Golfot tesztelni nem éppen hálás feladat, hiszen a piac és a konkurensek generálta 'lincshangulat' szinte diktálja az ütemet, és már-már tudat alatt belénk sulykolja az elhatározást, hogy ebben az autóban hibát kell találni, különben összedől a világ. És nem ám a Golf csinál közellenséget magából, hanem a piac és a sikerre éhező konkurens gyártók kiáltanak egyhangúan bűnöst a wolsburgiak sikertermékére.
Egy kis élet azért hiányzik belőle - galériaJómagam személy szerint már borzasztóan unom a Golffal való folyamatos dobálózást; például már az új Hyundai i30 bemutatásakor is úgy tartottam, hogy túlzásba viszik a cirkuszt. S noha maga a Volkswagen-konszern is szerepet játszik ebben a szituációban, javarészt az ellenfelek csinálnak bolhából elefántot azzal, hogy kimondva-kimondatlanul a Golfot állítják be mércének, amivel egyetemben a wolfsburgiak kompaktja mindenki szemében a gonosz uralkodó szerepét veszi át.
Legutóbb a Peugeot 308 bemutatóján játszották el a gyáriak, hogy a cél a "TUDODKI" pozíciójának a destabilizálása – újra a megszokott nóta. Ám bárminemű elfogultság nélkül kijelenthető, hogy a Golfnak nem a többiekkel kell szembenéznie a generációváltás alkalmával, hiszen ha önmagát múlja felül, már nyert ügye van.
Ettől a helyzettől egyszerűen el kell vonatkoztatni, máskülönben nem lehet tisztességesen, objektív szemlélettel próbára tenni a Golfot. Az ötajtós verzió járt már szerkesztőségünk garázsában a remek 1,4 literes TSI benzinmotor 140 lovas teljesítményszintű kiadásával, ezúttal pedig a budapesti Porsche M5 márkakereskedésnek köszönhetően Magyarországon elsőként nyúztuk teszt keretében a vadonatúj kombi karosszériaváltozatot, azaz a Variantot.
Minden porcikájában ott az eminencia - galériaA Golf temérdek újdonsággal szolgál a hetedik generáció esetében, noha küllemét tekintve akár egy erőteljesebb ráncfelvarrásnak is elmenne a legfrissebb felvonás. A legfontosabb ezek közül az MQB moduláris platform, amely már könnyűségével is számos előnyre – legyen szó dinamikáról, fogyasztásról, vagy vezethetőségről – tesz szert, s akkor a futóműről, s egyéb rendszerekről nem is beszéltünk.
A külső tehát lényegi elemeiben nem változott, a klasszikus, golfos sziluett megmaradt, s a konzervativitás ezúttal is csúcsra ért, hiszen aligha találunk olyan részletet, ami ne lenne letisztult, elegáns és visszafogott. Az érzelmes íveket, a szenvedéllyel meghúzott karaktervonalakat hiába keressük, a Golfon nem találunk, sosem találtunk és sosem fogunk ilyesmit találni, egyszerűen a márka vásárlóinak igényei szerint az ilyesmi nem passzol az autóhoz.
A Variant továbbá annyira belesimul a Volkswagen palettájába, hogy a szemlélők legnagyobb hányada egyenesen Passatnak nézte, és még nekünk is tágra kell nyitnunk pupilláinkat, hogy a forgalomban kicsit távolabbról meg tudjuk különböztetni a két Volkswagen kombit. A tetszetős hátsó lámpák és a jól eltalált kombiforma együttese egyébként jól áll a kompakt modellnek, kombiban is divatos, modern és lendületes a Golf.
Sokan Passatnak nézik - galériaOdabenn pedig nagyobb rend nem is uralkodhatna… már az első beülés alkalmával sem kellett hosszú másodpercig keresgélni az egyes funkciókhoz tartozó kezelőszerveket, ami az autó ergonómiáját dicséri. Az utastérben felvonultatott formák esetében ugyancsak igaz az állítás, miszerint leginkább az előző generáció alapos frissítésének hat az összkép, holott a kárpitok alatt messze modernebb technika bújuk meg.
A minőségbe sem az anyagok, sem pedig az összeszerelés tekintetében nem tudunk belekötni. Rég volt már olyan tesztautó a kezeim között, aminek ennyire nesztelen, zörgésmentes utastere lett volna, s ez a dicséret egy kombi esetében meglehetősen nagy szó. Padkákról leállva, úthibára hajtva vagy rossz úton haladva sem lehet szóra bírni a kárpitokat, a tesztnapok alatt egyszerűen egy zizzenés, egy halk nesz, egy apró nyiszogás nem hallatszott. Az egyszerű, de elegáns és tetszetős műszerfal és a kárpitok tekintetében egyetlen dologba tudok belekötni, mégpedig a kályhaezüst betétbe, aminél szebbet és jobbat is el tudnék képzelni egy ilyen remek adottságokkal rendelkező modellbe, igaz, az egyszerűbb, komor hangulat a tesztautó "Trendline" bázisfelszereltségének is köszönhető.
A helykínálat ezúttal sem hagy kívánnivalót maga után, a hátsó sor kényelmét pedig légbefúvók növelik, de a fő attrakciót esetünkben nyilvánvalóan a csomagtér jelenti. Az ötödik ajtó feltárásával elsőre nem tűnik fel, de kimondottan méretes hely áll rendelkezésre: az alaptérfogat 605 liter (Passat Variant: 603 liter!), sík falakkal határolva, ötletes, érintésre három pozícióban rögzíthető rolóval, a szatyrokat pedig kis akasztók várják. A praktikum persze csomagtérhalóval tovább fokozható.
Az asszisztensek és technokrata extrák terén szintén jól áll a Volkswagen, a tesztautóhoz adaptív távolságtartó tempomat, ráfutásgátló, parkszenzorok és érintőképernyős multimédiás egység járt, de ezeken túl sávtartót, holttérfigyelőt, adaptív kanyarfényt, automata parkolórendszert rendelhet a vásárló, hogy csak a fontosabbakat említsem. Az érintőképernyős történet jópofa, szépen reagál a kéz közelítésére, s akkor írja ki a piktogramokhoz tartozó címkét. Maga a rendszer néha-néha megakad, de alapvetően rendben van, okos, logikus és jól használható.
Az adaptív tempomat viszont kéretlen hozadékkal érkezik: amennyiben a 'simánál' mindössze 90 ezer forinttal drágább adaptív sebességtartó automatikát választjuk, a léptetés sajnos csupán 10 km/h-ként lehetséges, ami zavaró tud lenni. Persze ha például épp 57-nél élesítjük a rendszert, akkor ott állapodik meg, de tovább gyorsítani/lassítani csak 10-enként lehet. Maga a tempomat viszont korrekt, jól fékez, s a két autó között maradó távolság állítása is pofonegyszerű, de legközelebbi állásban is elég messze haladunk az előttünk levőtől.
(Érdemes lapozni: a 2. oldalon kiderül, hogy valóban tökéletes autó-e a puttonyos Golf.)