Tesztek

A hajtáslánchoz egyébként még annyit tennék hozzá, hogy az eltalált áttételezésű váltó (talán egyedül a kettest vehették volna rövidebbre a tervezők) finoman és egészen pontosan kapcsolható, így érdemes félretenni a francia szerkezetek ellen támasztott előítéleteket. Ja és még annyit, hoA váltó is korrekt, a fogyasztás pedig remekgy a végig kulturált motor hihetetlenül csendes: az általunk regisztrált, melegen 44,2 decibeles alapjárati zaj a gázolajos luxusautók között is megállja helyét, de hidegen és magasabb fordulatokon sem jellemző rá a négyhengeres dízelek durva járása, kerregése.

Szó mi szó, remek munkát végeztek a „motorosok”: az 1.6 dCi nálunk simán esélyes lenne a képzeletbeli „Autó Pult – 2011 Év motorja” díjra. Itt jegyezném még meg, hogy az egész autó kellemesen csendes; különösen érdekes, hogy még autópálya-tempónál is halkabban fut, mint egy jóval kisebb homlokfelületű Mégane kombi.

Tapasztalataink szerint a mérnökök nem csak a motorhoz, de a hátsó futóműhöz is hozzányúltak kissé, ami szintén az autó javára fordult: tavalyi cikkünkben panaszkodtunk az erős farkitörési hajlam miatt, amit most már szerencsére jóval kulturáltabb formában, a kategória átlagának megfelelően tálalt a Grand Scénic. A futómű persze még mindig sokkal inkább komfortos, mint sportos, de biztosak vagyunk benne, hogy egy családcentrikus frKomfortosabb, mint dinamikus, de így van rendjénancia egyterű esetében ez a helyes beállítás. A viselkedés immár egészen jóindulatú, s a terhelésváltásra előbújó finom farcsóválásokat csírájában elfojtja a szériában járó menetstabilizáló rendszer, így a harapós fékekkel együtt teljesen biztonságos a kellemesen átlátható, korrektül manőverezhető méretekkel rendelkező „kisbusz” terelgetése.

Kanyardinamika terén persze ne várjuk el a feszesebb Opel Zafira vagy a szintén keményebb, ám igényesebb hátsó futóművel is szerelt Focus Grand C-Max / Mazda5 páros képességeit, és a kormányzás is sokkal inkább nyugodt és könnyű, mint sportos – alacsony tempónál érzéketlen és túlszervózott is, ám ez egy átlagember számára egyáltalán nem zavaró, s a pontossággal semmi baj nincs, ami felettébb örömteli.

Az utastérben semmi nem változott, de ez így is van rendjén, hiszen a továbbra is megszokást igénylő kezelhetőségen kívül (főleg a navigációs rendszerről és a multimédiás rendszer beállításairól beszélek) eddig is a kategória legjobbjai közé tartozott a (Grand) Scénic beltere. Kezdjük ott, hogy a formák nagyon szépek, az Az ergonómiát kivéve belül minden hibátlananyagok a kategóriához képest meglepően finomak, s a tesztelt Privilége csúcsszint bézs-sötétbarna színkombinációja ízléses, s egyben hangulatos. Az ülések elöl-hátul korrektek, méretük hibátlan, és a 25.000 forintot kóstáló, hajtogatható „komfort-fejtámlák” is megérik pénzüket.

A helykínálat elöl tökéletes, a sok üvegfelületnek köszönhetően a térérzet is nagyon jó (ellentétben például egy Chevrolet Orlandóval), s ha a középső sor különálló, tologatható/változtatható támlaszögű kényelmes üléseivel ügyesen sakkozunk, akkor egy kis tornamutatványt követően leghátra is elfér még két, akár 180 cm magas felnőtt, ráadásul némi csomagtér is marad az egy mozdulattal a padlóba hajtható pótülések mögött – öt üléssel egyenesen óriási a raktér.

