A legfrissebb előrejelzések szerint új trend van készülőben. Egyelőre nem úgy tűnik, de az emberek kezdenek eltelni a SUV modellekkel. Sokan ugyanis már a saját bőrükön tapasztalják, amiről éveken át kántáltunk: a magas felépítésű, terepjárós modellek egyszerűen kompromisszumokat követelnek mind a kényelem, mind pedig a hatékonyság tekintetében, miközben utasterük tényleg tágas, de csak addig, amíg igazán hosszú tárgyakat nem kell elhelyezni bennük. Tagadhatatlan előnyeik is vannak, hiszen a magasabb felépítés akár már városi használat során jól jön a padkák elkerülése vagy éppen a könnyebb beszállás okán. De mi lenne, ha egyesítenénk a kombik és a SUV-ok világát?

A Volvónak a Cross Country modellekkel (és az elődnek tekinthető XC70-nel) erre már évtizedek óta van megoldása, amely manapság mindennél aktuálisabb. Nem véletlen, hogy egyre több gyártó kínálatában akadnak magasabb futóműves, terepes hatású, azaz amolyan ’telekjáró’ kombik – ezek iránt egyre nagyobb kereslet mutatkozik. Olyannyira, hogy a 60-as modellsorozat előző generációjánál próbaképp még a szedánt is elérhetővé tette gólyalábakon a márka, de a végeredmény túl megosztó lett ahhoz, hogy az új iteráció is megkapja ezt a kezelést.

Terepen is jobb, mint a legtöbb városi SUV - galéria

Miről is beszélünk? Adott a jelenlegi 60-as generáció, amelyből már csak a kombi, azaz V60 készül Svédországban és csak ő elérhető dízelmotorral – az amerikai S60 csak benzines vagy konnektoros hibrid hajtásláncokkal már új idők szeleit fújja. Mindez nagyon stílusos és szerethető csomagolásban érkezik, ahogyan azt a V60 már több tesztünkben bebizonyította (D4, T8).

A V60 már önmagában is igencsak impozáns látványt nyújt: a Volvo legfrissebb formanyelve tökéletesen áll a középkategóriás kombinak is, amely egyszerre elegáns és tekintélyt parancsoló. A Cross Country köntös pedig még egy lapáttal rádob minderre, amint azt már a V90 CC esetében is megtapasztalhattuk. Az akár 7,5 centivel megemelt futómű, a műanyag elemek és az ezüst betétek még férfiasabbá varázsolják a gólyalábakon álló puttonyost.

Valóban gólyalábakon: akár 75 mm-es plusz és 209 mm-es hasmagasság

Az utastérben a magasabb üléspozíció utal a Cross Country kivitelre, amelyet a futómű emelése okoz – egyébként itt is ugyanolyan jól beleolvadhatunk az autóba, mint a normál változatnál. Nincs tehát SUV-os ’autón ülünk’ effektus – ilyen tekintetben az aktuális 60-as széria fokozott sportosságát kapjuk. Más változás nincs, illetve az alap bőrkárpit szemcsézettsége durvább kicsit a tartósság és a ’rugged’ életérzés közvetítése gyanánt. Az anyagok minősége és összeszerelése kiváló, akárcsak az ergonómia, így pedig minden adott a prémium hangulathoz. A telekjáró változathoz természetesen minden modern extrát ugyanúgy megrendelhetünk, mint a normál V60-hoz, kezdve a félig önvezető rendszerektől egészen a komfortot növelő opciókig. Ráadásul az asszisztensek már alapból is gazdagon megkönnyítik az életünket.

A választás egyszerű, ha eldöntöttük, hogy a Cross Country-ra van szükségünk: a nagy lábakon élő V60 csak a T5 és a D4 hajtásláncokkal elérhető, tehát benzinesként 250, dízelként pedig 190 lóerővel, kétféle felszereltségi szinten. A legtöbb gyártónál árban ez a két modell hasonló lenne, de a Volvo másként gondolkodik: a több és kulturáltabb lóerőt adja drágábban, szomjúság ide vagy oda. Így a 14,04 milliós induló ár a dízelt illeti, amelyre némileg rákínál a benzines a maga 14,675 milliójával. Az összkerékhajtás és a nyolcfokozatú automata mindkét egységnél alapáron jár, a benzines pedig 2,1-2,3 literrel fogyaszt többet a dízel 5,1-5,4 literes minimum értékénél – papíron. A valóság sajnos nagyon más számokkal ajándékozott meg minket dízelmotoros tesztautónknál, de erről később.

