Hirtelen felgyorsultak az események. Az elmúlt 250 kilométert tökéletes bágyadtság mellett hagytuk a hátunk mögött, ám most a gázpedálra taposva, kitágult pupillákkal, heves szívdobogással és egekbe szökött adrenalinszinttel nézünk farkasszemet a vészesen közelgő szalagkorláttal.
Aki most csak a fülére hallgat, akár azt is hihetné, hogy a légierő vadászgépei portyáznak a Mecsek lankái között, pedig csak az Astrák királyának fordulatszámmérője szökkent háromezres tartomány fölé, hogy néhány szelep nyílása szabad utat engedjen a kipufogógázoknak, melyek ezekben a pillanatokban 100 kilométerre vetítve alsó hangon is több mint 40 liternyi benzin elégetéséből születnek. Szégyentelenek és úgyszólván tolakodóak vagyunk, hiszen földöntúli üvöltésünk izzó poklot hoz a hegyet szabdaló szerpentinek hűvösen mennyei miliőjébe.
"Vágtatunk. Azazhogy visz a ló. Mert bizony az első percekben megint megzsibbadtam. Az a pokoli hujjogás, a lovaknak ijedt prüsszögése, dobogása, az a felkavargó por... apokaliptikus világzavarodás. - Huj! Huj! Hujrá! Mintha a szó láng volna a mellekből. De csak az első percek nyomása volt ez. Aztán egyszercsak valami soha nem érzett erő van bennem. Az az ordítás körülöttem, a harag erejének ordítása, az erősít meg." (Gárdonyi: A láthatatlan ember, részlet)
Tűz a jégen - így kisebb terhelés mellett vizsgálhatjuk a határhelyzeti viselkedést
Elmélkedni azonban nincs időnk, miközben a Brembo négydugattyús fékei beleharapnak a méretes tárcsákba, hogy mozgási energiánk végül pazarló módon mehessen veszendőbe. Nagyot kacag rajtunk az Opel, hiszen az első visszafordítót olyan megvető magabiztossággal veszi be, mintha ügyet sem vetne arra, hogy sokak nagyságrendekkel kisebb tempóval sem lettek volna képesek erre a mutatványra. Gyorsan leszögezhetjük magunkban, hogy a megszokott dimenziók a továbbiakban átértékelésre szorulnak, hiszen a korábban kávészünetre is elegendő egyeneseket most olyan vehemenciával hagyjuk a hátunk mögött, hogy közben pislogni sem merünk.
280 kezes paripa az első kerekeken - galériaAlulról építkezve, lassan, de biztosan fedezzük fel az OPC valós képességeit, így hamarosan a legkisebb rezdülés is ösztönszerű mozdulatokat szül. Nem nehéz zsigeri szinten azonosulni a sportautóval, pedig az első kerekeket nyúzva 280 lóerős teljesítmény igyekezne kitépni a kormányt a kezünkből, s amint a piros mutató a 2400-as határt is átlépi, hegyomlásnyi, 400 Nm-es nyomaték áll rendelkezésünkre. Szerencsére az első futómű "Hiperstrut" konstrukciója remekül teljesít, hiszen a kisebb kormánylegördülési sugárnak köszönhetően (a kerék talppontja és az elkormányzási tengely talajjal való döféspontjának távolsága) ekkora erők sem csavarják el a volánt, ráadásul esetünkben sperr-differenciálmű (max. 50 % sperrhatás) is segít a kanyarokból való kigyorsítások alkalmával.
Hinnék, hogy télen is kezes?
Mindez annyit jelent, hogy a „lassan be, gyorsan ki” elvet alkalmazva már kevéssel az ívek középső érintője előtt érdemes a gázra lépni, hiszen ekkor a felépítéséből adódóan intenzíven alulkormányozott Astra hirtelen sínre kerülhet, és a kormánymű befeszülése mellett magabiztosan néz elébe a következő megmérettetésnek. Ilyenkor egy-egy pillanatra minden a helyére kerül, hiszen a sportos szemlélet mellett kissé neutrális, súlytalan és túlszervózott volán tulajdonképpen rendkívül precíz, csak éppen felróhatjuk neki, hogy távolságtartására bizonyítékul köztünk és az út között a tiszta mechanikán túl még sok-sok elektronika és segítő mankó szigetel el minket a tökéletes harmóniától.
Némi rutin után azonban igen apró mozdulatokkal is korrigálhatunk, de a pontosság mellett az érzéketlenség mégis örök marad. Mindenesetre a konstrukció mentségére legyen szólva, hogy nincs az az esztelen vallatási módszer, ami zavarba hozhatná, így akár bolondok módjára is a gázra taposhatunk, villámgyors reakcióként a kormánykerék 5-5 mm-es rezgésein túl egyéb hajtási befolyással nem számolhatunk.
