Tesztek

Golfot tesztelni nem éppen hálás feladat, hiszen a piac és a konkurensek generálta 'lincshangulat' szinte diktálja az ütemet, és már-már tudat alatt belénk sulykolja az elhatározást, hogy ebben az autóban hibát kell találni, különben összedől a világ. És nem ám a Golf csinál közellenséget magából, hanem a piac és a sikerre éhező konkurens gyártók kiáltanak egyhangúan bűnöst a wolsburgiak sikertermékére.

A vitáknak bealkonyulhatna - galériaJómagam személy szerint már borzasztóan unom a Golffal való folyamatos dobálózást; például már az új Hyundai i30 bemutatásakor is úgy tartottam, hogy túlzásba viszik a cirkuszt. S noha maga a Volkswagen-konszern is szerepet játszik ebben a szituációban, javarészt az ellenfelek csinálnak bolhából elefántot azzal, hogy kimondva-kimondatlanul a Golfot állítják be mércének, amivel egyetemben a wolfsburgiak kompaktja mindenki szemében a gonosz uralkodó szerepét veszi át.

Legutóbb a Peugeot 308 bemutatóján játszották el a gyáriak, hogy a cél a "Tudodki" pozíciójának a destabilizálása – újra a megszokott nóta. Így bárminemű elfogultság nélkül kijelenthető, hogy a Golfnak nem a többiekkel kell szembenéznie a generációváltás alkalmával, hiszen ha önmagát múlja felül, már nyert ügye van.

Ettől a helyzettől egyszerűen el kell vonatkoztatni, máskülönben nem lehet tisztességesen, objektív szemlélettel próbára tenni a Golfot. Az ötajtós verzió járt már szerkesztőségünk garázsában a remek 1,4 literes TSI benzinmotor 140 lovas teljesítményszintű kiadásával, nemrégiben pedig a budapesti Porsche M5 márkakereskedésnek köszönhetően Magyarországon elsőként nyúztuk teszt keretében a vadonatúj kombi karosszériaváltozatot, azaz a Variantot. Most a kombi tért vissza hozzánk egy kis repetára, hogy képességeit a duplakuplungos automataváltóval is szemléltesse.

A Golf temérdek újdonsággal szolgál a hetedik generáció esetében, noha küllemét tekintve akár egy erőteljesebb ráncfelvarrásnak is elmenne a legfrissebb felvonás. A legfontosabb ezek közül az MQB moduláris platform, amely már könnyűségével is számos előnyre – legyen szó dinamikáról, fogyasztásról, vagy vezethetőségről – tesz szert, s akkor a futóműről, s egyéb rendszerekről nem is beszéltünk.

Csak semmi felizgató - galériaA külső tehát lényegi elemeiben nem változott, a klasszikus, golfos sziluett megmaradt, s a konzervativitás ezúttal is csúcsra ért, hiszen aligha találunk olyan részletet, ami ne lenne letisztult, elegáns és visszafogott. Az érzelmes íveket, a szenvedéllyel meghúzott karaktervonalakat hiába keressük, a Golfon nem találunk, sosem találtunk és sosem fogunk ilyesmit találni, egyszerűen a márka vásárlóinak igényei szerint az ilyesmi nem passzol az autóhoz.

A Variant továbbá annyira belesimul a Volkswagen palettájába, hogy a szemlélők legnagyobb hányada egyenesen Passatnak nézte, és még nekünk is tágra kell nyitnunk pupilláinkat, hogy a forgalomban kicsit távolabbról meg tudjuk különböztetni a két Volkswagen kombit. A tetszetős hátsó lámpák és a jól eltalált kombiforma együttese egyébként jól áll a kompakt modellnek, kombiban is divatos, modern és lendületes a Golf.