Csupán kétféle hajtáslánccal elérhető, az automata és az összkerékhajtás széria

Érdemes ugyanis az átalakításokról beszélni egy kicsit. A mérnökök nem csak egyszerűen megemelték a modellt, hanem át is hangolták a futóművet és a menetstabilizálót, illetve lejtmenetvezérlést valamint Off-Road üzemmódot is beépítettek.

A V60 CC ezzel könnyedén hozza azokat a terepképességeket, amelyeket bármelyik tulajdonos még ki mer használni. Ez pedig nem vicc, ugyanis a hasmagasság 21 centiméter, ami bizony a piac legtöbb SUV modelljénél jobb.

Városi használat során is egyértelmű előnyöket hozhat a magasabb futómű

Ez nem csak terepen jön jól, hanem városban is, ahol a padkáktól abszolút nem kell tartanunk, mint ahogy abban is biztosak leszünk, hogy a jármű hasa soha, semmilyen körülmények között nem fog közúton leérni. Ráadásul a tervezők nem csupán magasabbra és feszesebbre állították a futóművet, mint sok más modell hasonló 'kezelése' esetében, hanem teljesen áthangolták azt. A V60 alaphangolása kissé sportos, itt viszont hangsúlyosan a kényelem jegyében dolgozták át a nagyobb rugóúttal rendelkező futóművet – végtére is, ki akarna egy ilyen autóval száguldozni?

A kötelező biztonsági tartalékokat lazán hozza így is a megoldás, terhelésváltásra sincsenek szélsőséges reakciók, sőt, a jó minőségű 235 mm széles abroncsokon kanyarban is meglepően gyorsak tudunk lenni. Csak éppen nyugodtan autózva igazán kényelmes a hangolás, ami könnyen feledteti a bővebb felszereltségi csomaghoz szériában járó 19 colos kerekek kötelező béklyóját. Nagyobb tempónál a nyugodt közlekedéshez tökéletesen partner a kétturbós, kétliteres, 190 lóerős dízelmotor is, amelynek erejét tökéletesen osztja be a nyolcfokozatú automata váltó. Könnyű dolga van, mondhatni, mivel már alul is nagyon erős a négyhengeres, egészen flottul közlekedhetünk vele anélkül, hogy 2000 fölé menne a fordulatszámmérő mutatója – persze nincs nehéz dolgunk, hiszen már 1750-től (2500-ig) 400 Nm nyomatékot mutat fel az egység.

Belül is tipikus Volvo: jó anyagok jól összeszerelve, egyedi hangulattal

Ez a kedélyesség a SUV modelleknél jobb vezethetőséggel, kényelmesebb, mégis gyorsabb futóművel és a nyugodt hajtáslánccal kitartana a világ végéig, de a gyönyörű kép kicsit szertefoszlik akkor, ha szélsőségekbe bocsátkozunk.

Rendszeres városi, lassú használat során feltűnhet, hogy széria kiegészítő fűtés híján nagyon lassan melegszik be a dízelmotor, amelynek hidegen különösen, de melegen is hallhatóan kerregős az orgánuma. Ez ugyan csak kisebb tempónál és kikapcsolt audiorendszernél igazán feltűnő, ugyanis a zajszint rendben van, sőt, nagy tempónál egészen kiemelkedő a V60 zajszigetelése.

A kiváló zajszigetelésben már a közepes hifi is jól élvezhető

Ha sietni kell, akkor valamivel kevesebb tartalékot érzünk a motorban, mint ahogyan azt a 190 lóerő alapján sejtettük. A mérőkészülékünk meg is erősíti az észlelést: a 0-100-as sprint 8,8 másodpercet vesz igénybe, ami önmagában elegendő dinamikai tartalékot mutat, mégsem olyan szép, mint a 8,2-es gyári adat (ami szintén nem túl rózsás). Hogy mi ennek az oka?

Az önsúly; V60 CC tesztautónk ugyanis elképesztően nehéz: teletankolva kereken 1,9 tonnára mérlegeltük. Persze az igényes mechanikus összkerékhajtás sokat nyom a latba, de egy hasonló konfigurációjú 3-as BMW-hez képest 200 kilogrammos pluszt cipelünk, ami óriási különbség. Ez pedig nem csak a menettulajdonságokon, hanem a fogyasztáson is megmutatkozik.

