Tesztek

Nem először volt szerencsénk a Renault Mégane legtágasabb változatához, a Grandtour névre keresztelt kombihoz (arról nem is beszélve, hogy összességében már számos Mégane tette szerkesztőségünknél tiszteletét): nagyjából öt hónapja már részletesen beszámoltunk Önöknek a tetszetős puttonyosról, melynek személyében akkor a tökéletes családi autót kerestük – hozzáteszem, majdnem sikeresen.

Másodszor fogtuk vallatóra a Mégane kombit - galériaNem hibátlan ugyan a Mégane, de mégis van egy óriási ütőkártyája: nagyon kiegyensúlyozottan teljesít; amolyan igazi jól tanuló, megbízható diákkal van dolgunk, aki ugyan nem egy „summa cum laude”, ám mégis mindig kiszámítható. És hogy mi a különbség a két Mégane kombi tesztautó között? Az, hogy míg előbbiben a franciák egyébként remek 1,4 literes 130 lóerős turbós benzinmotorja dolgozott hatsebességes kézi váltóval, a mostani, katonai zöld fényezéssel (melyet egyesek a libaürülékhez hasonlatos színűnek tituláltak) büszkélkedő puttonyost a madárétvágyáról híres 1,5 literes dCi turbódízel legfrissebb, 110 lóerős változata hajtotta – a vadonatúj, EDC névre hallgató hatfokozatú duplakuplungos automataváltóval párosítva.

Elég jól hangzik, ugye? Persze nem versenyzéshez, vagy éppen a pilis szerpentinjein való élményszerzéshez. De egy ütős, jól használható családi autónak mindenképp. És míg a benzines változatról megállapítottuk, hogy tényleg korrekt, de azért mégsem kapja meg tőlünk a tökéletes családi mindenes plecsnit, a mostani kivitel részemről már kiérdemelte ezt.

Igaz, egy frissítésre való hiányosságadagot azért fel tudtam jegyezni tesztlapomra az együtt töltött egy hét és 700 km során, ám kirívó hibát nem találtam. De melyek is a legfontosabb szempontok egy családi modell esetében? Bogarásszuk csak végig őket!

Hogy fér el benne a család és pereputtya? Praktikus? Kényelmes?

A helykínálatról bizony nem szólhatunk semmi rosszat. Amennyi helyet egy 4,5-4,6 méter hosszú kombitól el lehet várni, annyit bőven megkapunk. Persze az utastér „csak” öt embert képes befogadni, és csak négynek igazán szellős – tehát aki hetedmagával szeretne utazgatni, továbbra is válassza inkább a Grand Scénicet –, nekik viszont legalább a csomagjaikA helykínálat teljesen korrekt, a csomagtér óriásiat biztosan lesz hová elpakolni. A raktér ugyanis óriási, már-már Octavia kombis. Alaphelyzetben is több mint fél köbméteres, a hátsó ülések lehajtásával pedig akár 1,6 köbméternyi cuccot is el lehet benne helyezni. És nagyon mélyről nyílik a csomagtér ajtaja, tehát nem kell magasra emelni a nehéz tárgyakat. A kalaptartó is ügyes: egy sínen fut végig, így beakasztása tényleg pillanatok alatt elintézhető. Ha már praktikum: igazából így sem vészes a helyzet, de az apróbb kacatok számára több tárolórekeszt is kialakíthattak volna benne a francia tervezők; cserébe viszont a kesztyűtartó legalább óriási. Az ülések komfortjától szintén nem voltam elájulva: sokan rendben találták őket, de az én hátam valamiért gyorsan elfáradt bennük (formázásuk nem az igazi), és a combomat sem támasztották fel eléggé – hozzáteszem, 193 centi magas vagyok…

Az anyagminőség még mindig korrekt, és az összeszereléssel sincs gond; igazából egyedül az ajtóbehúzókba lehet belekötni: egyrészt túlzottan előre kerültek, így rövid erőkaron, tehát viszonylag nagy erővel mozgathatóak az ajtók, másrészt pedig a behúzó recseg-ropog – csakúgy, mint szinte mindegyik ReAz ergonómia nem az igazi, de jó ötletekből nincs hiánynault-ban. A franciák viszont sok-sok jó ötletet is csempésztek a Mégane-ba. Fel is hoznék néhány példát: motorleállításra a rádió nem kapcsol le, csak ajtónyitásra (ráadásul a kormány mögött elhelyezett távirányítója kézre áll), a fényszórókat soha nem kell lekapcsolni, ezt az elektronika elintézi helyettünk (sokkal elegánsabb megoldás a sípolásnál), a 80 ezer forintos automata Renault kártya – amely ráadásul akár egy pénztárcába is belefér – távozáskor, néhány lépés után magától bezárja a kocsit, és még sorolhatnám. Még hogy a franciák nem terveznek okosan?! Ettől függetlenül az ergonómián lehetne valamicskét javítani (főleg a nagyon jó áron kínált és teljesen használható Tom-Tom navigációs rendszerén), de ez egy tulajdonos számára idővel simán megszokható.

Na és hogy megy? Jó a hajtáslánc?

A franciák 1461 köbcentis dízelmotorját nem kell hosszasan bemutatni; ez a blokk már jó ideje szolgál sok-sok modellben, a Cliótól kezdve a Kangoo-n keresztül egészen a Laguna kombiig. Méghozzá egészen temperamentumosan és madárétvággyal. A 110 lóerőtől és 240 Newtonméternyi nyomatéktól persze nem várhatjuk el, hogy puskagolyóként repítse a nagy kombit (azért elférne a 130 lovas 1,9 dCi teljesítménye is), de a 12 másodperces százas sprint, a korrekt rugalmasság, illetve a 190 km/órás végsebesség az átlagigényeket kielégíti. A motor már alacsony fordulatszámokon is elegendő nyomatékot biztosít, 1500-tól pedig már szépen húz. De különben is: ez kit érdekel, ha nem nekünk kell gangolgatnunk?

Az 1,5 dCi itt is telitalálat, és az EDC váltó is remekA hatsebességes duplakuplungos szerkezet teljesen korrektül dolgozik. Láttam már nála finomabban ügyködő automatát (főleg hirtelen, nagyobb gázadáskor rángat néha az alsóbb fokozatokban), sőt, gyorsabbat is, de összességében teljesen jó – főleg 300 ezerért. Felismeri a lejtőt, az emelkedőt, hagyja nyomatékból dolgozni az erőforrást (egyedül az egyest váltja el túl későn, kis gázállásnál is 2300 körül). Ja, jut eszembe: a manuális mód felesleges és használhatatlan: hiába reagál gyorsan, a váltó csak hosszú másodpercek után engedi fel a kuplungot, így a motorfék beköszönte előtt már rég a fékre kell lépnünk – ráadásul a kis motor amúgy sem büszkélkedhet emberes motorfékkel. Viszont automata módban hirtelen kiugrani jól lehet az autóval, és a váltó reakcióideje is korrekt, minden helyzetben időben meghozza a szükséges döntést.

Keveset fogyaszt? Milyen vezetni?

Az egyedüli probléma, hogy az 1,5-ös dCi szeret hangoskodni (aminek oka a dízelhez képest meglehetősen kevéske hangszigetelő anyag használata). Az alapjáraton regisztrált 50 decibeles zaj még a dízelek között is magasnak számít, és „fordulaton” sem simul ki igazán a négyhengeres járása – igaz, zenét hallgatva, vagy a hangoskás klímát működtetve már mit sem hallunk belőle. Fogyasztása viszont mindenért kárpótol; elég csak megnézni 4,6 literes normakörünket. Egy ekkora autótól átlagban 4,6 liter, automataváltóval, méghozzá úgy, hogy nincs alulmotorizálva sem – persze azért finom lábbal, terhelés és klíma nélkül.

