A crossoverek és SUV-k divattengerében manapság egyre kevesebb alkalmunk nyílik a hagyományosnak tekinthető kategóriákban elmélyülni. Sebaj, ezúttal az ötajtós Kia Ceed bőrébe bújtatott 160 lovas turbómotor mutatta meg, hogy igenis, van még a mindennapokra kívánható, józan kompakt.

Kár, hogy manapság elfeledetté vált a Golf, a Focus vagy az épp megújuló Astra, a klasszikus kompakt szegmens versenyzői beleszürkültek a crossoverek és SUV-k uralta mezőnybe.

A GT Line csomaggal és a kék színnel kifejezetten vagány

Persze, csak kereslet tekintetében, hiszen alacsonyabb építésükkel továbbra is takarékosak az alsó-közepes modellek az emeltekhez képest, ráadásul általában csak helykínálatban tudnak picit kevesebbet, összességében jobban vezethető és a klasszikus értékekben kellemesebb választást jelentenek.

Épp emiatt volt üdítő a sok-sok hobbiterepes, gólyalábas crossover után az ötajtós Ceed volánja mögé ülni, és végre valami igazán autószerű autót vezetni. Persze félreértés ne essék, egy pillanatig sem kívánom elvitatni a manapság divatosabb, emelt modellek előnyeit, de az én szívemnek még mindig kedvesebb a klasszikus kompakt szegmens, ráadásul a hagyományos építésmódnak is megvannak a maga erényei.

Képernyők uralják a műszerfalat

A nemrégiben ráncfelvarráson átesett, új Ceed életre hívásakor a tervezők még sportosabbra vették a figurát, amit tesztautónk látványa is tökéletesen visszaad. A mélyre vett hűtőrács a hangsúlyos légbeömlőkkel díszített lökhárítóval és a hárompontos nappali menetfénnyel már önmagában erős dinamikát közvetít.

A küllemet tekintve abszolút vagány formákkal találkozunk, különösen az első lökhárító új, merész bemetszései, amelyek személyes kedvenceim. Ehhez társul a GT Line képezte csúcsfelszereltségnél krómkeretes ablakokkal feldobott övvonal, amelyhez az előző Mercedes A-osztályt idéző hokiütő szerű visszakanyarodó domborítás ad még egy kis ízt.

Jó arányok, szépen kidolgozott részletek - nem unalmas a Ceed

Hátul a sarkokra kitett, alapesetben szürke, méhsejtmintás LED-es lámpatestek és a lökhárító diffúzort imitáló fekete betétje a többi részlethez hasonlóan dinamikus összképet ad.

A Kia K2 platformjára épülő 3. generációs Ceed 2650 mm-es tengelytávjával és 4310 mm-es hosszával egy kellemes méretű kompakt maradt. A méretek terén nincs kompromisszum: a modell négy felnőtt számára bőven elég helyet nyújt belül, miközben közel 400 literes csomagtartója a kategória legjobbjai közé tartozik, noha automataváltó és mildhibrid rendszer esetén a poggyásztér mérete csökken valamelyest.

A szürke méhsejtmintás hátsó lámpa telitalálat

Odabenn pedig a jól megszokott minőséggel szembesülhetünk: a műszerfal felső része puha metériából készült, egyedül az alsóbb régiókban vannak keményebb műanyagok. Az összeszerelés korrekt, ám néha a hátsó fertály irányából azért hallatszott a teszthét alatt több esetben is némi nyiszogás.

Az egyszerű és ergonomikus kialakítás mellett azért megjegyezném, hogy számomra a sok feketével és minimális ezüst betéttel operáló műszerpult kissé sötét és komor… jobb lenne akár a feledhető zongoralakk helyett is valami szebb díszítőelem.

Minőség és ergonómia szempontjából jeles, ám kissé komor a műszerpult

A hagyományos óracsoportot a frissítést követően 10,25 colos vetített kijelző váltotta, s a középkonzol tetején is ilyen méretű, tűéles és szép grafikákkal dolgozó panelen jelennek meg a multimédiás és információs központ adatai. A személyre szabhatóság nagyfokú, több óracsoport dizájn közül válogathatunk kedvünkre, de persze a vezetői üzemmódokhoz automatikusan is társulhatnak az eltérő grafikák.

Külön figyelmesség a több lépcsőben állítható, időzíthető kékfenyszűrő, ami mindkét kijelzőpanel esetében melegebb színekkel igyekszik az esti órákban vagy az általunk beállított időintervallumban kímélni a szemet. Dicséretes továbbá, hogy a klímavezérlést nem integrálták az érintőkijelzőbe, hanem dedikált gombokkal, egyszerűen szabályozhatjuk a klímát.

A helykínálatra nem lehet panasz

A biztonsági arzenál egyébként kimaxolja a kompakt szegmens lehetőségeit: van itt távtartó tempomat, holttérfigyelő, aktív sávtartó és minden egyéb, ráadásul a tolatókamera képe is szép éles. A kényelmes ülések és az ugyancsak jól rugózó futómű mellett említést érdemel a konszerntől megszokottan kissé plasztikus kormányzás, illetve a zajkomfortot inkább átlagosnak nevezhetjük. Vannak a kategóriában bőven csendesebb ellenfelek, noha itt sem vészes a helyzet.

Az ötajtós Ceed személyében egy nagyon is jól használható, a mindennapokban hasznos és kellemes társat ismerhettünk meg, amely a GT csomaggal és az új, 1,5 literes turbómotorral inkább a dinamizmusra hajt, noha természetesen nem vérbeli sportverzióról beszélünk. Az új, 160 T-GDI névre hallgató másfél literes, közvetlen befecskendezéses turbómotor valójában több is, mint amire szüksége lehet az embernek, de annyira harmonikus egységet alkot az autóval, hogy kár volna kihagyni.

Részletekben is erős a frissített dél-koreai kompakt

Tapasztalataink szerint nem fogyaszt többet az egyliteres háromhengereseknél, miközben járása finomabb, kulturáltabban viselkedik és lényegesen jobban mozgatja a 4,6 méter hosszú kombi karosszériát.

Az 5500/percnél érkező 160 lóerős csúcsteljesítményhez tisztességes 253 Nm-es forgatónyomaték tartozik, mégpedig igen széles, 1500-3500/perc közötti tartományban, amiből a gyakorlatban annyit érzünk, hogy a viszonylag könnyű Ceed bármilyen fokozatban és fordulatszámon robbanékony, rugalmassága kiemelkedő, 0-100-as gyorsulásban pedig még a kedvező gyári adatokat is említhetjük (8,6 szekundum).

Asszisztensekből nincs hiány és jól is működnek a segédek

Mindeközben a természetesen benzines részecskeszűrővel is ellátott tiszta négyhengeres nagyon csendesen, de ami ennél is fontosabb, kifejezetten takarékosan teszi a dolgát: a teszthét alatt abszolút vegyesen, nem kímélve használtuk a Ceedet, és így jött ki 6,3 literes vegyes étvágy, ami némi odafigyeléssel és könnyebb jobb lábbal simán leszorítható 6 liter környékére - a normafogyasztás mérésekor 5,5 literes értéket regisztráltunk.

Elismerésre méltó, hogy nem csak városban és országúton, de autópályán is szerény az étvágy: 130 km/h-ra állított tempomattal 6 liter környékén kortyol a másfél literes T-GDI, ami benzinmotorhoz képest remek érték.

Kombiként is szerettük, ötajtósként is bizonyított

Ráadásul úgy, hogy a mérnökök a hétgangos duplakuplungos automata áttételét sem nyújtották el túlzottan a takarékosság érdekében: 130 km/h-nál a főtengely percenként 2500 körül forog. Ilyenkor a mért zajszint is kellemesen alacsonynak bizonyult, 67 dB alatti.