Nagyon nehéz, ezért nem túl gyors és nem is túl hatékony, de semmi vészes

A hatékony dízelmotor itt is hatékony dízelmotor, csak éppen a kategória legjobbja, és legkevésbé takarékos tagja (pl. tesztautónk) között bő egy literes differencia előfordulhat. Itt pedig éppen ez a helyzet: a 130-nál mért 7,3-as érték, a normakörre adódott 6 l/100 km és a 7,7 literes tesztfogyasztás is egy literrel nagyobb annál, amit kiválónak értékelnénk.

A gyári adatoktól elmaradó számok persze nem foglalják össze a V60 Cross Country teljes egészét, amely egy igazán karakteres, ízes autó egy mindinkább uniformitás felé tartó világban. Jó volt együtt élni vele és a teszthét minden napját élveztem, még akkor is, ha tudtam, hogy a kategóriában van tágasabb, hatékonyabb, kulturáltabb és gyorsabb autó – ezek olyan megvonások, amikkel együtt lehet élni úgy, hogy nem tűnnek fel, viszont egyébként a modell úgy illeszkedik felhasználójára, mint egy remekbe szabott cipő: mindenhol kényelmes, sehol sem szorít. Lehet, hogy nem a legelegánsabb, futni nem jó vele és nem is a legkönnyebb, de sárban/hóban is kitart mellettünk, egy alapos mosás után pedig a színházba is elmehetünk vele.

A központi rendszer nagyon jó, a műszercsoport személyre szabhatósága viszont minimális

Hogy mibe kerül mindez? Mivel csak összkerékhajtással és automata váltóval, no meg izmosabb motorokkal juthatunk V60 CC-hez, ezért nem kevésbe: a 14 milliós alapárat már ismerjük. Ezért viszont számos asszisztenst kapunk, a Pro csomagot beikszelve pedig közel 1,2 milliónyi extrát ad a Volvo 900 ezerért. Így tulajdonképpen listaáron 16,2 millió forintból már kijön egy jól felszerelt példány – a félig önvezető rendszerrel felszerelt tesztautónk is csak egy millióval volt drágább ennél. A Cross Country felára a normál V60-hoz képest hasonló felszereltség és megegyező hajtáslánc esetén súlyozva csupán bő 100 ezer forint, ami szintén szimpatikussá teszi a két világot egyesítő változatot. A megkötés csupán a kötelező összkerék és a kéttagú (dízel D4 190 lóerővel és T5 benzines 250 lóerővel) hajtáslánckínálat.

De mi a helyzet házon belül? Ha már a SUV-okat emlegetjük, muszáj megvizsgálnunk a 15 centiméterrel magasabb, ám 10 centiméterrel rövidebb XC60-at, ami a magasabb (ár)pozicionálás ellenére érdekes módon fronthajtással, sőt, akár manuális váltóval is elérhető. Az időközben ilyen (200 lóerő körüli dízel) motorizációval csak 48 V-os enyhe hibrid rendszerrel felvértezett típus hasonló menetteljesítményeket, de szerényebb menetdinamikát és picivel még nagyobb fogyasztást mondhat magáénak, ráadásul hasonló felszereltség mellett körülbelül egymillió forinttal drágább – és ez rögtön más megvilágításba helyezi a V60 Cross Country-t, ami szerintünk egyszerűen jobb autó. Nagyobb azért a V60 is lehetne csomagtartóját tekintve, de hasonló motorizáltságú V90 CC-be már nem is egy, hanem rögtön közel 3 millió forint plusz ellenében ülhetünk be, ami egyértelműen más (ár)kategóriába helyezi az ötméteres nagytestvért.

A közvetlen konkurenseknél jóval kedvezőbb - galéria

A konkurensek közül jelenleg (hamarosan állítólag a Mercedes C-osztályból lesz All Terrain) csak az Audi A4 kapható hasonló kivitelben allroad utónéven, ám az még az akciós csomagokkal is hasonló felszereltség mellett kétmillió forinttal drágább – ez pedig jelentős különbség.

Sokakat meglephet, hogy a Volkswagen Passat Alltrack is bő egymillióval költségesebb listaáron, de még a Škoda Superb ugyanígy felszerelt Scout verziója is drágább félmillióval, igaz, ezek tágasabb, de kevésbé finom autók. Ugyanakkor az Opel Insignia Country Tourer képes árban is a V60 CC alá menni (ami reális követelmény azért, valljuk be), a listaárak között hasonló felszereltség mellett 1,7 millió forint a különbség.