Tesztek

Az összehasonlítónk szerényebb helyéről távozó Mazda5 ezúttal a kétliteres szívómotorral tért vissza bizonyítani. Ez rögtön két téren is sikerült neki: megmutatta, hogy még egy hétszemélyes egyterű kapcsán is beszélhetünk közvetlen, már-már sportos viselkedésről, de egyúttal bebizonyította azt is, hogy a downsizing kis turbómotorjai alkalmasabbak a családi modellek számára.

Persze tudom, hogy a képek láttán mindenki egészen másra kíváncsi. Lehetne akár hétliteres V8-as a motorházban, a legtöbb kérdés mégis csak a hupikék törpikék vagy éppen Micimackó sorsát firtatná. Való igaz, mindenki félbolond medvéjét vagy éppen a gombaházak lakóit nem sebességvágyuk tette Nemes célt szolgál Micimackó - galériahíressé, hanem az SOS gyermekfalu jóvoltából kerültek Hello Kitty társaságában a motorháztetőre. Pontosabban a Mazda bocsátotta nemes célra a tesztautónkat – a felelősségteljes hozzáállásért pedig külön dicséretet érdemel a márka.

Én viszont megint firtató pillantások kereszttűzében találtam magam, igaz ezúttal mosolyogva mutogató gyerekek és ennek okán kíváncsiskodó szülők legeltették szemüket az autón. A mókás matricázásnak egyetlen árnyoldala volt: kissé elfedte az autó formáit, így a korábbi – felszereltség és színvilág szempontjából megegyező – fedetlen – tesztautó képeivel egészítettük ki a galériát.

Kulcsfontosságú a praktikum, s e téren becsülettel teljesít a Mazda

Ha már a színvilág került szóba: a fodrozó külső vonalak által különcségre hangolt pillantást sajnos hamar megtöri az ingerszegény beltér. A méretekkel ugyan nincs gond, hiszen a Mazda5 ügyesen hozza a kategória átlagát: ha kell, még épp elnyel 2-3 kerékpárt, és ha kell, még épp elhelyezhetünk benne 7 főt egy hajszálnyi csomagtartót megőrizve. Viszont a túlzásba vitt belső egyszerűség felett még a korábbi teszt után sem tudunk elmenni: az egyetlen valamennyire érdekes formai elem a műszeregység kúpos alakú árnyékolója. Emellett csak kemény, közepes minőségű műanyagokat és praktikus rekeszeket találunk. A kezelhetőség viszont egyszerű – egyedül a szent kvarcóra száműzése okán nehezen előhívható időmutató és a felettébb idegesítő, hangfelismerős-beszélgetős Bluetooth-összeköttetés miatt emelnénk fel a szavunkat. Tény azonban, hogy ennyire sivár belső teret egyik konkurens sem kínál. Szerencsére ezen a téren a CX-5-tel ügyesen fejleszt tovább a Mazda.

Kissé sivár az utastér, az autó kezelése azonban gyerekjáték

Menet közben legalább a vezetőt képes kárpótolni a kevésbé inspiráló belsőért az 5-ös. A vezethetőségben ugyanis megvan az a zoom-zoom hangulat, amiért a gyártó modelljeit szeretjük. A kormányzás kellően precíz és kommunikatív, a hatfokozatú kézi váltó itt is mesés, a kétliteres, 150 lóerős szívó motor pedig – akár mennyire is meglepően hangzik – pörgősebb és lelkesebb, mint az MX-5-ben található erőforrás. Felül szépen megjön a 150 lóerős teljesítmény, és bár a 0-100-as sprinten óriásit nem javított az egyterű, mint az ugyanezen hajtáslánccal tesztelt 3-as, de a 10,8 másodperces mért adat így is tisztességes (és 4 tizeddel sebesebb a gyárinál). A számok azonban csak fél igazságot takarnak.

Terhelt állapotban igencsak szomjassá válhat a kétliteresUgyanis, ha a Mazda5-öt elkezdjük a céljának megfelelő módon használni, problémáink akadnak. Nem is kellett sok – csupán két plusz személy és klíma – hogy az üresen lent is kellemesen használható motor hirtelen a középtartományban is nagyon gyengének tűnjön. Olyannyira, hogy az egyébként okos fokozatajánló teljesen jogosan követelte országúton, 90 km/h-s tempónál, közepes emelkedőn a harmadik fokozatot. És így nagyon visszafogottan hiába jön ki 7,1 literre a normafogyasztás, ha már ekkora terhelésnél is forgatni kell az erőforrást többlet-étvágyat okozva. Az egész teszt során mért 8,8 literes érték kevés városi és autópályás etapot tartalmazott, mint ahogy az élvezetes motor 150 lóerejét sem hívtuk le gyakran. Igaz, ebben még valami ludas volt: a gyártó által megadottnál közel 100 kilóval mérlegelt nehezebbre az autó. Az 1,5 tonnás tömeg pedig üzemanyaggal és egy-két aprósággal már 1800 kilogrammra emelkedik – a valamennyire dinamikus mozgatáshoz pedig ilyenkor már szinte köztelező feladat a 4500-as fordulaton jelentkező 191 Nm lehívása.

A futóművet ideális kompromisszum szerint hangolták

Kár érte, ugyanis a futómű amellett, hogy kiszolgálja az enyhén sportos ambíciókat is és semlegesen viselkedik (igaz a szándékosan mókásra hangolt far terhelésváltásra családi autóhoz méltatlanul billen ki), még kellően komfortos is. A Mazda5 egyöntetűen tűri a kátyúk összes formáját, igaz néha meglepően sok jut be az utastérbe a futómű felöl érkező zajokból. Érdekes, hiszen egyébként a kategóriatársai hangszintjét produkálja az egyterű – gyorsan hozzátenném, hogy a dízel modellek minden esetben egy árnyalattal csendesebbek autópálya-tempónál.

A dízelmotor hozhatna megoldást - galériaViszont a végső, helyes megoldást egy jó nyomatékos motor hozná, ami nagyobb terheltség mellett is jó menettulajdonságokat garantálna alacsonyabb fordulaton. Mint például a Ford 1,6 literes turbómotorja, ami mellesleg visszafogott gázpedálkezeléssel is fél literrel kevesebbet kér. Vagy még jobb választás lehetne egy nyomatékos dízel erőforrás. Ebből a korábban tesztelt 1,6 literes, 112 lóerős egység áll rendelkezésre, melynek 400 ezer forintos felárát már 50 ezer kilométer alatt leautózzuk. Igaz, cserébe mérsékeltebb menettulajdonságokat kapunk, viszont a kétliteres benzines is leginkább csak akkor képes dinamikusan mozgatni a járművet, amikor sokat eszik, míg a gázolajos az alsóbb fordulatokon is jobban teljesít – tehát végül kevesebb munka nélkül takarékosabban megy. Családszállítóknak egyetlen fokkal erősebb dízel lenne a megoldás, noha ezt hiába keressük a palettán.

A konkurensek már a sárkány nyomában járnak

Jó-jó, de az árcédulával teljesen megfordíthatja a mérleg nyelvét a Mazda5 – mondhatnánk. De a csoda ezúttal elmarad. Bár a tesztelt, egész jól – ha nem is makulátlanul – felszerelt verzió 6,15 millió forintos ára a kategória alsóbb szegmenségben található, jó páran izgalmasabb árcédulával rendelkeznek. Bár a nyomatékosabb, takarékosabb és csendesebb motorral rendelkező Peugeot 5008 1.6 THP és a Volkswagen Touran 1.4 TSI (teszt hamarosan) a maguk 7, ill. 7,4 millió forintos árával a kategória drágább képviselői, a mostani félmilliós akció keretében már egy Ford Grand C-MAX-ot is a Mazdánál – ugyanúgy felszerelve – mindössze 300 ezer forinttal drágábban (6,43 millióért) vihetünk haza, úgy, hogy ezért minőségibb, kulturáltabb, nyomatékosabb, legalább fél literrel takarékosabb, ugyanannyira élvezetesen vezethető, ám kevésbé praktikus modellt kapunk.

Lesből támad - galériaA két ütőkártya azonban még így is a végére maradt. Az egyik a Chevrolet Orlando, amely benzines kivitelben csak 1,8 literes motort és ötfokozatú váltót kínál (ám az alig lassabb és alig kér többet), viszont a mostani akció keretében egyszerűen verhetetlen áron, 4,739 millió forintért elvihető. Ez pedig akárhogy is nézzük, másfél millióval kevesebb, de ha a Mazda5 1,8 literes alternatívájával hasonlítjuk és a minimális fogyasztáskülönbséget is beszámoljuk, akkor is egymilliós árelőnye marad az igényesebb belsővel rendelkező Chevorlet-nek. Ha pedig úgy kívánjuk, hatmillióért – tehát még mindig olcsóbban – miénk lehet a 163 lóerős dízel (!) kivitel, amit ha nem automataváltóval kérünk, jóval kevesebbet is fogyaszt, mint a Mazda5, a sokkal dinamikusabb viselkedésről nem is beszélve. Ennyiért pedig meg lehet bocsátani a kevésbé jó futóművet és kormányzást.

Bár a nap lenyugszik, a mesének ezzel nincs vége..

A másik szimpatikusabb választás pedig a Renault Grand Scénic, amit a vadonatúj 130 lóerős 1,6 literes dízellel vihetünk haza a Mazda5 szintjén 6,2 millióért. Persze a sportos vezethetőségről lemondhatunk, de a héten nálunk vendégeskedő modell ugyanakkora dinamikával, alul jóval több erővel és 4,4 literes (!) gyári vegyes fogyasztással kecsegtet.