Tesztek

Kissé szomorú hatást keltő ábrázattal frissült a Suzuki Grand Vitara, pedig a kilencedik életévét töltő típusnak már kijárna a boldog öregkor. Ő köszöni szépen, vígan megvan még akkor is, ha nálunk már csak benzinmotorral bizonyíthatja rátermettségét. De miért is ne lenne? Bizonyos tekintetben még most sincs riválisa.

Nem lépett új talajra - galériaNyolc év piaci jelenlét után azt gondolnánk, hogy kijár egy alapos átdolgozás. A Suzuki viszont másképpen cselekedett a Grand Vitara ráncfelvarrásával. Csak kívülről szabták át valamelyest, főként az orr kialakítása, valamint a csomagtérajtóra került pótkerék jelent érdemi differenciát. A különbségeket emlékezetből sem nehéz kiszúrni (korábbi tesztünk is segíthet), hiszen a korábbi verziókból egészen sok koptatja az utakat. Hogy mi a titok?

A ráncfelvarrás innen változtatta meg leginkább a látványt

Célszerű belső jó kilátással - galériaMeglehetősen furcsán fog hangzani, de a titok bizony éppen a régiesség. A vásárlók ugyanis kiforrott technikájú modellbe ülhetnek bele, ami ráadásul koránt rossz, sőt, a legtöbb új versenyzőnek is van mit tanulnia tőle. Ilyen körpanorámát a mai típusokban hiába keresünk, a világos belső tér pedig a kompakt külső méretek ellenére is bőséges helyet kínál. Ráadásul nem csak elöl, hanem hátul is kényelmes székeken ülhetünk, jó helyre került könyöklőkkel, jó fejtámlával és kellően magas üléspaddal. Furcsán hangzik ma, az ’űrtechnika’ korában, de éppen ezek a jellemzők azok, amelyekről sokan megfeledkeznek.

Erőteljes, villámgyors, de az USB hiányzikEbben a tekintetben kimagasló a nemrégiben új kistestvért kapott modell tudása, de azért hiányérzetünk is lehet helyeként. Az egyszerű, kemény műanyagokkal egy ennyire terepes modellben meg lehet barátkozni, ám néhány magától értetődő felszereltség hiánya bosszantó lehet. Az egyetlen felszereltségi szinten elérhető modellhez van automata klíma, párját ritkítóan gyors ülésfűtés és kulcsnélküli rendszer, ám egy USB csatlakozó vagy egy valamennyire testesen szóló audiorendszer a frissítés kereteibe sem fért bele. Így aztán egyik oldalról kényeztetve érezzük magunkat, míg a másik oldal fapados hangulatot kelt.

Egyetlen kategóriatársban sem terpeszkedhetünk ilyen kényelmesen

Oldalra nyílik az ajtó, hogy szükség esetén könnyen pakolhassunk a tetőreA csomagtartó hasonlóan vegyes érzelmeket vált ki. Miközben jól használható és könnyen pakolható, még plusz rekesszel és tartószemekkel is szolgál, ám a kalaptartó bonyolultan kezelhető és nem túl szép megoldása kissé árnyalja az összképet. Az utastérbe visszaülve a hűvös időjárásban még egy furcsaságra lettünk figyelmesek: az automatán működő klímaberendezés fix beállított hőmérséklet mellett is egyszer túlságosan fűtött, másszor pedig indokolatlanul hűtött – ezen dolgozhattak volna még a szakemberek.

Ha mindezzel megbarátkozunk, meglehetősen felhőtlen lehet az életünk a nagy Vitarával. A remek kilátáshoz pofonegyszerű kezelhetőség és jó vezetési pozíció társul. Emellett a vezethetőség is könnyed, a kormánymű pedig még nem hatékonyság-hajhász elektrohidraulikus, hanem hagyományos kialakítású. Ennek köszönhetően pedig az új autókhoz mérten ad bőven visszajelzést, miközben pontosságába sem köthetünk bele, igazi unikum volt markolászni a legújabb átlagautók után.

Kimondottan könnyen vezethető - kellemes használni

A fokozott felhőtlenség okán nincs dízel zörej sem, amivel meg kell barátkoznunk: a SUV orrában 2,4 literes négyhengeres szívómotor teszi a dolgát. Mindehhez ötfokozatú kézi vagy négyfokozatú automataváltó csatlakozhat – ezúttal utóbbi volt soron. Az ősrégi egység teszi a dolgát: ha nyomjuk a gázt, megy, ha nem, akkor szépen felváltogat, igyekezve kihasználni az erőforrás leginkább csak magas fordulaton jelentkező nyomatékát.

Amit kell, azt megteszi a négygangos egységA váltások sebessége átlagos, a gázreakció viszont átlag feletti, melynek köszönhetően egészen dinamikusnak tűnik a Grand Vitara. Nem csak tűnik, valójában az is: a gyári 12 másodperces 0-100-as sprintről tudomást sem véve 9,4 szekundum alatt száguldottunk 100 km/h-val a Suzuki volánja mögött, ami már több is, mint elegendő. Értetlenül álltunk szembe a hatalmas differencia láttán, valószínűleg tesztalanyunk testvérét is arra a tesztpályára vitték, ahová néhány korábbi Mazdát. Lehet szembeszél és emelkedő, lehetünk olyan elgyengülve, hogy nem tudjuk padlóig nyomni a gázpedált, a nyári kánikulában pedig maximumom dolgozhat a klíma, a tucatnyi másodperc így is túl hosszú időnek fog tűnni a valós képességekhez képest.

Nem kell rejtőzködni - gyorsabb, mint gondolnánk

Hátul hangsúlyosabban hajt, ha kell összezár és felezA használat tehát kimondottan kellemes, főleg, ha hozzátesszük, hogy a konkurensek átlagához mérten meglehetősen igényes összkerékhajtási rendszer ki tud minket húzni a bajból. Ráadásként pedig felezőnk is van, ha igazán szükség lenne a nagy teljesítményre, vagy még inkább a motorfékre.

A teljesen pozitív összképet a kényelem fejezet apró megvonásai befolyásolják némileg negatívan: mai szemmel nézve az utastér nagyobb tempónál már joggal lehetne csendesebb. A futómű hangolása pedig terepjárósan feszes. Az egyébként igényes, hátul többlengőkaros megoldás megfelelően tartja úton a Suzukit és kiszámítható még a határhelyzeten túl is, de egy picit dolgozhatna még finomabban.

A Suzuki Grand Vitara Achilles-ínja egyértelműen a kínálat. A fix felszereltség mellett a motorpaletta sem szolgál rugalmassággal: a 2,4 literes négyhengeresen kívül más nincs. A 9,2-es értéket csak országúton látjukA 3,2 literes V6-os hiányát még megértenénk, de az 1.9-es dízelmotor fájó hiány lehet a forgalmazás szempontjából, különösen, hogy több európai országban továbbra is elérhető ez az erőforrás. 200 forintos benzinárnál vagy szerény fogyasztásnál nem hiányozna senkinek sem a gázolajat kortyoló egység, de sajnos a 2,4-es étvágya is régi vágású. Autópályán a megengedett maximummal haladva 10,6 literrel számolhatunk 100 kilométeren, de országúton járhatott csúcsra a spórolás: itt rendre 9 litert mértünk. Városban sem számíthatunk jóra: a kezdetben 10 literes adat a forgalom emelkedésével könnyen megugrik, amellyel egyenes arányban billen lefelé a 66 literes üzemanyagtank szintmutatója.

Benzines, automata, összkerekes - sok vetélytársa már csak ezért sem akadEz pedig nincs jó hatással a pénztárcánkra, így hiába tűnik a kapott szolgáltatások és képességek ismeretében tesztautónk 8,3 milliós listaára reálisnak, a konkurensekkel szembeni előnyét némileg elveszti a típus. Persze az már kérdés, hogy olyan konkurenst nehezen találunk, amely ennyire jól otthon lenne a terepen, de például egy SsangYong Korandóval (kétliteres, 149 lóerős benzinessel, fokozatmentes automatával kicsit jobban felszerelve 7,9 millió) vagy egy Toyota RAV4-gyel (9 millió forint) vállalkozhatunk még kalandosabb túrákra. Ha erre nincsen kedvünk, sem szükségünk, akkor a Mazda CX-5 a kategória éllovasaként 9 millió forintért azt is megmutatja, hogy egy benzines, automatás, összkerekes hajtáslánccal hogyan lehet 9,7 helyett 6,8 literrel elközlekedni, hasonló dinamika mellett.