Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Meglepetésként ért a hír, amikor kollégám értesített, hogy egy kedves ismerősünk közeli rokonát kell vendégül látnom egy hosszú hétvége erejéig. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez a bizonyos látogató nem egy személy, hanem az általunk már többször is tesztre fogott Škoda Octavia család egyik tagja, amely bizony több értelemben is túlnőtt eddig nálunk járt testvérein.

A családok új kedvence, az Octavia már többször is bizonyította rátermettségét kezeink alatt. Mindeközben még a legrosszabb, szőrszálhasogató autós újságíró énünket előtérbe helyezve is csak néhány apró hibát tudtunk felróni a neve mellé, mint például az amúgy kiemelkedő teljesítményt nyújtó, de zavaróan fulladékony 1.4 TSI erőforrás, vagy Vajda kolléga 193 centis magasságának éppen kevéske hátsó fejtér. Örömmel jelentjük, hogy mindenre van megoldás a típus kínálatában, amit mi sem bizonyít jobban, mint jelen tesztünk alanya, a puttonyos, 1,4 literes turbóval és hétsebességes DSG automataváltóval szerelt változat.

Unalmas, de elegáns - galériaAz ötajtós karosszéria sokak számára egysíkú, ám ezúttal a formatervet kifejezetten feldobja a kombi dinamikusan megrajzolt hátsója, amely nem csak látványosabbá, de praktikusabbá is teszi a cseh-német négykerekűt. A tovább húzódó tetővonalon, és az ezzel járó apróbb hátsó variálásokon kívül nem változott semmi – beleértve a 4659 milliméteres hosszt is - az autón, így szemből változatlanul kissé unott, ám magabiztos szemeivel néz ránk a kompakt.

Igen, kompakt! Mert bár ennek a kategóriának a méreteit mind külső, mind belső dimenzióit tekintve felülmúlja az Octavia, a Volkswagen konszern MQB padlólemezére épülő autó mégis a Golf VII, Mazda 3, Opel Astra, Peugeot 308 és társaik ellen lép színre a piacon. Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, minthogy sok esetben bizony a Škoda ára alulmúlja az előbb említett versenytársakét, amivel kiváló képességei mellett újabb előnyre tehet szert.

Dinamikus mozgás - galériaHogy miről is beszélek pontosan? Mind a vezetőülésben, mind pedig az első vagy hátsó utasüléseken helyet foglalva az összes elképzelhető irányban hatalmas térrel, kellemes anyagokkal és korrekt összeszerelési minőséggel találkozhatunk. Persze ne várjunk túláradó érzelmeket és izgalmas vonalakat, hiszen ahogyan azt már a Volkswagentől – és amióta egy kézben vannak, a Škodától is – megszokhattuk, itt minden a funkcionalitásról szól. Ettől függetlenül semmiképpen nem mondhatjuk komornak az utasteret, amit bár a fekete szín ural, egy-két világosabb betéttel ügyesen dobtak fel a mérnökök.

A navigáció hiányán, az automataváltón és a tükrökben felsejlő puttonyon kívül kombi tesztalanyunk vezetői környezete egy az egyben megegyezik az általunk már korábban vallatóra fogott példánnyal. Továbbra is kiemelhetjük tehát az átlagon felüli használati értékeket s az olyan finomságokat, mint például a négy irányban állítható könyöklő, a mindenki által könnyedén személyre szabható üléspozíció, vagy a praktikus tárolórekeszek. Ugyanakkor sajnos az aprócska hibákat sem küszöbölték ki a gyáriak: ide tartozik például a kissé bonyolult, és a magyar nyelvet nélkülöző menürendszer, illetve néhány dedikált gomb hiánya.

A hátsó traktusban is hasonló a helyzet. A változások listájára egyedül a kissé megnövekedett fejteret írhatjuk fel, de másra talán nem is lenne szükség; továbbra is elfér akár három felnőtt is a hátsó sorban, sőt, középső légbefúvó is jár az itt helyet foglalóknak.

