Az elérhető árú 'válságmodellek' piaca az utóbbi időben rettentően nagy virágzást élt meg; szinte mindenki próbál nagy helykínálattal rendelkező, egyszerű, és kis motorral szerelt, takarékos modellt piacra dobni. Az úthengert még évekkel ezelőtt a Dacia Logan indította el, ám immáron a Renault márkája is több olcsó modellel bír.
A formájával nincs gond, modern - galériaEzúttal a praktikus Dokker élvezhette az Autó Pult vendégszeretetét, amely lényegében nem más, mint egy személyszállításra alkalmassá varázsolt, de alapjában véve haszonjárműnek szánt modell. A Dacia kínálata napjainkban már kiterjedt: az ötajtósok iránt rajongók számára a Sandero és a pofás Stepway verzió áll rendelkezésre, a szedánokat továbbra is a Logan képviseli, amely hamarosan kombi változattal bővül, míg az egyterűek szegmensébe a Lodgy férkőzött be. Épp utóbbi miatt kissé érthetetlen lépés a Renault, illetve a Dacia részéről, hogy egy hasonló modell mellé beállítja a Dokkert.
Tesztalanyunk lényegesen többet nem is képes adni testvérénél, leginkább a tolóajtókban, illetve a két részben nyíló hátsó ajtóban különbözik a márkatárstól, valamint kissé magasabb nála. Az autó frontja a Dacia legfrissebb stílusát viseli magán, kedves, kissé bumfordi tekintetet mímelő fényszórókkal, s méretes, fekete műanyag hűtőmaszkkal.
Az összhatás modern, jópofa, de hátrafelé már elfogyott a lendület a mesterek tollából, s jobbára hagyományos, fantáziátlan vonalakkal, egyszerű hátsó lámpával találkozunk.
Tolerálható? Nem könnyen - galériaHa kívülről nem is, az utastérnek már szinte minden porcikájából sugárzik a spórolás, a puritánság és az egyszerűség. Persze mindezt finoman is meg lehet oldani, ám a Dacia Dokker esetében szemmel látható és fájó megoldásokról kell sajnos beszámolnunk. A műszerfal ismerős a többi modellből - egyszerű, krómkarikás órák, nagy és kemény műanyag felületek, de tisztességes az ergonómia, és korrekt kezelőszervek terülnek el a sofőr és utasa előtt.
Eddig a pontig még nem ér nagy dózis a negatívumok okozta ingerekből, ám a vezetőülésben helyet foglalva az egyik legkellemetlenebb hibával találkoztam: az ülés rögzítése egyszerűen nem volt jó a tesztautóban, s a komplett széken hintázunk előre-hátra, ráadásul nem is kicsit.
Persze legyinthetnénk, hogy biztosan egy véletlen bakiról van szó, ám a tény, hogy a korábbi Sandero tesztautóban teljesen hasonló tapasztalatokkal gazdagodtam, azt bizonyítja, hogy nem egyedi esetről van szó. A bosszantó kifejezés enyhe a jelenségre, hiszen minden fékezésnél és gázadásnál hintázik egyet a sofőr, ami ráadásul a biztonságérzetet is jelentősen apasztja.
135 ezer Ft az érintőképernyős ára - galériaMindez csupán a jéghegy csúcsa, ugyanis igénytelen megoldások sorát tapasztalhatjuk a Dokkert vizslatva: az első biztonsági öv magasságállítója semmiféle burkolatot nem kapott, csavarok, konzolok vonzzák a tekintetet, s a méretes, burkolatlan fém felületek, a hátsó ajtó pántján felbukkanó, ruhaszakításra kiválóan alkalmas rugó és számos apróság iratkozik fel a mínusz jeles listára. A hátsó ajtókon csak billenthető az ablak, ami még tűrhető, de nem családbarát megoldás.
A praktikum mindemellett természetesen nem rossz, hiszen nagyobb tárgyakat gond nélkül nyel el az autó, a tolóajtó pedig sokat könnyít a helyzeten, ám akár üresen, akár megrakva közlekedünk a Dokkerrel, hangok hada ad egy újabb lökést a negatív végeredménynek. A toleranciaküszöböt természetesen rettentő nagy súllyal befolyásolja pozitív irányba az árcédula, de lényegében ennyi és ilyen súlyos problémát nem igazán tud feledtetni semmilyen végösszeg sem egy új autó esetében.