Könnyű, mégis egyben van - galériaAz utastérben felvonultatott formák esetében ugyancsak igaz az állítás, miszerint leginkább az előző generáció alapos frissítésének hat az összkép, holott a kárpitok alatt messze modernebb technika bújuk meg. A minőségbe sem az anyagok, sem pedig az összeszerelés tekintetében nem tudunk belekötni, s ez a dicséret egy kombi esetében meglehetősen nagy szó. Padkákról leállva, úthibára hajtva vagy rossz úton haladva sem lehet szóra bírni a kárpitokat, a tesztnapok alatt egyszerűen egy zizzenés, egy halk nesz, egy apró nyiszogás nem hallatszott, pedig a tesztautónk az átlagosnál többet futott már, igaz, még mindig újnak volt mondható.

Sokan mondhatják, akár jogosan is, hogy kissé egyhangú a Golf-bendő, de a magyar Gudlin Zsófia által megálmodott belső tér használati értéke kiváló. Hogy mit értünk ezen? Minden magassággal könnyen megtaláljuk az ideális vezetési pozíciót, a könyöklők is jó helyen vannak, minden könnyedén áttekinthető és letisztult.

Rengeteg kis gombot zsúfoltak a kormányraA tagadhatatlan érdemekből egy hajszálnyit az új tempomat vesz el, melynek vezérléséhez 7 apró gombon kell zongoráznunk – a lepillantás nélküli kezelés megtanulása napokba telik és utána is rendszeres lesz a gyakori gomb(félre)nyomogatás. Ugyanígy értelmetlenül mélyre dugták a gyors, szép megjelenítésű és nem utolsó sorban szériában járó központi kijelző menüjében a műszerek fényerejének állítását. Ennek személyre szabásához hat nyomásra van szükség, ami indokolatlanul sok időre vonja el a figyelmet az útról. Ám ilyen téren való gyengélkedését a gyorsan, egyszerűen működő fedélzeti rendszerrel ügyesen kárpótolja a Golf, amelynek menüjét akár személyre is szabhatja a felhasználó. Emellett talán a kilátásba lehet belekötni: az előző generáció külső visszapillantó tükrei nagyobbak voltak és az előttük lévő kisablak némileg korlátozza a kilátást, igaz, ennek ellenére továbbra is a kategória legjobbja ebben a tekintetben is a Golf.

Helykínálatban és csomagtérben is elsőA helykínálat ezúttal sem hagy kívánnivalót maga után, a hátsó sor kényelmét pedig légbefúvók növelik, de a fő attrakciót esetünkben nyilvánvalóan a csomagtér jelenti. Az ötödik ajtó feltárásával elsőre nem tűnik fel, de kimondottan méretes hely áll rendelkezésre: az alaptérfogat 605 liter (Passat Variant: 603 liter!), sík falakkal határolva, ötletes, érintésre három pozícióban rögzíthető rolóval, a szatyrokat pedig kis akasztók várják. A praktikum persze csomagtérhalóval tovább fokozható.

Az asszisztensek és technokrata extrák terén szintén jól áll a Volkswagen, a tesztautóhoz adaptív távolságtartó tempomat, ráfutásgátló, parkszenzorok és érintőképernyős multimédiás egység járt, de ezeken túl sávtartót, holttérfigyelőt, adaptív kanyarfényt, automata parkolórendszert rendelhet a vásárló, hogy csak a fontosabbakat említsem. A Golf kihozza: apróságokon kötözködünkAz adaptív tempomat viszont kéretlen hozadékkal érkezik: amennyiben a 'simánál' mindössze 90 ezer forinttal drágább adaptív sebességtartó automatikát választjuk, a léptetés sajnos csupán 10 km/h-ként lehetséges, ami zavaró tud lenni. Persze ha például épp 57-nél élesítjük a rendszert, akkor ott állapodik meg, de tovább gyorsítani/lassítani csak 10-enként lehet. Maga a tempomat viszont korrekt, jól fékez, s a két autó között maradó távolság állítása is pofonegyszerű, de legközelebbi állásban is elég messze haladunk az előttünk levőtől.

