vagy inkább japán sajátosságot?) azért találtunk benne, de nagyon jó vele együtt élni. Ja és unalmasnak semmiképp sem nevezhető, hacsak az unalmas szó alatt nem a négykerekű hűséges szolgálatot értjük...

Előnyök: Tisztességes megjelenés és belső; Tágas utas- és csomagtér; Üléskomfort elöl-hátul; Praktikus részletek (pl. óriási kesztyűtartó és középső tároló); Könnyű kezelhetőség; Nagyon jóindulatú futómű; Kellemes motorkarakterisztika; Jó ár/érték arány (főleg benzinmotorral) 

Hátrányok: Apró, bosszantó "japános" sajátosságok (mindenért sípol-csipog, nem kapcsolja le a lámpát, "billentésre nem tud 3-at indexelni, gagyi kulcs); Hátul nincs szellőzőrostély; Hidegen hangos dízelmotor; A tempomat hiánya a dízel Travel Edition-nél

 

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek