Tesztek

A meghökkentő megjelenésű Nissan Juke immár harmadízben járt nálunk: a típus először az izmos 190 lóerős 1,6 literes turbós benzinmotor által repítve mutatott fityiszt számos sokkal erősebb és drágább négykerekűnek a menetdinamika terén, sajnos elég magas fogyasztás mellett, majd a 117 lovas 1,6 literes alapmotorral ’forogta szét magát’ autópályán Sütő kollégánál a nagyon rövid ötödik fokozat miatt.

Harmadjára dízelmotorral próbáltuk a Juke-otAz autó koncepcióját és remek vezethetőséget eddig is díjaztuk, és a bátor Nissanosok előtt le a kalappal, hogy egy ilyen megosztó, ám kétségtelenül egyedülálló és jövőbemutató formájú divatautót volt merszük piacra dobni – lehet szeretni vagy utálni, de tény, hogy a piac egyik legkülönlegesebb modellje a Juke, és épp erre van szüksége a célközönségnek. Ezúttal a kínálat egyetlen dízelmotorjával, a jól ismert és immár kissé koros, Renault-féle 110 lóerős 1,5 dCi-vel volt alkalmunk nyúzni egy héten keresztül a kis japán crossovert, amellyel szerelve nem csak érdekes, hanem egyben valamennyire racionális választás is szeretne lenni.

Jól néz ki, de lehetne igényesebb az utastérNem is árulnék zsákbamacskát: amennyiben eldöntötték, hogy a Juke mellett teszik le voksukat, és kedvencüket nem sportolási célból vásárolják, érdemes a másfél literes öngyulladós mellett dönteni. Hogy miért? Az 1,6 literes alapbenzinest csak azoknak ajánljuk tiszta szívvel, akik leginkább városban vagy országúton közlekednek és keveset autóznak, míg az izmos DIG-T kivitel a sportos lelkületűek választása - ám a Nissanosok szépen megkérik az árát, és magas fogyasztásával sem kíméli a pénztárcát. Minden másnak egyedül a dCi marad.

A dízel sem hibátlan, de nem rossz választásA 110 lóerőt és 240 Nm-nyi csúcsnyomatékot felvonultatni képes gázolajos megegyező felszereltség esetén 600 ezer forinttal drágább az alapmotornál, míg közel 700 ezerrel olcsóbb a DIG-T-nél, vagyis árban is az arany középutat képviseli. Ám ne feledjük, hogy átlagosan másfél literrel alacsonyabb fogyasztása miatt a(z egyelőre) drágább gázolaj ellenére minden 100 km körülbelül 5-600 forinttal olcsóbban jön ki esetében a különben virgonc 1,6-os szívó benzinessel összehasonlítva (a 190 lóerőshöz képest már 1000 forint az előny), vagyis az árkülönbség már alig 100 ezer km után megtérül, és akkor a jobb értéktartástól még nem is beszéltünk.

A nagyobb tempónál jelen lévő kisebb menetzajok szintén a dCi malmára hajtják a vizet, ami az alacsonyabb működési fordulatszámoknak köszönhető: míg a 117 lovas 1,6-os főtengelye 130 km/órás sebességnél 4000-et forgott percenként ötödikben, addig a dízelváltozat 2750 körül mormog, a hatgangos váltónak (is) köszönhetően. Manapság a gázolajosok táborában ez is magas értéknek számít, ám ne feledjük, hogy a kiskategóriáról beszélünk.

A nagyobb tempónál jelen lévő kisebb menetzajok szintén a dCi malmára hajtják a vizet, ami az alacsonyabb működési fordulatszámoknak köszönhető: míg a 117 lovas 1,6-os főtengelye 130 km/órás sebességnél 4000-et forgott percenként ötödikben, addig a dízelváltozat 2750 körül mormog, a hatgangos váltónak (is) köszönhetően. Manapság a gázolajosok táborában ez is magas értéknek számít, ám ne feledjük, hogy a kiskategóriáról beszélünk.

Vegyesben 6 liter alatt el lehet járni a dCi-velA Juke normakörünkön nem tudta hozni a gyárilag ígért 4,9 literes vegyes fogyasztást, ám az 5,3 literes eredmény is kellemes, még ha alul is marad valamelyest a hasonlóan motorizált kisautókkal összevetve, amelyben az autó magassága is ludas. Városban egy start/stop rendszernek örülnénk, ám így is gond nélkül el lehet közlekedni 6-7 liter között; országúton 4,5 liter körüli, míg autópályán, a szabályokat betartva kb. 6-6,5 literes fogyasztással számolhatunk, vagyis a dízel Juke vélhetően nem fogja fogyasztásával csődbe vinni tulajdonosát.

(Viszonylag keveset fogyaszt, de cserébe hogyan megy? És mi az, ami kellemetlenné teszi? A következő oldalon kiderül!)