És akkor még nem szóltam a számtalan nyitott és zárt tárolórekeszről, pohártartóról, zsebről, az első-hátsó „padlótárolókról”, a kihajtható asztalkákról, a gyerekfigyelő tükörről, a nem túl igényes, ám hasznos és mind a második, mind a harmadik sort körbeölelő árnyékolókról. Vagy a nagy kesztyűtartóról, az akár másfél literes palackokat elnyelni képes térképzsebekről és az állítható kartámasszal ellátott, tologatható első dobozról, amely szintén óriási tárA Scénic telis-tele van hasznos megoldásokkalolót rejt – akkorát, amely fényképezőgépem mellett elnyelt egy kétliteres ásványvizes palackot. Van még kérdés? Kötekedés helyett inkább ismerjük el: ezt zseniálisan megtervezték a franciák, és kész.

Az ilyen sok jó tulajdonsággal bíró autók általában a végén szomorítják el az embert kvalitásaiknak megfelelő árcédulájukkal. Ám szerencsére nem úgy a Grand Scénic, amely itt adja meg a kegyelemdöfést a teljes konkurenciának, az összes fontos szempont összevonását követően gyakorlatilag mindenkivel szemben kiütéses győzelmet szerezve. Nos, a Renault a hétszemélyes kivitelt az 1.6 dCi-vel 5,89 millió forinttól kínálja, mégpedig hiánytalan alapfelszereltség mellett; ja, aki beéri a „sima” Scénic-kel (mi nem így tennénk), 150 ezer forintot spórolhat, míg a plusz két ülés lemondásával pontosan ennyi marad a zsebében.

Ami még ennél is jobb vétel, az a tesztelt Privilége szint, amely ugyan 650 ezer forinttal többet kóstál az alapverziónál, de olyan sok – hozzáteszem, hasznos – extrát tartalmaz, amelyek hiánytalan leírásához egy teljes cikk is kevés lenne. De a lényeg, hogy az árlista szerint 6,54 millióért már kanyarkövető bi-xenon fényszórós, navigációs rendszeres, tolatóradaros, tempomatos, 17 colos alufelniken gördülő, igényesebb üléskárpitokkal és elegáns belső színvilággal büszkélkedő, USB-Ha tehetik, a 6,5 milliós Privilége szintet válasszákcsatlakozóval, Bluetooth-os telefon-kihangosítóval és a sokat dicsért automata Renault-kártyával stb.-stb. ellátott hétüléses Grand Scénicet vásárolhatunk. Olyat, amelyet képességei alapján még akkor sem lehetne túlzottan drágának titulálni, ha egy teljes millióval többe kerülne.

Házon belül elsőre érdekesnek tűnhet az izmos, ám hangosabb, kulturálatlanabb 160 lóerős kétliteres dízelmotorral hajtott kivitel is mindössze 300 ezer forinttal drágábban, ám az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a gyári adatok szerint 2,2 literrel fogyaszt többet a remek Energy dCi-nél, ami hosszú távú használat során komoly pluszköltséggel jár – gondoljanak bele, a jelenlegi üzemanyagárak mellett +800 forintot jelent minden 100 km-en. Arról nem is beszélve, hogy az 1,6-os dízel bőven elég a modell dinamikus mozgatásához.

De ami a költségek terén még érdekesebb: a hétüléses csúcs Grand Scénic szintjére felszerelve egy ugyanilyen teljeNincs nála jobb ár/érték arányú autó a mezőnybensítményre képes, ám a régebbi motor miatt szomjasabb Mégane Grandtour 1.9 dCi (az 1,6-os Energy dCi egyelőre csak a Scénic-családban váltotta fel az 1,9-est) nemhogy olcsóbb lenne, de néhány tízezer forinttal még drágább is (!) magasabb testvérénél, ráadásul családi szempontok alapján összességében egy jóval szerényebb képességű típusról beszélhetünk. És a konkurensek esetében ugyan ez a helyzet: hasonló méretű motorokkal egyrészt kivétel nélkül gyengébbek, lassabbak, jórészt szomjasabbak és így extrázva mind-mind drágábbak. Nincs is mit tovább fejtegetni a dolgokat: a franciák tényleg valóra váltották minden nagycsalád álmát…