A kisautó és a nagy teljesítmény házasítása mindig örömteli eredményt hoz. A Juke-R ennek a műfajnak a legradikálisabb képviselője. Az aranyáron szériába kerülő modell a szuperautós képességekkel bíró Nissan GT-R hajtásláncát kapta meg. A végeredményt pedig mi magunk, itt, Budapesten kipróbálhattuk.

Aki mer, az nyer, avagy merjünk álmodni.Felelősség. Ez a szó az, amelyet gyermek és felnőtt kor közötti vízválasztónak tekintünk és amely oly’ sok terhet ró nyakunkba: kétség, bizonytalanság és nem utolsó sorban félelem. Bár képzeletünk ilyenkor is sokszor az egekbe tör, ám ikaruszi szárnyait a kockázatkerülés szinte mindig leolvasztja. Ez az oka például annak, hogy az igazán merész, kétséges keresletet ébresztő autó koncepciók szinte évtizedekig távol maradtak a sorozatgyártástól.

Mindent lehet fokozni - galériaMára azonban az egyediség iránti igény eljutott egy olyan fokra, hogy a tervezők elő merik venni gyermekkori képzelgéseiket és a kétségeket sutba dobva szériába hozni különc négykerekűeket. Erre talán éppen a Nissan Juke a legjobb példa, amelynek formáiról sokan sokfélét gondolnak – de egyet nem lehet: szó nélkül elmenni mellette. A merész, magas, könnyedén vezethető egyedi kisautó űzi, hajtja az elmét: legyünk még radikálisabbak! Nem kellett sokat várni rá: a Juke-R megérkezett.

Borítékolható volt, hogy egy ilyen koncepció mindenkit érdekel. Mások akkor miért nem merészek?

Egyedi ritkaság - és ide is beülhettünk.A siker, mint minden jó értelemben véve elborult ötletnél, itt is garantált volt. Persze a gyártó is alaposan ráfeküdt a rengeteg videóval és a kis adagokban felszolgált ízelítőkkel, de tény, hogy a modell neve nálunk is tucatnyiszor felmerült. Ám ekkor még nem is sejtettem, hogy néhány héttel később egy borús, csepergős szombat délutánon a pesti rakparton az első körben két példányban készülő modell volánja mögött találom magam.

Ráadásul nem is vezetett rögös út odáig. Az Opel Corsa OPC nürburgringre felkészített verziójának tesztelése okán egyébként is izgalmasnak ígérkező délutánomat 11 órakor írta át Palkovics Péter, a Nissan PR és marketing menedzserének telefonja. A hívásból meghívás lett, így oldalamban némi kíváncsisággal már idő előtt megjelentem a Pesti alsó rakpart Szent István park felöli részén, ahol a Juke-R Street Driving Show pavilonjai már javában álltak és az alapos átalakításokon átesett törpeszörny az első köreit rótta.

Sok érdeklődő akadt - nem csoda.

De mit is tud a mérges Juke? Csupán 22 hét alatt megszületve a Nissan UK gondozásában, a Juke-R a saját bohókás koncepcióján csavar még egyet. Vagy inkább kettőt. Persze ehhez szükség volt a nagytestvér génjeire is. A 4,13 méteres kis gorilla már a széria 190 lóerős, 1,6 literes turbómotorral is szinte repült, ám itt a GT-R 3,8 literes, két turbó által lélegeztetett V6-os erőművét találjuk a lemezek alá préselve. Persze valószínűleg a 485 lóerős teljesítmény-, és az 580 Nm-es nyomatékcsomag mellé egy kisebb csavarhúzót sem rejthetünk el a motortérben, a Juke izmait mégjobban szétveszítő kúra szériaközelinek ható végeredményt fialt. Méghozzá olyannyira, hogy bizony hamarosan néhány szerencsés magának mondhatja a modell kulcsát: igaz, állítólag 130 millió forint ellenében, de aktualizált, 545 lóerős hajtáslánccal lehet a miénk a 20-25 részben kézzel készült modell egyike.