Tengernyi hely, kabátban is - galériaSzépen sorban, hátrafelé haladva megérkeztünk az autó egyik legfontosabb pontjához, a 610 liternyi csomag befogadására képes puttonyhoz. Ezzel ugyan papíron csak 20 literrel múlja felül az ötajtós testvér befogadóképességét a kombi, a gyakorlatban hatalmas előnyt jelent, hogy a pöccintésre eltűnő kalaptartó nem állja útját a pakolásnak. Így akár tetőig is rakodhatjuk a csomagteret, amely a hátsó ülések ledöntésével akár 1740 literesre is bővíthető, amennyiben nem zavar minket az üléstámlák miatt keletkezett kisebb lépcső. Az opciós listát böngészve olyan extrákat pipálhatunk ki a csomagtartóval kapcsolatban, mint a hálórendszer, a 113.000 forintos elektromos csomagtérajtó, a rejtett padlórekesz, vagy a praktikus, egyik oldalán szövet, míg a másik oldalán műanyag padlóborítás.

Kitűnő a DSG - galériaMiután bepakoltunk mindent és mindenkit, a 140 lóerős 1,4 literes turbós erőforrás életre hívása szintén nem okoz nagy meglepetéseket. A hozzá kapcsolt, méltán híres hétfokozatú DSG automataváltó viszont annál inkább. Az előválasztót D-be húzva - a fulladásveszélyt elfeledve – finoman megindul az autó, és mire elérjük az 50 km/h-s sebességet, azt vesszük észre, hogy a duplakuplungos szerkezet már négyesben van, miközben a motor kulturáltan meghúzza magát a háttérben. Persze nem kell féltenünk a kis turbós erőforrást, hiszen a gázpedált padlóig taposva a DSG a másodperc törtrésze alatt a kellő erőkifejtéshez megfelelő fokozatig pakolja vissza a sebességeket, és a motor 140 lóerejét meghazudtolva rántja meg a puttonyos kasznit. Ha mindezt sportfokozatba kapcsolt váltóval ismételjük meg, a reakció még közvetlenebb, és úgy érezzük, mintha szárnyalna alattunk az autó, amit a gyári adatnál két tizeddel jobb, 8,4 másodperces 100-as sprint is jól szemléltet. És ami a legjobb, hogy a nagy vágtázás közepette, és a motort ilyenkor rendszerint 6000-ig pörgetve is olyan finoman és rántásoktól mentesen kapcsolgat az automata, hogy csak a fordulatszámmérő pattogásából vesszük észre, hogy bizony dolgozik a szerkezet.

A futóművön szintén nem változtattak a mérnökök, sajnos… A Škoda 150 lóerő alatti modelljei továbbra sem kapják meg a Golf VII Multilink hátsó futóművét (a Golfnál 105 lóerő felett minden esetben ilyen jár), mintha így akarná biztosítani fölényét a konszernen belül a Volkswagen. Így hátul maradt a kissé rázós csatolt lengőkaros felfüggesztés. Azért kiszámíthatatlanságról nincs szó, és a kellemesnél kicsit feszesebb hangolású szerkezetet a többi versenytárshoz viszonyítva továbbra sem neveznénk kényelmetlennek, de sokkal inkább zavaró tényező a hátulról hallható dübögés. Viszont ha már 140 igencsak felpaprikázott paripa lapul a jobb lábunk alatt, szerencsére a futómű sem áll ellen a dinamikus haladásnak, és komoly kanyartempókat tud felmutatni a Škoda, sőt, gázelvételre akár még a fenekét is jóindulatúan megrázza az Octavia.

