A 2018-as év a Porsche és a Lamborghini csatározását hozta, már, ami a Nürburging-Nordschleife bő 20 kilométeres aszfaltcsíkján történő rekorddöntést illeti. Mindez az elmúlt évek újdonságaihoz mérten elképesztő tempónövekedést hozott magával, miközben számos kategóriában is új éllovast avathattunk. Lássuk, hogy néz ki most, 2019 elején a Nordschleife rekordlistája!

Sokak szerint egy korszak lezárult. A Nordschleife alapos felújításon megy keresztül: a 2018 őszétől 2019 tavaszáig tartó munkálatok a pálya öt szakaszának teljes lebontását és újraépítését tűzték ki célul. A négymillió eurós beruházás 2,5 kilométert érint, és egyúttal a legnagyobb javítás, amelyet az elmúlt 40 évben végeztek a legendás aszfaltcsíkon. Sokak szerint az új, jobb minőségű aszfalt még gyorsabb köridőket hoz majd, de fontos megemlíteni, hogy a projekt célja nem ez, hanem a versenypálya tartósságának biztosítása úgy, hogy közben a régi, jól ismert jellegzetességeket megtartják.

A versenyzés melegágya - a Nordschleife már több mint 90 éves

Akár gyorsul a pálya, akár nem, borítékolható, hogy még 2019-ben számos rekorddöntésre kerül sor a bő 20 kilométeres északi körön, miközben számos izgalmas verseny zajlik majd a hozzá csatlakozó grand prix pályán. Mi inkább előbbire koncentrálunk, annál is inkább, mert a legendásan technikás és közel sem tökéletes minőségű aszfaltcsík a gyártók kedvelt játszótere, ahol számos fejlesztés is zajlik.

Nem árulunk el nagy meglepetést azzal, hogy a Porsche nagyon is otthon érzi magát a zöld pokolban. Jól emlékszem, hogy mekkora port kavart, hogy 2004-ben a 612 lóerős, Le Mans-i technológiájú Carrera GT-vel képesek voltak bemenni a 7 perc 30 másodperces köridő alá (a volán mögött Walter Röhrl-lel) – akkoriban egy közúti engedéllyel rendelkező autótól ez hihetetlen időnek számított. De az elmúlt 15 évben senki sem ült tétlenül. Hihetetlen sokat fejlődött a gumitechnológia, izmos turbómotorok jöttek, ügyes technikai megoldások érkeztek és villámgyors automata váltókat kaptunk.

Gyors kanyarok, rossz útburkolat, erős szintkülönbségek, sokszor zéró bukótérrel, kiadós esőzésekkel - nem véletlenül zöld pokol

Mindez pedig sokat számít egy ilyen hosszú pályán, ahol a legkisebb gyorsulás is másodperces előnyt tud kihozni. Vegyük például a váltó esetét! A Nordschleifén bő 73 kanyar van, ami a sok egyenessel és a lassítókkal együtt könnyen eredményezhet 200 váltást egyetlen körben. Ha mindez mondjuk egy ügyesen használt kézi váltó 0,3 másodpercei helyett egy villámgyors automata 0,2 másodperce alatt történik, akkor gyorsításnál számolva (lassulásnál a differencia nem feltétlenül mérvadó) máris elképesztő 10 másodperces előnynél tartunk. A hosszú pálya tehát ennyire „kis” dolgokat is felnagyít, és akkor még nem beszéltünk az aszfaltpálya hőmérsékleti eltéréséről, a páratartalomról vagy éppen a pilóta súlyáról – ezt pedig vegyük figyelembe, amikor néhány másodperces különbségnél elsőségről beszélünk (és akkor még a csalási lehetőségeket nem is vettük számba).

Így aztán egyszerre elképesztő, másrészt érhető, hogy a speciálisan a Nordschleifére hangolt, de közúton így is használható Porsche 911 GT2 RS MR a jelenlegi rendszámos csúcstartó a maga 6 perc 40,3 tizedmásodperces idejével. Mögötte a hasonló recept szerint személyre szabott Lamborghini Aventador SVJ (6 perc 44,97 másodperc), majd az alapbeállítású Porsche 911 GT2 RS (6 perc 47,3 másodperc) foglal helyet. A dobogóról éppen lecsúszott a Lamborghini Huracán Performante (6 perc 52 másodperc), de a hagyományos legjobb ötbe még belefért egy másik Porsche is: az 520 lóerős GT3 RS 6 perc 56 másodperccel múlta felül a mögötte tanyázó 918 Spydert, mutatva, hogy még öt esztendő is jelentős kor lehet egy szuperautó esetében (azért mérget vehetünk rá, hogy a Porsche már készíti a legújabb szuperautót, ami ennél is gyorsabb lesz). Ha nem untuk még meg az egysíkú felhozatalt, akkor egy újabb Lamborghinit, az Aventador SV-t (6 perc 59 másodperc) üdvözölhetjük még hét percen belül. A rekord kör pedig még így, belső kamerából is hátborzongatóan gyors:

Az érdekességek viszont még csak most kezdődnek. Egyrészt érdemes hozzátennünk, hogy valószínűleg sokkal sokszínűbb eredményt kapnánk, ha a Ferrari vagy a McLaren is gyári támogatással próbálná döntögetni a rekordokat a 20 kilométeres versenypályán. Ezek a rekordok azonban hamar eltörpülnek, ha igazi versenyautóról kezdünk el beszélni. Hogy mennyire, azt szintén a Porsche mutatta meg. A zuffenhauseni márka a Le Mans-i program leköszöntével a 919 Hybrid versenyautó versenyelőírások és korlátozások alól felszabadított Evo változatát küldte körben a zöld pokolban, amelynek vége egy különösebb erőfeszítések nélküli 5 perc 19,55 másodperces idő lett. Ezzel egyébként saját, 35 éve fennálló rekordjukat tiporták porba, melynek során Stefan Bellof 6 perc 11 másodpercet futott egy Porsche 956K volánja mögött. Kapaszkodjanak!