A 60 literes gázolajtank átlagban 1200 kilométerre jóAz 5,5 liter körüli átlag viszont még 3-4 személlyel és klímával is reális (autópályán sem kell neki több a szabályokat betartva), országúton pedig még 4 liter körül is elketyeg. Összességében tehát tényleg szinte szenzációsan keveset eszik. Ráadásul vezetni is kellemes. A futómű lehetne csendesebb, de teljesen jó kompromisszum: a kocsira szerencsére nem jellemző a Fluence-os kiszámíthatatlan, hintós billegés, de azért nem is túl kemény, teljesen elviselhetően csillapítja az úthibákat. És azért tart: a Mégane a gyorsan vett kanyarokban sem akar felborulni. A határaikat hamar elérő energiatakarékos Michelin abroncsok helyett mondjuk én biztosan egy „rendes” gumit vennék rá – egy-két deci pluszfogyasztás ide vagy oda.

Jó az ára? Biztonságos? Akkor megéri?

Korrekt felszereltséggel nagyjából 5,5 millióból megvanVégül, de nem utolsósorban manapság a Renault-ok legjobb tulajdonságai közé tartozik az ép ésszel kalkulált ár (illetve a remek ár/érték arány), ez alól pedig a tesztelt Mégane sem kivétel. Olcsónak persze nem nevezhető, de nem is várhatjuk el, hogy egy tágas, automataváltós dízel kombit újan ingyen osztogassanak; listaáron legkevesebb 5,19 millió forint ellenében ez a csomag már haza is vihető, 5,26 milliótól pedig navigációs rendszerrel is a mienk lehet. Persze azért érdemesebb a bőségesebben felextrázott Dynamique, vagy Privilége szintet választani 5,44, illetve 5,59 millióért. Ebből az automataváltó 300 ezer forintot kóstál, de azt kell mondanom, hogy bűn kihagyni, mert sokkal kellemesebbé teszi a mindennapi használhatóságot, és a fogyasztást sem növeli (sőt, a gyár szerint 0,1 literrel csökkenti). És még valami: az automataváltóhoz már az Euro5-ös, részecskeszűrős új erőforrás jár, amely ráadásul 4 lóerővel erősebb is, mint a „kézis” testvér gázolajosa. Így pedig már tényleg egyértelmű a helyzet.

Remek családi autó, komoly hiba nélkülAkik a vételáron spórolni szeretnének (de a fogyasztáson nem), nekik ott van a korábban tesztelt, remek 130 lovas 1,4-es TCe kézi váltóval, a dízel-automatánál 650 ezer forinttal olcsóbban. A Mégane összességében tehát ismételten jól vizsgázott és ki merem jelenteni, hogy ebben a konfigurációban kiválóan képes betölteni a családi málhás szerepét: mindenki kedvence lehet. Az apuka örülhet, hogy nem kell váltania és nagyon alacsony fogyasztás mellett utaztatja a családot, az anyuka kedvelheti a vagány, kellemes formát, illetve az ötcsillagos biztonságot (na meg talán a megosztó színt), a gyerekek pedig a tágas hátsó sorban érezhetik jól magukat, miközben az óriási csomagtérnek köszönhetően mindig, mindenhova magukkal vihetik kedvenc játékaikat. Mi kellhet még?

Az autó egyedüli komoly konkurense a szintén remek (sőt, talán egy hajszálnyival még jobb, átgondoltabb, ám annyival unalmasabb formájú) DSG váltós 105 lovas Skoda Octavia kombi 1,6 TDI (na meg ugyan ebben az összeállításban a Volkswagen Golf kombi, horror áron, jól felszerelve több mint 7,5 millióért). Érte viszont hasonló felszereltség esetén akciósan is 800 ezer forinttal többet kell kiadni, ami bizony nem kevés pénz: gondoljanak csak bele, ennyiből ötliteres fogyasztással nem kevesebb, mint 50 ezer kilométert lehet autózni a Mégane-nal…

Előnyök: Tetszetős formaterv; Tágas utas - és csomagtér; Nyomatékos, takarékos erőforrás; Kellemes váltó; Jó ötletek; Korrekt ár/érték arány

Hátrányok: Lehetne halkabb a motor; Lehetne több tárolórekesz az utastérben; Akadnak ergonómiai problémák