Nem, nem és nem… Egyszerűen nem megy! Nem tudok elvonatkoztatni, és nem is akarok – ezúttal nem! A Land Cruiser egyszerűen megérdemli, hogy kiöntsem a kedvéért a szívemet, hiszen egy élő legendáról van szó, egy olyan autóról, ami számtalan szempontból bizonyított már az elmúlt 70 évben. Bizony, idén lett 70 éves a típus, és bár igazán csak 1960 után robbant be, azóta valódi ikonná vált, és számtalan formában született már újjá, egy dolgot mindig megőrizve: messze földön híres megbízhatóságát és kiemelkedő terepképességeit. Ez pedig igaz a legújabb verzióra is, amely nemrég járt nálunk.

Vannak azért érdekességek a típus történetében. Itthon például a fősodorba tartozó széria már nem is elérhető – így a kifejezetten látványos és alaposan megújult 300-as sem lesz kapható sajnos –, csak az úgynevezett Land Cruiser Prado kivitel, amely alapjait tekintve 2009 óta gyakorlatilag nem változott, ami a hátsó fényszórókon tetten is érhető. És nem csupán ezt a kétféle Land Cruisert gyártja a Toyota, hiszen vannak olyan – a szigorú normák által kevésbé érintett – piacok, ahol még a legendás J70 folyamatosan kozmetikázott kivitele is megvásárolható. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert a kiváló képességeinek és lenyűgöző megbízhatóságának kombinációja utánozhatatlanná és pótolhatatlanná teszi olyan helyeken, ahol a továbbhaladás szinte a túléléssel egyenértékű. Nem csak mindenhová eljut, de onnan haza is hoz – erről szól a Land Cruiser.

Hátul nem gondolták túl, de nincs is szükség rá - galéria

Hazánkban persze nem könnyű mindezt a modell mögé látni, de talán nem is kell, mert az itthon elérhető legfrissebb verzió is magában hordozza a Land Cruiser DNS-t. És hogy mi változott a legutóbbi frissítéssel a korábbiakhoz képest? Hát, nem sok: a 2,8 literes motor 204 lóerősre erősödött, a biztonsági rendszerek és vezetéstámogató asszisztensek modernebbek lettek, és frissült a multimédiás rendszer – tehát csupa hasznos dolgot kaptunk, de a Land Cruiserben nem ez fogja meg az embereket.

Nehéz megragadni a hatalmas terepjáró valódi lényét, és még ha sikerülne is, írásban átadni szinte lehetetlen feladat. Mégis, amikor az ember először közelebb lép a hatalmas óriáshoz, mintha egy másik világba csöppennénk: a Land Cruiserből egyszerűen sugárzik a tekintély, annak legjobb értelmében. A Land Cruiser az, akit nem a hatalma, hanem az eredményei helyeznek oda, ahol van. Aki nem főnök, hanem vezető, aki nem a várból dirigál, hanem a serege élén megy a csatába, akitől nem félünk, hanem tiszteljük.

Kissé ódivatú, mégis hangulatos és minőségi - galéria

Ebben persze a legutóbbi megújulásakor megkapott frontrész is sokat segít, amely sokadik földönkívüliekre, különböző rágcsálókra és egyéb teremtményekre hajazó formák után jött össze a Toyota mérnökeinek – na nem mintha valaha is igazán számított volna a Land Cruiser megjelenése. Miután élőben találkozik valaki az autóval, a katalógusban szereplő 4,84 méteres hossz, 1885 milliméteres szélesség és 189 centis magasság elírásnak tűnhet, pedig „csupán” ekkora a Land Cruiser.

A vezetőülésben helyet foglalva azonban mégis úgy érezhetjük, hogy a forgalom divatos SUV és crossover modellek által meghatározott szintje fölött vagyunk legalább egy emelettel. Ez pedig elképesztő magabiztosságot képes adni. A Toyota óriásának utastere egyébként is úgy van kialakítva, hogy a sok helyen ódivatúnak ható – sőt, tulajdonképpen ódivatú – kapcsolók és a gombrengeteg az otthonosság és a biztonság érzését nyújtsa. Mindezt az egyébként nagyon jó anyagok és kiváló összeszerelési minőség még tovább erősít.