Aki új autó vásárlására adja a fejét – bár tudja, hogy a piac legolcsóbbjai közül válogat – , még számára sem fogadható el a tény, miszerint ilyen negatívumokkal kell megtanulni együtt élni.
A jól megszokott Dacia-műszerfal - galériaAz olcsóság nem indokolja, hogy igénytelen és rossz megoldások hada sorakozik fel - a Duster, a Lodgy vagy a Logan/Sandero páros kiválóan mutatja, hogy nyomott áron is kapható tisztességes autó, de úgy tűnik, a Dacia sem képes csodákra, és a Renault segítségével sem tudnak minden egyes típust olyanra csiszolni, amilyenre kellene. Ez benne van a pakliban, hiszen egyik gyártó sem tud makulátlan palettát kiállítani.
A helyzet azért szerencsére nem olyan vészesen borús, hiszen jó pontokat is fel tudunk vésni arra a bizonyos listára. Ott van például a korrekt műszerfal, a jó áron kapható, gyors és ügyes érintőképernyős LG multimédiás rendszer navigációval megspékelve, vagy az 1,2 literes, 115 lóerővel rendelkező négyhengeres turbós benzinmotor. Utóbbi például kifejezetten jól használható és fürge, s az ötfokozatú váltóval is relatíve takarékosnak bizonyult. A hosszú áttételezés 2950-es percenkénti főtengelyfordulatot eredményez 130-as tempónál, így érthetővé válik, hogy a Dacia modellje hogyan tud országúton könnyedén 6 liter, autópályán pedig 7 liter alatt maradni, ráadásul városban sem kér többet 7-7,5 liternél. A valóban meglepően jó dinamikáját mérésünk bizonyítja, a Dokker ugyanis ezzel a hajtáslánccal sok-sok kompaktnak képes fityiszt mutatni.
A kormányzás és a futómű leginkább átlagos teljesítményt nyújt; inkább kényelmes, mint feszes a hangolás, ennek megfelelően jelentősebb oldaldőlésre és nem túl magas kanyartempóra kell számítani, bár ezek nem számítanak negatívumnak egy dobozos esetében.
Ára sem gyógyír a bajokra - galériaÖsszességében azt kell mondanom, hogy munka céljából, egyszerűbb használatra jó választás lehet a Dokker, de a személyszállításra alkalmas verziót személyautónak nem tudom tiszta szívvel ajánlani, mégpedig egy roppant kézenfekvő indok miatt: a tesztünkben is szereplő Lodgy egyszerű testvérgyilkosságot képes elkövetni a Dokker ellen. A Lodgy igényességben könnyedén utasítja maga mögé a Dokkert, praktikumban aligha nyújt kevesebbet, ráadásul igény szerint akár 7 üléssel is megrendelhető, miközben az árlista alapján a felára is jelentéktelen: a Lodgy valamivel bővebb extralistával, de ugyanezen motorral és 5 üléssel 130.000 forinttal kóstál többet.
A Dokker alapára az 1,2 literes TCe-vel egyébként 3.440.000 forint, amivel a személyautósított furgonok kategóriájában egyértelműen verhetetlen ajánlatot képvisel, de a használhatóságban hozzá nagyon közel álló Lodgy egyszerűen eltapossa testvérét.
Néhány szóban
A Dokker ezúttal bizonyította, hogy a Daciának sem sikerülhet flottul minden, s megcáfolta a tényt, hogy áruszállítóból érdemes személyautót építeni. Számos csúnya és nem elfogadható megoldás veszi el az ember kedvét, holott a Dacia érintőképernyős rendszere, a tetszetős műszerfal és a remek motor azért javítják a modell renoméját. Árával aláírja a halálos ítéletét, hiszen testvére, a méretesebb Lodgy nagyjából ugyanezt nyújta sokkal igényesebb kivitelben és szofisztikáltabb módon, alig több pénzért.
Előnyök: Helykínálat; Praktikum; Egész gyors futómű; Izmos és takarékos motor; Jó váltó; Tolóajtók
Hátrányok: Olcsó anyagok és kifogásolható összeszerelés; Hintázó vezetőülés; Csavarodó, nyekergő karosszéria; Sok-sok elkeserítő megoldás