Nagy erénye, hogy van egy nyugodt skizofrén oldala is
Pedig a már ismert soros négyhengeres, 1998 köbcentiméteres, közvetlen befecskendezéses turbómotor nem fukarkodik a terheléssel. Az erőforrás legnagyobb erénye talán az, hogy már egészen alul is szépen húz, azaz hétköznapi használatban tulajdonképpen ideális társ, s ha úgy akarjuk, utasaink elött még titkolhatjuk is, hogy egy igazi szörnyetegbe ültek. A show azonban 2500-as fordulattól kezdetét veszi, s háromezres magasságokban a "Need for Speed" generáció tagjai már csak a hanghatás miatt is úgy fogják érezni magukat, mintha a számítógépes játékok "NOS" funkcióját aktiválták volna. N2O alkalmazásáról persze szó sincs, csupán az 1,5 baros nyomással dolgozó Twinscroll feltöltő munkája teljesedik ki, az érces, érdes dörmögés után hangos sivítás mellett tolva nagyot az üresen is 1550 kg (mérve 1592 kg) tömegű autón. A gyorsítási képesség egészen a teljesítmény garfikonjának 5300-as tetőpontjáig nem szűnik, noha a nyomatékgörbe már 4800-nál zuhanásba kezd.
Alul is jól használható a kétliteres turbóA következőkben ezeket a tulajdonságokat kihasználva vetjük rá magunkat a következő kanyarokra, ám minél inkább felbátorodunk, annál intenzívebben tolja az orrát az Astra, ami terhelésváltásokkal és gázelvétellel túlkormányozottságba is hajszolható. A gond csak az, hogy bizonyos körülmények között a far kitörésére igen váratlanul is sor kerülhet, ami annak a számlájára írható, hogy a mérnökök semlegességre igyekeztek hangolni az autót, melynek következményeként olykor a két ismérv határán egyensúlyozik a testes OPC. Mindenesetre nyers erővel minden megoldható, így hamarosan teljes extázisban adhatjuk át magunkat a vezetés élményének, ami olyan ritka tapasztalat, hogy néhány perc öröméért már önmagában is érdemes volt aranyérmet akasztani az Astra nyakába.
Kompaktnak tűnik, mégis 1.5 tonna gyorsul-lassul
Pontos, de nem kívánja a gyors kapcsolásokat a váltóCsakhogy a következő féktávon második fokozatot kapcsolva a váltókar megmakacsolja magát, s olyan ellenállással akad meg, hogy kicsúszik a markunkból és az autó nyitott hajtással robog a padka felé. Javításként a kétszeres kuplungolással csupán egyetlen másodpercet veszítünk, de a motorfék hiányán túl talán már a kijáratban elengedhetetlenül szükséges húzóerőnek is híján leszünk, így riadtunkban összetörik az az érzékeny szimbiózis, amit oly nehéz volt felépíteni. „Sok lesz!” – kiáltom magamban, de a rendkívül apró szakaszokban, kifinomultan és gyorsan dolgozó blokkolásgátló és menetstabilizáló mentőövet dob. Az Opel csak megrázza magát, s ha csikorgó gumikkal és idegesen is, de tanúbizonyságot tesz arról, hogy kicsivel a határon túl is biztonsággal számíthatunk rá.
Kisebb kerekeken, nyári abroncsokon futná a 6 másodpercre
Bizonyára sejtik már, hogy a hatsebességes manuális váltó pontos és jól megvezetett ugyan, de a gyors kapcsolásokat kevésbé tolerálja, s bár nem tudhatjuk, hogy egyedi hibáról van-e szó, de a második fokozat gyakorta rosszul szinkronizáltnak, akadósnak bizonyult. Ennek, illetve a széria kerekeknél egy collal nagyobb téli abroncsoknak köszönhető, hogy méréseink szerint a 0-100-as sprinten a gyári adathoz képest közel fél szekundumot veszített az OPC, ám a 6,48 másodperces eredmény ettől függetlenül dicséretesnek nevezhető. Nem ad okot szégyenkezésre a 250 km/órás végsebesség sem, ráadásul külföldi tapasztalatokból tudjuk, hogy 240-245-ig szinte töretlen vehemenciával gyorsul az autó.
A Mecsek megizzasztotta a fékeket"A pénznek nincsen szaga" - tartja a mondás, de nem így a fáradó Brembóknak, hiszen rögtönzött hegyi felfutónk során igen hamar elkezdenek nyúlni a féktávok, így aztán az ostort elejtve hamarosan meg is pihenünk egy közeli kereszt tövében, ahol hálát adunk az isteni gondviselésnek, s annak, hogy néhány nap erejéig ennyi szépséget állt módunkban birtokolni. Bizony, az Astra kupé vonalait érdemes végigsimítani, hiszen ilyen töményen, ennyi látványos megoldást ritkán látni, így nem meglepő az sem, hogy jártunkban-keltünkben utunkat minduntalan elismerő tekintetek övezik. A túlzások nélkül csodaszép fényezés már a méretes felnik, a dupla kipufogóvégek, a csúcsváltozat egyedi lökhárítói, toldatai, és az OPC szinten is feláras hátsó légterelő nélkül is figyelmet vonzana magára.
A következőkben statikusan is szemügyre vesszük az újdonságot és a költségekkel sem maradunk adósak. Érdemes hát lapozni...