Itt bizony valami készül.

Egy csendes nap a pesti Dunánál - a kezdetAz altocumulus alatt csendesen vándorló stratus, terhétől frissen, Budaörs magasságában éppen a Margitsziget fölé ért. Id. Varga Béla, egykori amatőr autóversenyző, nyugdíjazott meteorológus épp Bodri nevű kutyáját sétáltatva nézte a nyugodt vonulást. Nem sokáig. A rakparton szokatlanul nagy tömegben gyülekezők felé csaholó Bodri már érezte, hogy mi fog történni: az addig viszonylag csendben várakozó Juke-R meglódulását követve mély dörgés hagyta el az öklömnyi vastag kipufogócsöveket. „Hát ez honnan jött?” – gondolta pár tizedmásodpercre a még csak az időjáráson morfondírozó Id. Varga Úr, ám utána már ő is rájött, hogy ez bizony egy V6-os szívmelengető dübörgése.

Alig két másodperc alatt felgyorsultak az események: már húztam is a kormányon elhelyezett, masszív, súlyos váltófület, néhány pillanattal később pedig már a 2. fokozatnak is búcsút intettünk. Már épp a 3. forgott le és hirtelen kezdett keskenyé válni a rakpart két sávja, így feljebb kapcsolva gondoltam kicsit vizsgálódom a motor rugalmassága és az autó stabilitása iránt – hűen tükrözve az Autó Pult szellemiségét. Mintha megsértettem volna, „felügyelőm” rögtön kiáltott: „nyomjad, nyomjad!”. Na persze, végtére is show van a nevében, a nézelődők pedig száguldó méregzsákért jöttek: akkor száguldjunk. Száguldottunk: a rakpart végén már 200-as tempó környékéről vettünk féktávot, a szlalomot pedig rettentően gyorsan abszolváltuk. Itt egyúttal az is kiderült, hogy a GT-R összkerékhajtása, vele együtt pedig az autó fara nagyon szívélyesen táncba vihető, amely tulajdonságát a továbbra is meghagyott menetstabilizáló rendszer nem hagyta kiteljesülni. Miközben úgy 170 km/h-val haladtunk át a célvonalon, ahol fényképesek és nézők követett fejével, még épp annyi időm maradt, hogy arra gondoljak, mennyivel nagyobb móka lehet mindez az alacsonyabb súlypontú GT-R-ben, már fordultam is be az alkalmi boxutcába és búcsúztam a Juke-R-től.

Mindenkiben ott a gyerek - még több ilyen autót!Ennek is köszönhető, hogy végül az élményt firtató kérdésre kútfőmből a kellemes szót húztam elő. Pedig maga a tény, hogy a Juke-R létrejöhetett, a fantasztikus jelzőt illeti. Ez bizonyítja talán leginkább, hogy bátor koncepciókra és karakteres mókára bizony ma, elpuhulni látszó világunkban is szükség van, mint ahogy felnőtti énünk alatt megbújva ugyanúgy meglapul több ezer szuperhős, tűzoltó, varázsló, avagy hercegnő, amazon és kalandor. Ha pedig életünk egyik fontos szintterét – az autónkat – választjuk ki, miért is ne engedhetnénk némi teret nekik is?