Amikor Vajda János kolléga felvetette az ötletet, hogy 100 millió forint értékben állítsuk össze az álomgarázsunkat, rögtön dilemmába estem: mennyire vegyem ezt komolyan? Engedjem szabadjára a fantáziám, vagy próbáljak meg a „földön maradni”, és úgy választani, ahogyan azt tényleg tenném, ha most 100 milliót autóra kéne költenem? Kalapozzak össze több autót, és ne zavarjon, hogy a valóságban a nagyobb részüket alig-alig használnám, vagy válasszak a drágábbak közül kevesebbet, amiket valószínűleg többet használnék? Végül megpróbáltam az arany középutat választani.

1.  A gyerekkori álom: BMW M5 (E60) – 11 millió forint

Az autó, amelynek posztere (konkrétan ugyanaz a kép, ami a cikk kezdőképe) sok-sok évig díszítette a szekrényem oldalát, pedig akkoriban azokat a finomságokat még nem is igazán ismertem fel, amiért mostanra a legnagyobb álmommá vált. 2005-ben jártunk, amikor bemutatkozott az akkori vadonatúj M5: 507 lóerő, hétsebességes SMG váltó, 4,7 másodperces 0-100-as sprint – aminél az újságírók akkori mérései alapján a valóságban sokkal jobbat tudott az autó. Egy M5 esetében ma már szinte csak legyintenénk ezekre az adatokra, de akkoriban bizony mindenkinek leesett az álla tőle.

Sokan talán nem értik, de számomra ez az autó maga az álom

Az pedig 13 évesen még nem is tudatosult bennem, hogy az ötliteres, V10-es erőforrás az, amiért igazán imádni fogom ezt az autót. Az első és utolsó tízhengeres M5-ös, amely ráadásul – bár nem először, mert egy rövidebb ideig az E34-es M5 is elérhető volt kombiként – puttonyos verzióban is elérhető. Noha nagyon vonzó a manuális váltó lehetősége is, de – kissé ellentmondásos módon, hiszen a tengerentúlon mindig is az automata váltós autók voltak előnyben – a hatsebességes kézi szerkezet csak Amerikában volt elérhető, így elég ritka. Bármennyire is vonzó tehát, valószínűleg a befutó egy európai automata kivitel lenne, méghozzá négy ajtóval, hiszen bár befektetésként (ritkasága okán) és családosként (a praktikum miatt) még jobb döntés lehetne a kombi, valahogy közelebb áll a szívemhez a négyajtós kivitel – ráadásul úgysem ez lenne a hétköznapi családi autónk.

2. A családi: BMW X5 xDrive 40i – 28 millió forint

Ennél megosztóbban nem is választhattam volna, ugye? Elverni a keret 30%-át egy ilyen batár, pazarló luxusterepjáróra… Bevallom, van is egy kis szégyenérzetem, főleg azért, mert nem elég, hogy az X5 felkerült a listámra, de majdnem X7 lett belőle – igazából egyedül a költségkeret döntött ebben a kérdésben. A magyarázat azonban egyszerű: magas üléspozíció, luxus, kényelem, helykínálat, erő.

Drága, de minden helyzetre megfelelő - családi autónak kiváló

A teszthét alatt imádtam együtt élni az X7-tel, így be kellett látnom, hogy bármennyire is ellenzem a nagy SUV őrületet, ha prémium családi autóról lenne szó, valószínűleg én is egy ilyen emelt modell mellett döntenék. Így esett a választás az X5-re, ami valószínűleg az egyik legtöbbet használt autó lenne a garázsban, és mint ilyen, nem spórolnék rajta, még ha nyilvánvaló hátrányai is vannak, mint például a nagy méretekből adódó nehézkesebb manőverezés. Nem mellékesen hét üléssel kérném az autót, ugyanis még az első fiúnk születése sem tudott minket eltántorítani a négygyermekes családmodelltől – legalábbis egyelőre…

3. A bakancslistás: Aston Martin DBS Volante / Ferrari 599 GTB – 40 millió

Gyönyörű, kabrió és V12-es - de van egy nagy kihívója

Bevallom, itt egyszerűen nem tudtam dönteni, és mivel egyelőre sajnos nem esett az ölembe 100 millió forint, úgy gondoltam talán a kedves olvasók sem haragszanak meg, ha itt nyitva hagyom magam előtt a lehetőséget. Az Aston Martin DBS Volante talán kicsit közelebb áll a szívemhez, mint modell, azonban egy Ferrari birtoklása már azóta nagy álmom, amióta elkezdtem tologatni bátyáim kisautóit – és ezzel szerintem nem vagyok egyedül.

Igazi telivér - tényleg nem tudok dönteni köztük...