Az Android Auto és az Apple CarPlay hasznos előrelépés - galéria

Legyünk őszinték: egy igen szűk réteget leszámítva a Land Cruisernek hazánkban nem sok létjogosultsága van, mégsem tudok senkit hibáztatni azért, hogy ezt a – főleg a Toyota hibridek uralta világában – pazarlónak tűnő modellt választja. Objektíven a hatalmas helykínálatot, a jó minőséget és a kiváló terepképességekkel járó előnyöket a létraalváz és a vele járó, közutakon tapasztalható komfortbéli hiányosságok – kiváltképp az úthibáknál érezhető rezonancia és a karosszéria mozgása – némileg árnyalja, de mégis…

A Land Cruiserben ülve egyszerűen úgy érezhetjük, hogy nincs megállás, semmi nem hozhat zavarba minket. A friss hajtáslánc 204 lóerős teljesítménye és 500 Nm-es csúcsnyomatéka egy ilyen jellegű modellben bőven elegendő lendületet ad, még a szó legszorosabb értelmében klasszikus, sokat csúsztató bolygóműves automata váltóval együtt is. A hanghatások sem maradnak el: a 2,8 literes dízel nem betolakodó, de megadja a kellő alaphangot a világ meghódításához.

Tekintélyes, a leheető legjobb értelemben - galéria

Igen, a karosszéria beleremeg minden úthibába, a kormánnyal pedig mintha csak úgy nagyjából tudnánk kijelölni az általunk kiválasztott irányt, de talán éppen ez adja meg azt a masszív érzést, amelynek köszönhetően nem félünk az ismeretlentől, nem kezdjük el kényszeresen kerülgetni a kátyúkat, nem állunk meg egy földút elején, hanem egyszerűen természetesnek érezzük, hogy haladunk tovább. Mindez talán túlzásnak tűnhet, de annyi autót teszteltem már, és a hétköznapi használat tekintetében mégis a Land Cruiser az egyik legkedvesebb közülük.

És nem, nem az egyébként már sokszor bizonyított, lenyűgöző terepképességek azok, amiket én kiemelnék a teszthétből, hiszen ez már olyannyira magától értetődő, hogy szinte beszélni sem kell róla – Szabó Péter kolléga korábbi tesztjeiben többek között részletesen ír a Land Cruisernek erről az oldaláról is. Sokkal inkább az a lelkesedés, ami minden alkalommal elfogott, amikor útra kellett kelnem, ugyanis – és tudom, ez pontosan úgy hangzik, mintha egy marketinganyagból emeltem volna ki – a Land Cruiser volánja mögött minden út egy kaland.

Hely van bőven, és a leghátsó ülések elektromosan mozognak - galéria

Persze van modern multimédia Android Auto és Apple CarPlay rendszerrel, vannak modern vezetéstámogató rendszerek és vannak olyan finomságok is, mint az ülésszellőztetés, vagy éppen a teljesen elektromosan mozgatható harmadik sori ülések, melyek gombnyomásra emelkednek ki az egyébként hatalmas csomagtér padlójából. Ezek mind-mind jól jönnek és tulajdonképpen hozzáadnak az autó értékéhez, de nem ezek teszik azzá a Land Cruisert, ami – habár a prémiumos extrák azért fontosak abból a szempontból, hogy az egyébként igencsak ódivatú megoldásokat feldobják egy kicsit.

Szabó kolléga legutóbbi tesztjében okkal panaszkodott a gyengébb menetteljesítményekre, és úgy látszik, hogy a Toyotánál ezek a kritikák betaláltak, hiszen a mostani frissítés legfontosabb pontja mindenképpen az erősebb hajtáslánc, amely papíron ugyan csak 27 lóerővel és 50 Nm-rel múlja felül az elődöt, a gyorsulásban tapasztalható közel 3 másodperces javulás bizony a hétköznapokban is sokat jelent. A 10 szekundumos 0-100-as sprint ugyan nem számít világverő teljesítménynek, de egy ekkora autó esetében igen meggyőző tud lenni, arról már nem is beszélve, hogy a nyomaték és az azzal járó rugalmasság fontosabb szempont – ezen a fronton tehát sokat javult az autó.

Sehol nincs megállás - galéria

Noha azt gondolom, a Land Cruiser esetében a fogyasztásról beszélni több mint felesleges, de álljon itt feketén fehéren: a plusz erő néhány plusz deciliterrel is együtt járt, de ki haragudna ezért? Használattól függően 8-9 és 11-12 liter körül is alakulhat a fogyasztása az óriásnak, így nem meglepő módon vegyesben valahol 10 liter körül számolhatunk – a 11 literes tesztátlagban elég sok városi használat volt.

Az árakról értekezni ismételten szentségtörésnek tűnhet, de nyilván nem maradhat el, hiszen a fogyasztással szemben ennek azért van jelentősége. Az frissített Land Cruiser alapára automata váltóval és hét üléssel 17,55 millió, ami egyáltalán nem kevés. A minden jóval felszerelt tesztautó már 23 millió fölé kúszott, de 20 alatt megállhat egy józanul felszerelt modell ára – amiből lejöhet a 2,5 millió nagycsaládos állami autótámogatás, legalábbis 2022 végéig.

Racionális? Nem igazán. Szerethető? Nagyon is! - galéria

Egészen nyilvánvaló, hogy a Land Cruiser egy rétegautó, mégis azt gondolom, hogy ha valaki egyszer kipróbálja, akkor nehezen tud elszakadni tőle, még akkor is, ha a komfortszintje alacsonyabb, kevésbé modern és talán nem is olyan kifinomult, mint sok más SUV, amelyek aszfaltra, és nem terepre termettek. Ezen a ponton azonban nem elhanyagolható a viszonylag magas ár, noha minden relatív, hiszen a hasonló méretű, hasonlóan jól felszerelt modelleknek azért fel tud kúszni az ára bőven 15 millió forint fölé is – a prémiumokról nem is beszélve, amelyek bőven túl is szárnyalják azt, persze jóval finomabb körítést nyújtva.

Közvetlen konkurenseket nem könnyű találni, de ha nagyon keresgélünk, akkor talán a SsangYong Rextonba futhatunk bele, amely hasonló méretekkel, ugyanúgy létraalvázzal és egészen finom megoldásokkal kínál helyet akár hét személynek is. A koreaiak modellje milliókkal olcsóbban vihető haza, de érdemes ennél távolabbra tekinteni, hiszen bár szó sincs arról, hogy a Rexton ne lenne egy kiváló modell, de a Land Cruiser minden szempontból jobb befektetés lehet, ami a későbbi továbbértékesítés, esetleg egyéb fenntartási költségek tekintetében a maga javára fordíthatja a mérleg nyelvét.

Igazi legenda, ami mindig hű marad magához - galéria

A Land Cruiser egy legenda, és ezt minden egyes alkalommal éreztette velem – nem tolakodóan, hanem amolyan magától értetődő módon. A helyzet persze továbbra is az, hogy – főleg hétköznapi használatra – objektíven rengeteg kényelmesebb, modernebb modellt találni, és sokaknál nyilvánvalóan szóba se kerül a Toyota óriása (vagy ha igen, akkor is jó eséllyel végül egy Highlanderrel megy haza), mégis az együttélés minden egyes pillanata élmény volt. Már csak azt sajnálom, hogy a nemrég bemutatkozott, V6-os motorral szerelt 300-as széria sosem jut majd el Magyarországra.