A kétliteres dízelmotor kivételesen kulturáltEzzel ki is merítettem az SW-kivitel minden érdekességét és ’másságát’; innentől kezdve a jól megszokott 508-as viselkedés fogadott, amit már volt alkalmunk kitapasztalni a hosszabb távú bemutató, és előző tesztünk során. Tesztautónkat ugyan az hosszú áttételezésű, jól kapcsolható (egyedül a hatodik akad kissé) hatsebességes kézi váltóhoz társított kétliteres, 140 lóerős és 320 Nm csúcsnyomaték leadására képes kétliteres dízelmotor hajtotta, mint a bemutatón próbált szedánt. A négyhengeres HDI adataival papíron teljesen beleolvad az átlagba, és ez a gyakorlatban is elmondható róla: egy nem kiemelkedő, de kellemesen nyomatékos, elegendően erős, jól nevelt – már szinte 1000-es fordulatszámtól terhelhető – szerkezet.

Egyetlen dologban viszont kiemelkedik a dízelek népes táborából: kulturáltságával és visszafogott hangjával. A gázolajos egység olyan halk, hogy még hidegen is alig hallhatunk belőle valamit, ráadásul alapjárattól leszabályozásig forgatva szinte rezgésmentesen, nagyon finoman jár – az idejét sem tudom, hogy mikor láttunk utoljára ilyen finom dízelt; talán egy éve, a vele azonos alapokra épülő 163 lóerős testvérét a Citroen C5-ösben. Apropó, 163 lóerő: az 508-ashoz is kérhetjük 200 ezer forintos felárért a 23 lóerővel és 20 NmAlig eszik; de érdemes megfontolni a 163 lóerős változatot-rel izmosabb kétliteres HDI-t, és véleményem szerint érdemesebb őt választani. Nem mondom, hogy a 140 lóerő ne lenne bőven elég a mindennapi közlekedéshez, de ebben az árkategóriában (8-9 millióról beszélünk) 200 ezer forint már nem nagy tétel egy azonos étvággyal kecsegtető, ám picit izmosabb motorért. És mondjuk megpakolva, klímával azért higgyék el, hogy néha megvan a helye annak a kis plusznak.

Apropó, fogyasztás: normakörünkön a hiányzó start/stop rendszer ellenére is 5 literen belül tudott maradni az SW (vagyis teljesítette a gyári adatot) étvágya, ami önmagáért beszél. Nyugodt országúti etapokon, klíma nélkül 4 literből is eljárhatunk, szabályos autópálya-tempónál pedig szintén megelégszik a motor 5 literrel 100 km-enként, míg városban elvagyunk 6,5-7 literből, bár ide – már csak a fokozott kulturáltság miatt – elférne egy ügyes start/stop rendszer. Majd talán a frissítéssel…

A határozott futómű ugyanúgy remek kompromisszum, mint a szedán esetében. Franciás limbózást valamint ringatózást hiába várunk tőle – ez marad a hidrós Citroen C5-ös kiváltsága -, ám cserébe még gyorsan vett kanyarokban is határozott marad, és minden helyzetben nagyon biztonságosan, jóindulatúan (persze alulkormányozottan) viselkedikA kanyaroktól nem ijed meg. Vannak szép részletek. Az ESP csírájában elfojtja a provokációkat, de az autó – bármit is csináljunk vele – olyan barátságos, hogy még nélküle is szinte lehetetlen lenne kihozni sodrából. A kormányzás rendben van; persze ne számítsunk sportautós közvetlenségre, sőt, azt is elárulom, hogy a napokban épp nálunk vendégeskedő 508 GT csúcsmodellé jobb, de ez hibátlan egy ilyen kaliberű autóban. Csak az a fránya, óriási fordulókör ne nehezítené meg a sofőr dolgát…

Hát igen, az 508-as Peugeot egy jó autó, sőt, egy kiemelkedő darab. A franciák az utóbbi időben ismét magukra találtak, és az 508-assal egy olyan középkategóriás modellt hoztak össze, mely bármelyik konkurensével összevetve megállja helyét. Panorámatetejével pedig olyan örömet okozhat a hátul ülő gyerekeknek (is), hogy igazi családi kedvenc lehet belőle. És aminek a legjobban örülök, hogy már nem csak a panorámatetőért merem ajánlani a típust szinte bárkinek, hanem azért is, mert ezt végre megcsinálták – egy apróbb ráncfelvarrással pedig közel tökéletessé lehetne tenni.

A kombizás különben a szedánhoz képest 400 ezer forintot és némi plusz súlyt (így elenyészően gyengébb mA kombi megéri felárát, de nem olcsó - galériaenetteljesítményeket) jelent, bár ebben az összegben már benne foglaltatik a sokat emlegetett tető, ami amúgy bőven megér 200-250 ezret, így maga a felépítés felára teljesen tolerálható.

Az már más kérdés, hogy az 508-as így sem-úgy sem olcsó: a tesztelt dízelmotorral például már a bőséges alapfelszereltséggel is alulról súrolja a nyolcmilliót, ha pedig kérik a mindenképp ajánlott 163 lovas egységet, akkor rögtön 8,2 milliónál járnak, és néhány extrával nem nehéz elérni a 9 milliót – ja, amennyiben ragaszkodnak az automataváltóhoz (ez csak az erősebbik gázolajoshoz kérhető), további félmilliót rászámolhatnak.

A kínálat titkos tippje egyébként továbbra is a korábban tesztelt, kitűnő és szintén jó fogyasztású,156 lóerős 1,6 literes BMW-PSA benzinmotor, amivel 600 ezret spórolhatunk még a gyengébbik dízellel összehasonlítva is. De a fenti árak bármennyire is ijesztően hangzanak, teljesen beleilleszkednek az átlagba (vagyis néhányan olcsóbbak, sokan hasonló árban vannak vele, egyesek pedig drágábbak nála) – igen, az utóbbi időben ennyire ’elszállt’ a középkategória, hogy egy kellemesen felszerelt kétliteres dízel kombit nem igen tudunk (hozzáteszem, listaáron) 8 millió forint alatt hazavinni...