Ezzel nem csak az abszolút leggyorsabb, de a leggyorsabb hibrid modell is lett a Porsche versenyautója, alaposan felülmúlva a világszerte 5 példányban gyártott McLaren P1 LM 6 perc 43 másodperces idejét. Ha már előkerültek az elektronok: van egy felénk kissé névtelen, ám annál gyorsabb elektromos autó is, a Nio EP9, amely kamatoztatva 1260 lóerős teljesítményét 6 perc 45 másodperc alatt tett meg egy kört a zöld pokolban. A félmilliárd forintos autó ideje nem csoda: végülis álló helyzetből 200 km/h-ra váltás nélkül, hét másodperc alatt tud felgyorsulni a típus – ezt a rekordot azonban a Volkswagen versenygépe igyekszik hamarosan felülmúlni, és ez jó eséllyel könnyedén sikerülni is fog neki.

Innen nem is lassulunk annyit, ha a kompromisszumos kategóriákat nézzük. A Mercedes-AMG GT 63 S még nevezhető szűk, négyüléses kupénak, de ettől függetlenül ő az, aki jelenleg a leggyorsabban tudna körbevinni négy főt. Igaz, 7 perc 25,41 másodperces rekordját csak egy pilótával futotta.

A leggyorsabb hagyományos szedán koronáját a Jaguar XE SV Project 8 viselheti, igaz, a 600 lóerős modellből mindössze 300 példány készült. Így aztán a 7 perc 21,23 másodpercet futó modellel akár egy lapon is említhetnénk az Alfa Romeo Giulia Quadrifogliót, amely teljesen szériaváltozatban 7 perc 32 másodpercet futott (igen, közel a Carrera GT idejét) – nem rossz egy 24 milliós autótól, igaz, gyaníthatóan az új BMW M5 is hasonló időre lesz képes, ha beüt a jó idő.

Ár-tempó arányban viszont a sportkompakt kategóriában találhatunk felülmúlhatatlant. A Honda Civic Type R 7 perc 43-as ideje azért némi felkészítéssel lett ilyen sebes (például betettek egy merevséget fokozó bukókeretet a „biztonság jegyében”, ellenpontozásként pedig kivették a hátsó üléseket), de még az egyértelmű lódítással együtt is rettenetesen gyors a modell egy 11,5 millió forintos autóhoz képest.

Bármennyire is oximoron, leggyorsabb SUV is akad, méghozzá büszkeségre okot adó eredménnyel. Az 510 lóerős Mercedes-AMG GLC 63 S abszolút nem elefánt a porcelánboltban, amit éppen 7 perc 50 másodperc alatti ideje is szemléltet, de itt is érdemes megemlíteni az Alfa Romeót, amelynek Stelvio Quadrifoglio modellje is befért a 8 perces határ alá az egy mérettel náluk is nagyobb előző Porsche Cayenne Turbo S-sel együtt – az idén mindkét kategóriában komoly változásokra számíthatunk, hiszen például az új Porsche Cayenne még egyáltalán nem futott neki a zöld pokolnak.

Hogy ezek mennyire jó idők, azt kiválóan bizonyítja az a tény, hogy a néhány éve/egy évtizede még álomként és szuperhősként tisztelt sportautók sem tudnak jobbat. Egy 582 lóerős CLK DTM AMG-t bizony jól megizzaszthatunk már egy SUV volánja mögött is, és hasonló a helyzet a korai Lamborghini Murciélagóval, amelyet elsőkerékhajtású sportkompakttal is szépen megkergethetünk.

Vicces rekordért sem kell a szomszédba menni – ez is a Porsche nevéhez fűződik. A leggyorsabb utánfutós kört ugyanis egy Porsche Panamera Sport Turismo Turbo futotta meg egy tekintélyes méretű Moetefindt utánfutót vonszolva (benne egy Porsche traktorral). A 12 perc 6 másodperces idő persze nem legtaglózóan gyors, de szerintünk így is csoda, hogy nem a korlátban vagy a kevés kavicságy egyikében végződött a történet (ezt vélhetően Patrick Simon Le Mans-i pilóta számlájára írhatjuk). Utólag megnyugodva az alábbi videót látva már mosolyoghatunk a történteken:

Mindebből mire lehet következtetni? A technológia és az autóipar rohamos fejlődésére kétségtelenül. A határok túllépése, a rekordok megdöntése pedig igazi, mai hőstettnek is tekinthető, még akkor is, ha olykor-olykor már összeolvad a határ a közúton még használható és az abszolút versenyautó között. Egyes gyártók persze okkal maradnak távol a megmérettetéstől, hiszen abszolút értelemben nincs nagy jelentősége pár másodpercnyi differenciának egy ilyen hosszú pályán (vásárlási döntést nem szabad erre alapozni), de mi azért örülnénk, ha más márkák is beszállnának a küzdelembe a 2019-es évben, és nem csak a Porsche és a Lamborghini félig-meddig házon belüli csatájának lennénk szemtanúi.