Ami mindkét modellt utánozhatatlanná teszi, az a V12-es erőforrás, ráadásul mindkét márka híres arról, hogy olyan dallamokat tud előcsalogatni a motorból és a kipufogóból, amilyeneket máshol legfeljebb utólagos megoldásokkal tudnak utánozni. Éppen ezért a végső döntést valószínűleg csak a személyes találkozók után tudnám meghozni, és ezúttal biztosan nem a teljesítmény billentené el a mérleg nyelvét. A DBS ugyan „csak” 517 lóerő az 599 620 tagú ménesével szemben, de úgy gondolom, hogy a mennyei szólamok és az örömautózás mindkét modellnél 100%-ig biztosított – igaz, a kabriózás élménye azért komoly vonzerő az angol versenyző esetében.

4. A csapatszállító: Mercedes-Benz V-osztály – 10 millió forint

Mint már említettem, négy gyermeket tervezünk a feleségemmel, és egy ekkora családnak bizony kell a tér. Hosszabb utakra ezt a „problémát” pedig csak egy kisbusz oldhatja fel. Bevallom, szívesebben venném ezt is újonnan, de a költségkeret véges, így ezúttal egy használt V-osztály lenne a befutó, ami jól felszerelve azért így is 10 millió körül mozog. Mindenesetre ez megoldaná a helykínálat kérdését, miközben azért a Mercedes-Benz kisbuszában a komfortra és a luxusra sem lehet panasz.

Igazi gyerekparadicsom a V-osztály

5. Mert kell egy V8-as: BMW M3 Cabriolet (E93) – 11 millió forint

Ha már van V12-es és V10-es a garázsban, miért pont a V8 maradjon ki? Ezt pedig egy olyan modellel pipálnám ki, amely egyedülálló a maga nemében, akárcsak az E60-as M5. Míg utóbbi az első, és biztosra vehetjük, hogy egyben az utolsó V10-es M5 volt, úgy az E93 M3 ugyanígy az első és utolsó V8-as M3. És akkor azt még nem is említettem, hogy mindkettő szívómotoros, az utódok pedig nem csak két hengerrel kevesebbet vonultatnak fel, de turbót is kaptak. Röviden és tömören, befektetésnek sem utolsó egyik modell sem, az M3 pedig Európában is elérhető volt kézi váltóval, így amellett, hogy kabrióként csapnék le rá, biztosan keresnék egy manuális kivitelt.

Az M5 mellett a V8-as M3 is egy igazi kincs - de azért többet lenne használatban

Ugyan ez a modell is sokat érhet majd egyszer, valószínűleg valamivel kevésbé félteném, mint az M5-öt, így az X5 mellett jó eséllyel ez lenne a legtöbbet használatban. Apropó, bizonyára sokan fognak azzal vádolni, hogy autós újságíró létemre túlzottan is vonzódóm a BMW-khez, és ezt nem is tagadom. Végtére is, nekünk is lehetnek kedvenceink, de ez nem jelenti azt, hogy az újautó tesztek alkalmával ne lennék ugyanolyan kritikus a bajorok modelljeivel, mint a többiekkel – sőt, a magas elvárásaim miatt talán még kritikusabb tudok lenni olykor. Ami pedig a palettát illeti, legalább nem kell sok felé mennem a karbantartáshoz.

Nagyjából ennyi lenne tehát az a bizonyos 100 milliós álomgarázs. Nem tagadom, hosszú órákat töprengtem azon, hogy melyik modelleket is válasszam, és ha nem kezdtem előröl a számolgatást legalább 10 alkalommal, akkor egyszer sem. Mindezek ellenére még erre a végeredményre sem merném rámondani, hogy biztosan így költeném el azt a 100 milliót, amit kapok, de mivel sajnálatos módon egyelőre biztosan elméleti síkon marad ez az álomgarázs, nem volt igazán tétje, hogy végül hogyan állapodok meg – ezúttal így sikerült, de lehet, hogy egy hét múlva már máshogy gondolnám.

Azt azért megjegyezném, hogy kicsit önzőnek érzem magam, hogy a feleségem számára nem jutott dedikált modell, habár saját elmondása szerint az X5 és a V-osztály használata sem lenne ellenére a négy gyermek mellett. Persze amint ebbe belegondoltam, máris elkezdett formálódni egy újabb lehetséges álomgarázs, immár egy kisebb kompakttal a feleségem számára is – az új Mazda3 nagyon tetszik neki, főleg a mutatós Soul Crytal pirosban – de sajnos a határidő már szorít, így talán majd legközelebb kevésbé leszek önző, de egyébként is, egy kis ismerkedés után bármelyik autót rábíznám életem választottjára.