Jórészt a modellpaletta javából kerülnek ki a megkaparintott és próbára tett tesztautók, de mostanság szerencsére nem ritka, hogy a kínálat alsóháza jut el hozzánk, aminek eredményeképp a belépőt jelentő, sokak választását képező alapmotorokkal és -felszereltségekkel kapcsolatban szolgálhatunk hasznos információkkal. Ezúttal a Kia Cee’d kombijába csomagolt 90 lóerős 1,4 dízelmotort tettük próbára józan csomaggal kombinálva.
Kellemes az összkép, jól néz ki a Cee'd - galériaAz alsó-középkategória vajon mindent képes eldönteni a gyártók piaci szereplésében? Szerencsére nem, azonban nagyban meghatározza akár egy adott márka megítélését, akár az eladásokat, hiszen az átlagos családok mégiscsak a kompakt szereplőkbe ülnek be a leggyakrabban, valamint a cégek is előszeretettel választják ezt a racionális szegmenst. A praktikum sokszor kombi karosszériát követelne, ám érdekes, hogy a végelszámolásnál mégsem tudunk felhőtlenül válogatni, hiszen jónéhány gyártó nem rajzolt puttonyt kompaktja hátuljára.
A Kia kezei által megolkotott forma továbbra is kifejezetten tetszetős és modern, a látványos vonalak azonban a kombi hátuljának kialakításakor már elfogytak, így a sokaknak tetsző, jellegzetes orr kissé egyhangú hátsó traktusban végződik. Maga az összkép viszont harmonikus, s a kombi 'feneke' nem teszi nehézkessé a formás kompaktot.
Továbbra is piros pont jár a hűtőmaszkon megjelenő formai játék visszaköszönése miatt az autó legkülönbözőbb pontjain, de nem hiányzik a nappali menetfény sem, amely ezúttal a ködlámpa mellett kapott helyet.
Kényelmes ülések, jó ergonómia - galériaIsmerős kép fogad az utastérben, azaz a korábbi Cee’d tesztautókhoz hasonlóan ezúttal szintén megelégedésre szolgáló belsővel találkozunk. Az anyagok minősége s az összeszerelés is jó, míg a műszerfal és az ajtókárpitok idomai igazán lendületesek, mégis letisztultak. A szövettel burkolt ülések kényelmét sem érheti rossz szó, ám az egyhangú feketeség okán joggal nevezhetjük picit komornak a hangulatot, amin még a számos vörös háttérvilágítású és egyébként jó érzékkel, ergonomikusan elrendezett gomb sem javít, ám a műszercsoporton áthaladó ezüst betét szerencsére megtöri az unalmas részleteket.
Érdekes, hogy egy autó mennyire más tud lenni egy-egy opció vagy erőforrás eltérésével, azaz a különféle konfigurációk formájában. Míg a duplakuplungos automatával tesztelt, bőrrel és krómcsíkokkal ékesített utastér a panoráma üvegtetőn átszűrődő fényben még finomabbnak hatott az apró minőségi hibák ellenére is, addig ezúttal inkább a józanság érhető tetten, sőt, a későbbiekben a hajtáslánc kapcsán is ez az állítás nyer majd igazolást.
A helykínálat - ahogy az ötajtós modell esetében - ezúttal ugyancsak példás, elöl-hátul bőséges lábtér áll rendelkezésre, a második sorban pedig a kevésbé lejtő tetővonal miatt a nyúlánkabbak aggodalmai szertefoszlanak, s akár 190 centis utasok is kényelmesen utazhatnak.
Öblös puttony, rekeszekkel a padlóban - galériaÖrömünkre szolgált, hogy az 1,4 literes dízelmotor bemelegedve meglepően kulturált és csendes, de az utastér szigetelése azért nem maradéktalan: 100 km/h felett a szélzajok már a kívántnál erősebben hallhatóak, így ilyen téren jó átlagos eredményt mutat a koreaiak friss kombija; ezt bizonyítják mérési eredményeink, melyek szerint 130 km/h-nál már majdnem 70 decibellel terhelődnek hallójárataink.
Tesztalanyunk fő attrakciója persze a kombi forma, amiért a Kia 250.000 forintot kér. Mindezért 528 literes, a hátsó ülések ledöntésével 1,6 köbméteres teret kapunk. A pakolhatóság kifejezetten jó, ám ennyiben ki is merül a történet, az Opelhez hasonlóan felcsúsztatható kalaptartót ne is keressünk, az ötletes részletek gyakorlatilag padló alá rejtett kis rekeszekben kimerülnek.
(Lapozva a kis lökettérfogatú dízel is boncasztalra kerül, de az ítéletet az ár hozza meg.)