Az 1,5 literes turbómotor kapcsán tartogat egy érdekességet a Ceed család, mégpedig automata váltóval: ha kifizetjük a 7-fokozatú duplakuplungos egység 500 ezer forintos felárát, akkor egy 48 V-os, szíjhajtásos mild-hibrid rendszert is kapunk, ami a modell hatékonyságát hivatott fokozni. A 7DCT amúgy nem tartogat egyéb különlegességet, korrekt darab, de a duplakuplungosokra érvényes megállapítások (finoman indulva és megállva bizonytalan, néha hajlamos picit rángatni) itt is megállják a helyüket.

Hátul már átlagosabb, de még mindig jó a helykínálat

Az autó kvalitásait egy mondatban összefoglalva úgy fogalmaznék, hogy napjainkban ez az autó az egészséges társadalmi jólét szimbóluma is lehetne, mindent tud, amire értelmes keretek között szüksége lehet egy 3-4 fős családnak. A kompakt ugyan 3 kisgyermekkel már szűkös, mert túl keskeny a hátsó üléssora három gyerekülés befogadásához, de a nagycsaládosok autóvásárlását itthon amúgyis támogatja az állam, ők jobban járnak egy egyterűvel vagy SUV-val.

Már csak azért kell szorítanunk, hogy az új motor műszaki stabilitása és élettartama is rímeljen a Kia hírnevére. Persze megnyugtató, hogy amennyiben a gyáriak nem figyelnének oda a tartós megbízhatóságra, maguk alatt vágnák a fát a 7 éves garancia okán. Mindez vásárlói szemmel kifejezetten kedvező, hiszen hét évig (illetve 160 ezer km-ig) nem kell váratlan költségekkel számolni.

Az automata felára 500.000 Ft - közepes felszereltségtől érhető el

Ellenfél pedig akad szép számmal, azonban elsőre vegyük számba, mit kér a forgalmazó a mustrált darabért. A 160 lovas motorral szerelt ötajtós 7,5 milliótól indul, azonban a 48V-os könnyűhibriddel társított automatát csak magasabb felszereltséghez kérhetjük, esetében a beszálló 8,5 millió már, míg mindennel megtömött, GT Line tesztautónk ára 10,6 millió forint. Józan extrázással egyébként 9 millió alatt tartható a vételár. Az automatával nem elérhető 120 lovas, egyliteres, háromhengeres turbómotor 100 lóerővel 600 ezer forinttal, 120 lóerővel "csak" 400 ezerrel kerülne kevesebbe.

Noha ez soknak tűnik, igazából másutt sem találunk jobb ajánlatokat, sőt... A Ford Focus esetében a remek, 155 lovas, egyliteres könnyűhibrid hajtáslánc esetében 10,3 milliótól indul egyáltalán a történet automataváltóval, de extrákat még nem is tettünk bele. A 8 milliótól induló 140 lovas 1,33TCe-vel szerelt Renault Mégane ugyan csábító, de esetében teljesítményről és automataváltóról is le kell mondanunk.

A Ceed a szegmens egyik legszimpatikusabb szereplője, minőséggel és jó árral

Új Astrából ugyan még nincs ilyen teljesítményszintű variáns, de hamarosan vélhetően bővül még a motorpaletta. Nem meglepő módon a Volkswagen háza táján is erősen fog a ceruza, egy új 1.5 eTSI Golf 150 lóerővel, DSG-vel ugyancsak 10 millió felett startol szerényen felszerelve, ám a Skoda Octavia ugyanezzel a hajtással, 9,1 milliótól indulva már vonzóbb lehet. A szívómotorok szerelmesei még megkaparinthatják a 150 lovas kétliteressel szerelt Mazda3-at is, bőséges extrázással még 10 millió alatt.