Tesztek

Hiába lejt meredeken a tetővonal, hátul is van benne hely

Bőséges felszereltséghez jár a szakirodalomMegvallom őszintén, hogy a tesztautó kapcsán a futóműtől tartottam leginkább, hiszen korábban mind a Sportage, mind a Rio esetében ezt a momentumot kellett fő hátrányként megjelölnünk, ám félelmeim alaptalannak bizonyultak. A felfüggesztés ugyanis az arany középutat járja, s bár inkább feszesnek bizonyul, semmint puha lenne, kiválóan hidalja át a nagyobb úthibákat is, miközben még a határait firtatva is semleges viselkedést szavatol az autó számára. Mindez pedig annyit jelent, hogy a ’hardware’ többet is képes volna támogatni, mint amit a motor teljesítménye kiaknázni tud, hiszen az Optimával a tempós kanyarvadászatnak inkább a kigyorsítások közbeni szerény gázreakció szab határt. Alulkormányozottságba inkább csak szűk fordulókban incselkedvén kényszeríthető a KIA, ami úthibákon szélsőséges esetekben elpattogni hajlamos, ezek után próbára téve a Nexen márkájú abroncsok keresztirányú tapadását.

A fékekről, és azok adagolhatóságáról szintén elismerően szólhatunk, s felhőtlen örömünket legfeljebb a kissé túlszervózott és érzéketlen kormánymű árnyékolhatja be, ami ezzel együtt inkább a kényelem és a könnyedség szempontjait helyezte előtérbe, miközben a szerény átmérőjű kormánykerék a kapcsoló füleivel egyetemben minden körülmények között a sportosság illúzióját kelti.

Nem mehetünk el szó nélkül a koreai gyártó legújabb asszisztens rendszerei mellett sem, melyek érdemtelenül kevés figyelmet kapnak. Pedig a KIA által alkalmazott sávtartó berendezés az egyik legkifinomultabb és legérzékenyebb a piacon, s még hiányosan, kontúrok nélkül festett országúton is üzembiztosan figyelmeztet apró, ám akár súlyos következményekkel járó hibáinkra.

A párhuzamos parkolóhelyekre magától bravúrosan kormányzó rendszert is dicséret illeti, ami a tolatókamera és radar rendelkezésre állása mellett is jó szolgálatot tehet a tekintélyes hosszúságú (4845 mm) autóban. Az már inkább csak apró figyelmesség, hogy a központi kijelzőn indításkor megjelenik a kormány elfordulási szöge, ami ugyan inkább haszontalan, semmint hasznos funkció, de nyílván korábbi szomorú tapasztalatok eredménye, hogy erre is gondoltak a konstruktőrök. Mindezt pedig már csak egy holttérfigyelővel és egy adaptív tempomattal kellene megfejelni ahhoz, hogy az e tekintetben élenjáró konkurensek elveszítsék kezdeti lépéselőnyüket, így bizony senki sem ülhet sokáig a babérjain.

Széleskörű felelősségvállalás ébreszt bizalmat a márka iránt

Az új KIA Optima tehát meggyőző összképet fest, noha a fellépése által sugallt agresszivitás talán többet ígér a rendelkezésre álló műszaki tartalomnál, ami azonban egy pillanatra nem kelt csalódást. A kínálat egyelőre nem túl bőséges, hiszen a hibrid változat érkeztéig csak a kétliteres, 170 lóerős és 198 Nm-es benzinmotor nyújthat alternatívát 6,6 millió forintos belépőáron, ám a típus kimért, Ezúttal nem üt szíven az extrák árszabásautazóautós jellegéhez talán inkább passzol a fentiekben taglalt, nyomatékosabb dízel, melynek felára 500.000 forint.

Noha az Optima már alsó szinten is bőségesen felszerelt, a bőrhatású luxushangulatot először a már magától parkoló "EX" szinten kapjuk meg (+600.000), míg a tolatókamerával, sportos lökhárítókkal, Infinity szórakoztató berendezéssel, világító küszöbbel, xenon fényszórókkal szerelt „EX Premium” tesztautónk alsó hangon 8,5 millió forintot kóstál, amit már csak a hátsó légbeömlőkkel, és elektromos rögzítőfékkel is társuló automataváltóval (+300.000), a metálfénnyel (+120.000), valamint a panoráma napfénytetőt is tartalmazó luxus csomaggal (+400.000) fokozhatunk tovább - 9,32 millió forint ellenében tehát kánaáni körülmények között érezhetjük magunkat.

A konkurencia rettenetesen erős, de a KIA sem lóg ki a sorból

Konkurensek persze vannak szép számmal, s míg egyikük kulturáltabb hajtáslánccal bír, addig másikuk még robusztusabb benyomást kelt, de egyediségben további intézkedésig egyikük sem érhet fel az Optimához. A hajtásláncában tökéletesen egyező Hyundai i40 például a most élő 350.000 forintos kedvezménnyel kínál egy kicsivel a KIA alá, s az Opel Insignia kifinomultabb kétliteres dízelmotorjának 130 paripáját automatával 7,82 millió forintért gördíthetnénk haza, miközben a Volkswagen Passat hasonló hajtásláncának 140 lóerős teljesítménye már 8,56 milliót kóstál – igaz, ennyiért modernebb duplakuplungos váltót is kapunk. Az Optima stílusához persze inkább a CC lenne hasonlítható (9,77 M), miközben a Ford Mondeo már 8,07 millióért az utcák örök szürkeségébe taszíthatna minket.

Aki az Optimára voksol, bizonyosan nem szürkül a tömegbe

Látható hát, hogy felszereltségtől függően az egyes modellek viszonylag szűk szórással ingadoznak egymás körül, ám aki az Optima mellett dönt, bizonyosan nem fog csalódni, s a biztonságérzetet talán a 150.000 km-re, illetve 7 évre szóló, és egyúttal átruházható garancia is növeli. Igaz, a konkurenciánál szerényebb hengerűrtartalommal dolgozó dízelmotor kifinomultságát érheti kritika, de ennyi kompromisszumot talán megér, hogy egyetlen körülöttünk lévő szép tárgy minden napunkat megszínesíthesse, hiszen a „gyönyörűt szaporítani vágyunk, hogy így örökké rózsáljon a Szép”.