Sajnos nekünk, magyaroknak jelen helyzetben nem sok jóval kecsegtet a hazai futballélet, bizonyos mélyben rejtőző, alapvető problémák okán már évtizedek óta képtelenek felvenni hazánk fiai a nemzetközi tempót. Nincs más lehetőségünk, szomorú módon a múlt dicső eseményeiből kell táplálkoznunk, noha a legendás 6-3 ezúttal új aspektusban tűnik fel lelki szemeim előtt.
Épp csak kidugta az orrát, már teszteltük - galériaSzinte néhány nap híján 60 éve történt Londonban, hogy a magyar futball válogatott 90 év veretlenség után megtörte az angolokat, s világraszóló győzelmet aratott a Wembley stadionban. Grosics, Buzánszky, Czibor, Puskás és a többiek hat évtizeddel ezelőtt áttörték a gátat, s nevük örökre beíródott a történelemkönyvek hasábjaira. 60 év után azonban nem maradt más, mint az emlékek, a nagy szavak, s néhány fekete-fehér felvétel, a dicsőséges győzelmek ellenére ma már az agonizál a magyar futball. Nincs más, csak a múltba révedés.
Persze szép dolog emlékezni a megható pillanatokra, de mindez a fejlődéshez, építkezéshez édeskevés, az újabb sikerek bezsebeléséhez bizony temérdek áldozatot kell hozni, alázattal s mindent beleadva kell a jövőre koncentrálni. Ez az, amire jelen állapotában a magyar futball képtelen, ellenben példának okáért japánban teljesen más mentalitással egészen új dimenziókat képesek megnyitni az emberek, méghozzá szorgalommal és elhivatottsággal.
A Mazda történetét, azt hiszem, nem kell részletesen bemutatnom, a márka a ’90-es években teljesen beleszürkült a mezőnybe, s a Zoom-Zoom filozófia pillanatnyi üdítő hatásával sikerült a középmezőnyben maradniuk.
Hosszú orr, rövid far - galériaEzúttal viszont úgy tűnik, más szituációval állunk szemben, s a CX-5-tel megkezdett munka gyümölcse bizony már egy ízben már megjelent az új 6-os személyében, most pedig az új kompakton, a 3-ason van a sor, hogy bizonyítsa rátermettségét. Igaz, kicsit más szemszögből nézve, de újraélhetjük a 6-3 számpáros sikerélményét.
A Mazda6 kétségkívül nagyot durrant, s nem csupán egyedi, kívánatos formájával, de minőségével és képességeivel is a kategória elitjébe ugrott. A korábban szürke limuzin utódját látva összesúgnak az emberek, álmodoznak róla, a fantáziájuk tárgyává válik. Megértem, 100 %-osan, hiszen a 2,5 literes, automataváltós tesztautó hajtásláncával és stílusával is rácsapott az autóipar képzeletbeli asztalára, hanyag eleganciával odavetve a többieknek: „megjöttem”.
Épp emiatt, bevallom, az én pulzusom is megugrott, mikor kiderült, hogy én vihetem haza a 3-as tesztautót, tele várakozásokkal, kíváncsisággal. Szerencsére nem kellett csalódnom. Objektivitás ide, objektivitás oda, ezúttal nem lehet nem beszélni a külsőről: a Mazda3 nem osztja meg a szemlélőket, szinte mindenki csodálattal tekint rá, s valóban, igényes formai játékok, elegancia, csipetnyi sportosság alkotja az összképet.
Van megoldás a rendszámtáblára isA szedán forma a hátsó traktus rövidségéből következően olyannyira nem markáns, inkább tűnik könnyed ötajtósnak a japánok kompaktja. Elöl-hátul megjelenik a lámpákban a kört átszelő vonal motívuma, ami ugyancsak dob valamicskét az összképen. Egyedül a nagyra nyílt szájba vetett rendszámtábla bomlasztja a harmóniát, de ennyit meg lehet szokni, úgy hiszem, a forgalmazó pedig már talált is rá hivatalos megoldást a kisebb, motorkerékpároknál használt rendszám képében. Bár a tesztautónak a kék szín sem állt rosszul, a 6-ossal bemutatkozott mélypirossal lehet a legnagyobb hatást elérni.
Örömteli, hogy a rideg fémbe vitt lendület nem fogyott el, s belül legalább olyan kellemes és igényes, egymáshoz jól passzoló formák köszönnek vissza, mint kívül.
Az egyszerűség dominál, kevés a gomb és a kapcsoló. Az óracsoport igazán jópofa a középre helyezett, méretes sebességmérővel és a két szárnyba préselt segédkijelzőkkel – egyszerre stílusos és játékos, elegáns és sportos. Egy szóval izgalmas. Egyedül az óracsoport felett, a kormányon, illetve az ajtóburkolatokon megjelenő karbon mintázatú fekete műanyag betétet száműzném szubjektív módon az utastérből, azon kívül minden más ízléses és kellemes tapintású.
Az anyaghasználatra egy szavunk sem lehet, az ülések kárpitozása tetszetős és strapabírónak mutatkozik, a műszerfal felső hányadát puha anyag borítja, a légbeömlők körül visszafogott, matt fém és zongoralakk betét díszeleg, s az összeszerelési minőség is legalább ennyire dicsérendő. A Golf kombi teszthete után aligha tudtam elképzelni, hogy a wolfsburgi után hamarosan újra olyan típust kaparinthatok meg, amelynek belterében tökéletesen csöndesek a műanyagok, de a Mazda3-ban ugyancsak zizzenés és nyikorgás nélkül fogynak a kilométerek.
Elűzi a komorságot - galériaA helykínálat elégséges, viszont a kategóriában leginkább az átlagos szintet hozza, főleg hátul, s légbeömlőt sem kaptak a hátsó sorba kényszerülők. A kákán csomót keresve az ablakemelőkbe tudnék belekötni: csupán a sofőr gombja kapott megvilágítást, ráadásul a azon kívül egyik ablak sem automata, se fel, se le. A középkonzol tetején amolyan tabletként gubbasztó érintőképernyős rendszer viszont jól vizsgázott, gyors és szép grafikákkal dolgozik, menüje logikus, ám néhol rossz fordításokkal kell szembesülnünk, valamint a 2 db (!!!) USB porton keresztül magába szívott zenék közül sem eszi meg mindet. Ennyi talán belefér. Mindezekért cserébe olyan apróságokkal kárpótol minket a Mazda, mint az álló helyzetben, kézifék behúzására kialvó menetfény, a nyitott ajtónál pulzáló sebességmérő-világítás, a beállításokat megjegyző ülésfűtés vagy a vezető körül felsorakozó praktikus tárolók sokasága.
(Érdemes lapozni! A következő oldalon kiderül, hogy a szívómotoros Mazda3 képes-e felvenni a versenyt turbós ellenfeleivel.)