Ha eddig találtunk is egy-két nüansznyi csomót a kákán, a hajtáslánc esetében még nehezebb dolgunk lesz, ugyanis az 1,4 literes, négyhengeres turbós benzines már több ízben bizonyított nálunk. Ezúttal is a már-már sportos 140 lovasnál kb. 300 ezer forinttal olcsóbb 122 lóerős verziójában tehettük próbára a Golfot, s szinte minden szempontot megelégedéssel pipáltunk ki. Az 1.4 TSI dinamikusan mozgatja a meglepően könnyű, 1,3 tonnás autót, és kellőképpen rugalmas. Szépen húz alulról, nagyjából 1600 1/perc környékén indul meg igazán, felette pedig ereje jól kihasználható platóban csúcsosodik ki.

Ez bizony 5,3 l/100 km - galériaA duplakuplungos automataváltó menet közben kimondottan hatékonyan dolgoztatja az erőforrást, a reakcióidejére, valamint az alkalmazkodására sem lehet panasz, továbbá az áttételezés ugyancsak passzol a motor karakteréhez: 130-nál 2600-at forog a TSI. Éppen ezért, valamint az alacsony tömeg ismeretében nem meglepő, hogy hatliteres átlagfogyasztással és 5,3 literes normakör-értékkel teljesítettük az együtt töltött napokat. Városban okosan közlekedve, valamint autópályán, szabályos tempóval haladva megvagyunk 6,5 literen belül, és a betondzsungelből kiérve, országúton bizony könnyedén 5 liter alá csúszhatunk.

Csak lassú tempónál lehet belekötniHa már a város előkerült: a duplakuplungos verzió egyik – sőt, igazából egyetlen – hátránya lassú tempónál, manőverezésnél vagy dugóban történő közlekedésnél származik, ilyenkor ugyanis nehéz szépen adagolni a gázt. A kúszás is elmarad, ha pedig a minimálisnál nagyobb gázzal indítjuk meg az autót, akkor a vártnál nagyobb elánnal ugrik meg, és ilyenkor a kilövés hatást erősebb fékezéssel tudjuk elfojtani. Kis gyakorlással persze közel sem olyan vészes a helyzet, mint ahogy az itt hangzik, ráadásul érdekes módon a 140 lóerős motornál már nem is tapasztaltuk (valószínűleg ahhoz már egy generációval fejlettebb váltó jár). Ennek ellenére a helyzet itt fennállt, és plusz odafigyelést igényelt.

Belekötni a futómű képességeibe, s hangolásába sem könnyű. Kényelmes, mégis feszeskés és gyors, ráadásul szinte hangtalanul simítja ki az úthibákat. Persze nem szerpentinre született a Golf Variant - főleg nem a tesztautó kényelmes és praktikus 15 colos kerekeivel -, de az autó nem okoz csalódást kanyargósabb utakon sem, csupán komolyabb terhelésváltáskor moccan meg annyira a hátulja, hogy a menetstabilizáló rendszer beleszóljon a dologba. Az ügyes felfüggesztéshez jól adagolható fék és korrekt kormányzás társul.

Az árazás terén az előző generációnál már megszokott trendek érvényesülnek: a Golf még akciósan is a kategória átlaga felett van árban, de kvalitásokban legalább ennyivel többet is nyújt. A normafelszereltségünknél kissé bővebb extrázottságot tartalmazó csomaggal, automatával a Golf kombi akciósan 6,78 millióért elvihető. A konszernen belül – népszerűségben biztosan – legnagyobb konkurense a Škoda Octavia lesz, amely a 122 lóerős verzió híján a 140 lóerős motorral ugyanígy felszerelve 6,95 millióba kerül. Ennél közel 600 ezer forinttal olcsóbb egy szívómotoros, duplakuplungos Kia Cee’d kombi, de Dél-Koreából ezúttal a Hyundai i30 cw adja a jobb ajánlatot a maga 6,05 milliós (akciós) ajánlatával. A német konkurensek egyébként néhány százezerrel szintén alákínálnak a Golfnak, de kvalitásokban főleg automataváltóval maradnak le jelentősen wolfsurgi kihívójuktól.