Hamarosan egy Rolls-Royce áráért mindenki megveheti. Sőt, az még gyorsabb lesz.

Addig is a világon csupán két Juke-R létezik: egy jobb- és egy balkormányos. Utóbbihoz vezető utamon a rádiós programok, nyereményjáték és koncertek miatt odasereglő nézők előtt elsőként a már ismerős tesztautóval – a civilebb Juke csúcsváltozatával – kellett egy kört megtennem, a pályát tanulmányozva. Bemelegítés ismerősökkel, ismerős helyen.Sokat nem volt mit: a hosszú egyenes végén visszafordító, majd kér rövid szlalomsor, amely az enyhén nedves út miatt még több mókát ígért – aztán egy újabb padlógázas rész búcsúzóul. Most ennyi jutott osztályrészül.

Második lépésben egy kézi váltós 370Z Roadster melegítette be a tesztvezetők érzékét. Vele egy fokkal még izgalmasabb volt a kör, főleg, hogy a kissé hosszú utakon, nem túl finoman járó kézi váltóval közben elfoglalhattam magam, ám sajnos a kipufogóból áradó szólamok azonban továbbra is kicsit lehangoltak, tudván, hogy ugyanez a motor máshol mennyire gyönyörűen tud trombitálni.

Ha a Juke-R játékautó, akkor ez itt az ő "kindertojása".

A kockás zászló csak rám vár.Majd következett a Juke-R, a felnőtti bolondozás továbbra is irreálisnak tűnő terméke. Az apró autón elhelyezett óriási, fél slick abroncsokkal (Bridgestone Potenza RE070R) felruházott kerekek már-már egy karikatúrára emlékeztettek. Ez nem csoda, végtére is a vad törpe a szuperautók képébe mutatott görbe tükörként is értelmezhető. De vágjunk bele, már vár a kockás zászló.

A sűrű programterv okán futva közelítettem meg a nyitott ajtókkal csak rám váró Juke-R-t, amelynek a lendületből történő beugrás helyett megtorpanás volt a végeredménye. A vaskos bukócsövezés miatt ugyanis kissé bővebb mozdulatsorra van szükség a beszálláshoz, ám cserében vaskos versenyülés és kiváló minőségben átalakított, átdolgozott beltér fogad. Feltűnő továbbá, hogy a 3,8 literes, feltöltött V6-os elhelyezése érdekében kissé előrébb tolták a pedálokat, viszont változatlanul négy irányban állítható kormány jó pont – az ergonómikus üléspozíció egy sportautóban különösen fontos.

Ketrecbe való - a harcos lelkület adott.

Nem kell energiaital, hogy felpörögjünk.Avagy versenyautóban, ugyanis a szemmel láthatóan kompromisszummentesre hangolt futómű és a négypontos biztonsági övvel rendelkező versenyülések is mutatják: ez bizony egy hamisítatlan show autó – a szériaverzió ennél civilebb köntösben (valószínűleg a GT-R-től kölcsönzött ülésekkel) kerül majd a szerencsésekhez. Egyébként a lemezek alatt tényleg teljes a közösség: a hatfokozatú duplakuplungos váltó és az okos, elektronikusan vezérelt összkerékhajtás is a száguldást szolgálja, amely például a 3,7 másodperces 0-100-as sprinten is tetten érhető. Ez mindössze két tizedmásodperccel szerényebb, mint az alapokat adó első GT-R adata, mindez annak ellenére, hogy a Juke-R még nála is nehezebb 66 kilogrammal.

Szinte még át sem gondolom, hogy mivel van dolgom, már integetnek is, hogy gyorsan menjek fel a pályára. Beszámolnak, aztán rajt. Rendben, bólintom az elviekben biztonságra intő, mellettem helyet foglaló felügyelő felé – majd felállok a rajtvonalra. „3…2…1…go” – üvölti a mikrofon. Ennyit az ismerkedésről, gondolom magamban, majd lenyomom a gázpedált.

Hogy mi történt ezután? A következő oldalon kiderül!