Tesztek

Ám bosszúságot is tartogat a négyhengeres 1,5-ös: orgánuma a Juke-ban egyszerűen borzalmas, jóformán függetlenül attól, hogy hideg vagy meleg állapotban van-e. Akik beültek mellém, szinte kivétel nélkül megkérdezték, hogy minden rendben van a tesztautóval és nem kellene-e elvinni a NissanJó erőben van, de borzasztóan szól a dízelhoz megnézetni az egységet. Valójában még jómagam is elgondolkodtam ezen, de mivel semmiféle hibaüzenet nem figyelmeztetett és hibátlanul viselkedett az egység, ez vélhetően üzemszerű.

Szó mi szó, mind alapjáraton, mind fordulaton/terhelés alatt nagyon-nagyon csúnyán kerepel a dízel, kelletlenül pörög fel, és nem restell igencsak komoly hangerővel szót kérni magának. Sajnáljuk, hogy nem kapott alaposabb hangszigetelést a Juke; a Renault már többször bebizonyította, hogy tud ez az erőforrás jóval kulturáltabban is viselkedni, bár tény, hogy azért az új 130 lóerős 1.6 dCi erőforrás nem jönne rosszul a divatos Nissannak sem.

Motortól függetlenül öröm vezetni a Juke-otA menetteljesítményekkel különben nincs semmi baj: a 11 másodpercen belüli nulla-százas sprintidő a 175 km/órás végsebességgel egyetemben még terhelt állapotban is elég a hétköznapi forgalmi szituációk megoldására (ne feledjük, nem sport-, hanem divatautóról van szó), és a rugalmasság a nyomatékos erőforrásnak illetve a szűk váltó-áttételezésnek hála meggyőző. Vezetési élményben benzines társaihoz hasonlóan nagy örömünkre a gázolajos Juke is remekel: kormányzása pontos, közvetlen, tökéletesen súlyozott, ráadásul a bőrkormány fogása is szuper. A váltó rövid utakon, szépen kapcsolható, az egyszerű felépítésű futómű pedig még éppen elfogadható komfort mellett biztosít főleg a magas építéshez képest meglepően jó kanyartulajdonságokat, s határhelyzetben is mindvégig semleges, kiszámítható marad.

Többi tulajdonságában a jelen esetben az alacsonyabb felszereltség miatt hiányzó - ám valójában inkább csak hatásvadász és érdekes, mint hasznos -, változtatható kijelzővel/gombokkal ellátott 'Nissan dinamikus üzemmód vezérlőtől' eltekintve pontosan olyan a gázolajos Juke, mint az eddig tesztelt két variáns - részletesebben itt és itt olvashatnak a típusról). A négy átlagos termetű személy számára elfogadható méretű, átlagosan összerakott utastér egyedi formavilága még mindig dicséretet érdemel, míg a kevésbé pozitív benyomásról a kizárólag magasságban állítható kormányoszlop, a nem túl igényes anyagminőség, a picike csomagtartó és a néhol gagyi részletek (például bután rögzített kalaptartó) gondoskodnak. Ám mindezek ellenére nagyon szerethető, kedves, fiatalos kisautó a Nissan fura crossovere, és szinte garantált, hogy ha valakit a különleges forma rabul ejt, a birtoklási vágy úgyis legyőz mindenféle racionalitást vagy hiányosságot.

5 millió alatt indul, de nincs könnyű dolgaA 4,9 millió forintos alapár a különlegességfaktort is figyelembe véve nem mondható eltúlzottnak, bár tény, hogy objektíven nézve a 92 lóerős dízelmotorral szerelt, egy literrel takarékosabb Citroen DS3 1.6 HDI megéri félmilliós felárát (mi több, megegyező felszereltség mellett alig 200-250 ezer forint a differencia), ráadásul 5,7 millió alatt például már az új, 1.6 TDI VW Beetle is megkaparintható. De ebben a szegmensben úgysem az ár dönt: mindenki azt viszi, amelyikbe beleszeretett, és ez így van jól.