Tesztek

Az Autó Pultnál nem szokásunk a magáncélra történő tesztautó-használat, ám ezúttal kivételt kellett tennem: egy hirtelen bekövetkezett családi esemény miatt a legzordabb időben kellett Erdélybe utaznom, s autóhoz voltam kötve. Lehet, hogy nem vagyok eléggé kalandvágyó, ám amikor minden hírcsatornán azt hallja az ember, hogy járhatatlanak az utak, és állandóan elakadt négykerekűeket lát, bizony a téli abroncsok ellenére nem volt merszem ’hatsókerekes’ autómmal nekivágni a bizonytalannak. Úgy döntöttem hát, hogy megpróbálok szerezni egy terepjárót.

Jól áll a pezsgőszín a Grand Vitarának - galériaRövid gondolkodás után a Suzuki Grand Vitarára esett a választásom, mégpedig egyszerű gondolatmenet által vezérelve: a kiválasztott lehetőleg legyen egyszerű, kiforrott, ne legyen 'puccos' és túl drága, viselkedjen minél ügyesebben mostoha útviszonyok közepette, és természetesen csakis összkerékhajtásos, tisztességes hasmagassággal megáldott típus jöhetett szóba. Tapasztalataim alapján a fenti szempontokat figyelembe véve elsőre a fenti típus jutott eszembe, és szerencsémre akadt is a Suzukinál egy ötajtós, gázolajos Grand Vitara tesztautó. Így kerülhetett hát terítékre ez a kissé korosabb modell, melyhez utoljára két éve nyúltak a mérnökök egy apróbb ráncfelvarrás keretében.

-22 fokban is hibátlanul dolgozottMost, hogy ezeket a sorokat írom, örömmel mondhatom, hogy visszagondolva talán nem is dönthettem volna jobban az autóválasztás terén, ugyanis tökéletes partnerre leltem a 2005-ben bemutatott, s mellesleg egyenesen Japánból érkező Suzuki személyében az együtt töltött csaknem 1500 kilométer folyamán. Pedig nem volt ám könnyű dolga a terepesnek: mínusz 10 foknál melegebb időben ritkán volt alkalmunk autózni, hóból nem volt hiány, s a Suzuki még az erdélyi farkasordító hidegben, -23 fokban is 'első kulcsra' indult. Ismét bebizonyosodott, hogy néha jó az öreg a háznál.

Nem is beszélnek mellé többet: bármennyire is hagyják sokan figyelmen kívül, a stramm kiállású, maszkulin Vitara kora ellenére mind a mai napig megfontolandó ajánlat. Ám csupán azok gondolkodjanak el rajta, akiknél a választás során a cél szentesíti az eszközt, nem várnak el luxusautós belső kialakítást, egy praktikus, minden terén korrektül helytálló négykerekűt keresnek, azaz maguknak, nem pedig a szomszédnak kívánnak megfelelni. Amennyiben viszont autóvásárláson törjük a fejünket, és lényeges a „rendes” összkerékhajtás, érdemes számításba venni az autót, ugyanis manapság már kihalófélben vannak nem eldivatosodott, őszinte kompakt terepesek.

Zárható diffi, felező - a hajtáslánc nagyon igényesA Vitarában többek között akad zárható központi differenciálmű és felező is, ami manapság már ritka, mint a fehér holló. Terepen a legnagyobb korlátot a mérsékeltebb, 20 centis hasmagasság és az utcai abroncsok jelentik, de ezek elengedhetetlenek a korrekt 'közúti' menettulajdonságokhoz. Csodák persze nincsenek, és off-road versenyekre se ezzel a modellel induljunk, de a többi divatterepjárónak nehezebb körülmények között esélye sincs a Suzuki nyomába eredni, az intelligens összkerékhajtás pedig tényleg a legjobbak közül való. A feszeskés csillapítás szintén szükséges egy ilyen autóhoz, ám emiatt főleg terheletlenül, és főképp a hátsó üléseken rázós élmény a kátyús úton történő utazás, s a ’fapados’ érzést tovább fokozza az egyébként tisztességes méretű ülések ülőlapjainak túl kemény tömése. 

A beltér nem túl szép, de funkcionális - galériaA fényűzés általában nem a Suzukik kenyere, és ez alól a Vitara sem képez kivételt. Formaterve is sokkal inkább sallangmentes, mint túljátszott, s ez a megállapítás a kemény anyagokból építkező, egyszerű utastérről is elmondható. Hiába keresünk szívhez szóló részleteket, itt minden a funkcionalitásról szól. A nem túl tetszetős kialakítást nem is ildomos felróni egy ilyen járgánynak, ám tény, hogy a '90-es évek hangulatával, anyagaival és formáival találkozhatunk, örömünkre korrekt összeszereléssel fűszerezve. Szintén jó pont, hogy az autónak minden porcikája a tartósság érzetét kelti.

Alig 4,3 méter hosszú, mégis tágas a VitaraObjektíven nehezen támadható a beltér: a kizárólag magasságban állítható, ám kellemes fogású kormánykerék ellenére is könnyű megtalálni az ideális vezetési pozíciót, az állítható hosszúságú könyöktámasz kényelmes (az ajtók kartámaszai is jó helyen vannak), a helykínálat főleg a mindössze 4,3 méteres hossz ismeretében hibátlan (két 190 cm körüli felnőtt gond nélkül elfér egymás mögött), és szintén pirospont jár az állítható dőlésszögű hátsó háttámláknak. Tárolórekeszekből van elég, az alaphelyzetben 400 literes csomagtartó bővíthetősége az 1/3-2/3 arányban osztható hátsó üléseken keresztül történhet.

Az oldalra nyíló, nagy helyigényű csomagtérajtó miatt viszont hiányzik a hátsó szélvédő külön nyitásának lehetősége, és örültünk volna a külső pótkeréknek is, mert így, javítókészlettel egy terepjáró elég felemás képet mutat. Még szerencse, hogy egy felszereltségi szinttel lejjebb megmaradt a hangulatos 'doboz'.

A második oldalon többek között kiderül, hogy muzsikál a koros dízelmotor a Vitarában.