Jól áll neki a puttony - galériaA felettébb dinamikus motor legjobb tulajdonsága azonban mégsem az, hogy néha képes szabadjára engedni a sofőrben rejlő kisgyermeket, hanem az, hogy mindeközben a fogyasztása is kifejezetten visszafogott. A kis turbós automataváltóval is képes hozni ugyanazokat az eredményeket, mint amiket előző tesztünkben produkált a típus manuális váltóval. Így néha kiélve játékos ösztöneinket tesztfogyasztásunk 6,3 literre adódott 100 kilométeren, míg normakörünkön 5,6 liternyi benzint fogyasztott a kombi Octavia. Ezt ráadásul úgy tudta produkálni a tesztautó, hogy amikor megkaparintottuk kulcsait, még kevesebb, mint 500 kilométert mutatott az órája. Ezek az eredmények bizony kiemelkedőnek mondhatóak, és tökéletesen tükrözik a technika mai állását.

A szívünket már az első próba alkalmával meghódító DSG automataváltó mellé tehát nem nehéz pozitív érveket felvonultatni, ám a legfontosabb kérdés az, hogy a temérdek jó tulajdonság mellé helyezve az árat, vajon merre billen a mérleg nyelve? A második, Ambition felszereltségi szinttől elérhető automata szerkezet felára a 105 lóerős 1,2 literes TSI esetén közel 600 ezer forint, ami sajnos nem csökken, akár a motorok, akár a felszereltségi csomagok terén lépkedünk felfelé. Így azt kell mondanunk, hogy akármennyire is kiváló a DSG váltó, ennyit nem mindenkinek éri meg kifizetni érte, hiszen ugyanezt az összeget egyéb extrákra felváltva egy szinte minden hájjal megkent Octaviát is kaphatunk. Ugyanakkor mostanában megéri az Octaviát választani, hiszen rögtön 600 ezer forintos árkedvezménnyel indíthatunk, amit az automataváltóra vágyók akár a DSG felárának semmissé tételére is felhasználhatnak, s így akciósan, további extrák nélkül már 6,14 millió forinttól beülhetnek a tesztelt, igazán remek hajtáslánccal büszkélkedő Octavia kombiba.

A konkurensek terén érdekes a helyzet, hiszen a kompaktok mezőnyében versenyző Škoda helykínálatban felülmúlja kombi vetélytársait, míg árban egy szinten, vagy akár kicsivel alattuk helyezkedik el. A szegmens uralkodójának tekintett, konszernen belüli ellenfél Volkswagen Golf Variant például hasonló felszereltség és kicsivel szűkösebb helykínálat mellett körülbelül 2-300 ezer forinttal kerül többe, igaz, esetében még nagyobb presztízzsel és jobban hangolt futóművel számolhatunk.

Az új Škoda Octavia 1.4 TSI DSG kombi tesztelésének lehetőségét köszönjük a budapesti Porsche M5 márkakereskedésnek, ahol a 7,6 millió forintos listaárú tesztautó kedvezményesen 6,09 millió forintért megvásárolható.

Néhány szóban

Jó választás lehet - galériaAz Octavia minden változatában kiváló autó, amin a praktikus kombi karosszéria és a remek DSG automataváltó csak tovább javít. Az 1,4 literes TSI erőforrás 140 lóereje több mint elegendő a hétköznapokra, miközben meglepően kevés üzemanyaggal is beéri. A puttonyos verzió praktikum terén még többet tud felmutatni, miközben a hétsebességes automata szerkezet kijavítja a motor apróbb hibáit (pl. lefulladásra való hajlam). Sajnos 600 ezer forintos felára nem alacsony, így hiába a sok pozitívum, megvásárlását csak azoknak ajánljuk, akik semmiképpen sem szeretnének az egyébként kiválóan működő hatsebességes váltóval vesződni, vagy esetleg kimondottan sokat közlekednek városban és vágynak a kuplung hiányának kényelmére..

Előnyök: Óriási helykínálat; Rengeteg (opciós) extra; Minőségi anyagok, jó összeszerelés; Kitűnő menetteljesítmények; Takarékos üzem; Kiválóan működő DSG váltó, Jó ár/érték arány

Hátrányok: Kissé feszes, dübögő hátsó futómű; Néhány dedikált gomb hiánya az utastérben; Magyar nyelvet nem ismerő menürendszer; Kissé drága automataváltó

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek