Tesztek

Mindeddig abszolút jól vizsgázott a Cruze, azonban hiába minden, ha a motor képes tönkretenni mindent. A géptető alatt a GM 1,8 literes szívó benzinese lakozik, amely papíron 140 lóerőt tud, valamint a gyári adatok szerint étvágya sem meghökkentő. Mindezek ellenére az erőforrás az ezredfordulón alkalmazott 1,6-os 16 szelepesek karakterisztikájára emlékeztet legjobban. Egy csepp lelkesedést sem képes mutatni, Sokat ront az összképen a kelletlen 1,8-as - galériabármilyen helyzetben erőlködőnek, torkosnak, kelletlennek mutatkozik, ráadásul a gyorsítások alkalmával rettentően kehesnek érezzük, mintha a 140 ló mind az istállóban lustult volna el.

Alacsony fordulaton szívómotorhoz híven nen jön meg az erő, pörgetve pedig a már említett kényszeres erőlködés tapasztalható. Ezt mérésünk is bizonyította: a gyári 10,1 másodperces 0-100-as sprintről fél másodperccel késett le a tesztautó, a rugalmasság terén pedig még az ugyenezen motorral szerelt Orlando is maga mögött hagyta a rövidebben áttételezett váltójának köszönhetően. Tovább tetézi a bajt, hogy a négyhengeres hangja sem visszafogott. A benzinesektől szokatlan mértékű hangerőt produkált, akár az alapjáratot, akár az autópályás etapokat veszünk figyelembe: a hangerőmérőnk által rögzített értékek (lásd táblázat) itt mára már átlag alattinak mondhatóak.

Ehhez társul az ötfokozatú kézi váltó, amelyből, igaz, jól kapcsolható és pontos, rettentően hiányzik a hatodik fokozat. Ez a fogyasztásban is megmutatkozik elég markánsan: sajnos a teszthét alatt összességében 9 liter feletti átlagot mértünk, ráadásul normakörünk a gyári 6,6 literes vegyes fogyasztás helyett 7,2 literre adódott, bár ez részben a szélesebb, 17 colos kerekeknek is köszönhető. A futómű, a kormányzás és a fék manapság teljesen átlagosnak minősülő produkcióra képesek, a rugózási komfort megfelelő, a feszesebb hangolásnak köszönhetően pedig a kanyarban sem dől meg túlzottan az ötajtós bódé, a forszírozást pedig visszafogott alulkormányzottság, illetve az ESP beavatkozása követi.

S hogy mi lehet a verdikt? Az összkép rettentően árnyalt, miközben az árról még nem is ejtettünk egyetlen szót sem. A Cruze képességeit tekintve versenyképes összeggel párosítva azokat tényleg jó vételre bukkannánk, viszont ez a motor egyszerűen nem tud felmutatni semmilyen erényt. A kategóriában szinte mindenki alacsonyabb fogyasztású, főként turbós benzinesekkel kínálja portékáját, míg a Chevrolet csupán a 115 Erős mezőnyben kell teljesítenie - galérialovas 1,6 szívót, illetve a tesztben mustrált 1,8-ast szereli a Cruze motorházába (valamint a kétliteres dízelt), amivel majdhogynem eltünteti a más területeken felmutatott előnyöket. Persze az árcédula próbál kárpótolni valamelyest, hiszen az automata klímával, 17 colos kerekekkel, USB-s hifivel, elektromos tükrökkel, ablakokkal, fedélzeti számítógéppel és minden egyéb szükséges extrával felszerelt tesztautó ára épp 4,9 millió forint alatt marad, miközben egy jól felszerelt példányért már akár 4,75 millióért is hozzájuthatunk.

A konkurenciát vizsgálva is kiderül, hogy az ár a Chevrolet mellett áll, ugyanis példának okáért ötajtós Opel Astra a 140 lovas 1,4 Turbóval még alapfelszereltséggel is 5 millió felett indul (igaz ebből nem számoltuk le a forgalmazó által biztosított kb. félmilliós kedvezményt), de egy hasonló extralistával bíró darabért már az 5,5 millióhoz közelítünk. A VW-nél sem járunk sokkal jobban, a Comforline felszereltségű 122 lovas 1.4 TSI-ért bizony 5,8 milliót kell letenni az asztalra - de ő a kategória legborsosabb tagja. És meg kell jegyeznünk, hogy a két német rivális magasabb ellenértéke abszolút indokolt, hiszen az Opel és a VW is magasabb minőséget képviselnek, ráadásul a korszerűbb és takarékosabb turbómotorok is vonzóbbak lehetnek az iszákos szívó 1,8-asnál.

Titkos esélyesként viszont csehföldről érkezik rivális a Škoda Octavia személyében, amely a már említett 122 lovas VW motorral szerelve, a szinte minden igényt kielégítő Clever szinten 4,8 millióból hazavihető. Habár a 122 lóerő a 140 ellenében kevésnek tűnhet, higgyék el, a hatsebességes kézi váltóval vagy a hetes duplakuplungos automatával felvértezett Octavia nem vallana szégyent az 1,8-as Cruze ellen. Ahogy például a Renault Mégane 130 lovas 1,4-es turbósa sem, amellyel szerelve még a csúcsfelszereltséggel sem kell 5 milliót otthagyni, sőt, a hivatalos kedvezménnyel már 4,54-ért hazavihető a mindennel teletömött Mégane.

Reméljük hamarosan eltűnnek az esőcseppekAzért a Cruze-t semmiképpen sem szabad leírni vagy temetni. Képességei bizonyították, hogy teljesen élhető megoldás, egyedül az erőforrás kérdésében kell még fejlődnie a Chevrolet alsó-középkategóriásának, amelyre ráadásul kilátás is van, hiszen a gyártó már hónapokkal ezelőtt bejelentette, hogy az Opel 1,4-es turbómotorja a Cruze orrába is bekerül. Ezt a lépést igazán üdvözölnénk, hiszen a jóval ügyesebb erőforrással tényleg roppant korrekt vétel lenne a Cruze. Kérdés, erre mikor kerül sor – tippjeink szerint legkésőbb a ráncfelvarrás alkalmával már számíthatunk a lépésre, így semmiképpen sem érdemes elkapkodni a vételt, amennyiben ezt fontolgatjuk.

Az ötajtós Chevrolet Cruze személyében igazán korrekt, jól használható alsó-középkategóriást ismertünk meg. Határozott kiállásával ráadásul az utakon sem szürke szamár, miközben beltere is kellemes meglepetésekkel szolgál. Nagy adag hidegvíz a nyakunkba az 1,8-as benzines, ami egyrészt menetteljesítményével és étvágyával is elégedetlenséget vonz maga után. Gyógyír lehet az árazás, azonban jelenleg a piacon ilyen áron akár jobb vételt is találhatunk. A későbbiekben az 1,4 Turbo bevezetésével ellenben nyerő választás lesz a Cruze.

Előnyök: Általánosan korrekt összeszerelési és anyagminőség; Tágas, praktikus utas- és csomagtér; Jó kiállás; Pontosan kapcsolható váltó; Könnyű vezethetőség; Viszonylag jó ár/érték arány

Hátrányok: Kehes és iszákos 1,8-as; Jelentős menetzaj; Egy-két helyen pontatlan illesztés; Minden egyéb téren is csupán átlagos képességek