Tesztek

Marhák és Mégane - kattintásra galéria nyílikBár minden bizonnyal sokan követ vetnének rám megállapításomért, de szerintem a Renault a második generációs Mégane-nal kicsit tévútra merészkedett. Az egyedi forma és koncepció utáni kutatásban (amibe részben a Vel Satis-nak is beletört a foga) a felhasználó kicsit a perifériára siklott. Bár kinézetre jópofa volt a repülőgépeket imitáló kézifékkar, használni kellemetlen volt, a futómű igazi kényelmet ígért, de ennek – legalábbis a szedán esetében - szédítő lengedezés volt az ára (természetesen a sportváltozatokat kivéve), a forma pedig egyedi volt, de a maradandó szépség kimaradt belőle. Ezért is örültem annyira, amikor 2008-ban a harmadik generáció megjelent.

 

 

Ugyanis az új Mégane – bár valóban nem erőszakolja magára annyira a figyelmet – szép darab lett. Amennyire kell, dinamikus, kissé visszafogott, de csak annyira, hogy széles körben tetszetős legyen, a lejtős övvonal pedig odavarázsolja az orrból hiányzó dinamikát. Tesztalanyunk Grandtour, azaz kombi volt, aminek köszönhetően az autó egyedi és tetszetős hátsó fényszóróinak is örülhettünk. Persze minden szubjektív, de az eredetileg kompaktnak készült modellek hátára puttonyt toldó kategóriában bátran kijelenthető: a Mégane Grandtour formailag szép.

 

Leolvasható és kicsit más, de... - galériaA belső teret is ebbe a kategóriába sorolnám, bár a Renault-belsőkhöz szokott szemnek igazán csak a műszerek hoznak újdonságot. A digitális kijelzés jópofa bár és kellően gyorsan frissül, de sok értelmét továbbra sem látom, ráadásul a „Tetris” grafikájával vetekedő kijelző szerintem kicsit ront a minőségi megítélésen. Pedig az anyagok jók: vastag, szivacsos műanyagok, szép alubetét, kellemes fogású kormány, minden teljesen elfogadható.

 

Azonban ne higgyék, hogy a franciák tökéleteset alkottak itt: úgy tűnik, az összes tároló rekesz-ötletüket ellőtték már a Grand Scénicen, így ide már nem jutott. Az oldalzseb még úgy, ahogy rendben van, és a könyöklőbe is fér ez-az, de telefon, és egyéb apróság gyors ledobálására egyszerűen nincs biztos hely. Persze pakolásra a modellsorozat egyik különlegessége, a hatalmas kesztyűtartó továbbra is megmaradt: valószínűleg komplett házi nyúlcsaládok élik le életüket kisebb helyen, mint amekkorát a Mégane kesztyűtartója kínál. A TOM TOM navigáció a kissé bonyolult kezelés ellenére még mindig rendkívül jó ajánlat.

 

 

Korrekt ajánlat - galériaHasználat közben még előjön néhány apróbb baki: kicsit nagy a „lépcső” a pedálok között, hangosan dolgozik a klíma, és a kilincs rossz elhelyezése miatt kicsi az erőkar az ajtónyitáshoz – de utóbbi szorgos konditermi munkával orvosolható. Sajnos ezek azok az apróságok, amelyek miatt a magyar családok számára tökéletes autó címtől kicsit távolabb kerül a Mégane. Természetesen ilyen dolgokkal együtt lehet élni, sőt, sokért a Renault Kártya által nyújtott kényelem (nem kell foglalkozni az autó bezárásával), és egyéb figyelmességek (például az ajtónyitásig működő audiorendszer) kárpótolnak.

 

Pedig minden más tényleg korrekt. A helykínálat még a magasabb kategóriás autókét is megszégyeníti, olyannyira, hogy már-már elmondható: belül a Lagunával is felveszi a versenyt a kombi Mégane, úgy, hogy a csomagtér is kellően hatalmas.

 

Vezetni pedig kellemesen andalító. A kormány könnyen jár, pontossága és visszajelzései pedig az átlagos igényeknek tökéletesen megfelelnek, és a váltó is leírható az átlagos jelzővel, azt leszámítva, hogy a hatodikért kicsit morcos a szerkezet: rendre inkább a négyes fokozatba kívánkozott.

 

 

Remek motor a kis TCe, csak városban szomjasPedig hiába a nagy rakoncátlankodás, pörgetés nélkül is jól el lehet közlekedni a 130 lóerős, 1,4 literes, turbós benzinmotorral. Jól, nem pedig tökéletesen, ugyanis karakterre komoly különbség mutatkozik a Renault TCe és mondjuk a VW féle TSI 122 lóerős verziója között; a franciák motorján kevésbé érezni a turbó működését. Ennek következtében az alsóbb fordulatszám-tartományban nem olyan izmos, mint a német erőforrás, viszont amikor az már 5500 környékén az utolsót szusszantja, a papíron 130 lóerős csúcsteljesítményét itt leadó motor még vígan dolgozik, és a gyakorlatban érezhető elgyengülés nélkül húzatható 6200-ig. És higgyék el, abszolút nem okoz majd senkinek sem lelkiismereti gondot a kicsit jobban történő kihúzatás, ugyanis nagyon csendben teszi a dolgát a feltöltött erőforrás. Ez meg is látszik zajszint-mérésünkön is, ahol 100 km/h-nál 65 dB alatt teljesített az autó – ez pedig jó érték. Ebben pedig a futómű is partner: kellő feszességgel, ám végtelen nyugalomban simítja ki az útfelület hibáit, egyedül a nagyobb ívű bukkanókat veszi egy kicsit zokon.

 

Ha a dízel-benzines frontvonal elülső oldalán helyet foglalókat nem győzné meg a motor (gázolajoshoz képest) végtelenül kifinomult működése, és a pörgetés élményét megőrző, de nyomatékos karaktere, akkor vessenek egy pillantást a költségekre. A megegyező teljesítményű 1,9 dCi motor felára 650 ezer forint, amelyből bizony rengeteg üzemanyag kijön (és ne feledjük: az élmény megfizethetetlen). A gyári adatok szerint 1,5 literes különbség a valóságban kicsit több, főleg, ha leginkább városban használjuk az autót - ahol a TCe megeszik akár 10 litert is -, viszont hosszabb utakon gond nélkül 8 liter alatt tartható a fogyasztás, ami már emészthető adat.

 

A végére maradt a nagy aduász, amely mostanában az összes Renault sajátossága: a Mégane ára (is) jó. Olyannyira, hogy a legtöbb konkurens kombi (Skoda Octavia, Peugeot 308, Golf, Focus) hasonlóan felszerelve legalább 1 millió forinttal drágább, egyedül a hagyományosan jó ajánlatnak tekinthető Kia Cee’d sw tartja a lépést ugyanolyan árával, ám az ötfokozatú váltó és a szívó 1,6-os motor kombinációja komfortban egészen biztosan elmarad a Renault hajtáslánca mögött.

Néhány szóban: Tehát a tökéletes autó egy átlagos magyar családnak? Nem, természetesen csodák nincsenek. A Mégane belső terének kialakítása ugyanis hagy kívánnivalót maga után, ráadásul a sportosabb vezetők is messziről kerüljék. De ha egy nyugodt, elegendően motorizált, komfortos, és tágas autót szeretnénk, amelybe pakolni is sokat lehet, akkor a puttonyos francia megér egy próbát.

Előnyök: Kellemes formavilág kívül-belül; Tágas rak-, láb-, fejtér; Komfortos, ám nem túl billegős futómű; Kulturált, jó motor; Kedvező ár