Tesztek

Igen, kedves Olvasó, jól emlékszik: a Chevrolet Orlandóval már két alkalommal is találkozhatott az Autó Pultot böngészve; első ízben egy csípős februári napon megrendezett menetpróba keretén belül szerzett élményeinkről számoltunk be, májusban pedig egy olyan cikket jelentettünk meg, melyben koreai-amerikai tesztalanyunknak a francia nagytestvérrel kellett megküzdenie. Most az Orlandót direkt vetélytárs nélkül vizsgáltuk, mégpedig a hozzá elérhető legkisebb - és nem utolsó sorban legkedvezőbb áron kínált - motorral. Lássuk is, hogy milyen eredménnyel végzett a remek ár/érték arányú, családbarát modellt!

Mindent a szemnek és a kéznek - galériaA külsőt vizsgálva ne keressünk újításokat vagy eltéréseket, hiszen a forma ugyan az, így a korábbi jellemzések itt is megállják a helyüket. Hogy mire is gondolok ezzel? Például arra, hogy az Orlando abszolút nem nevezhető uniszexnek: a vonalak elöl határozottan ívesek, hátul pedig minden kicsit unalmasan és környezetbe olvadóan szögletes, az autó maga mégis férfias. Ezt a látszatot főleg a magasra húzott orr-rész/motorháztető kettős hivatott erősíteni, melyet még a fellegekbe emelt övvonal is hangsúlyoz. Utóbbi negatívuma, hogy kevesebb lehetőség nyílik egy kirándulás alkalmával a táj szépségeiben gyönyörködni, míg a vaskos oszlopoknak már aktív biztonsági hátrányuk is akad. A négykerekű teljesen meghazudtolja kasztját, és inkább tűnik egy crossovernek, mint egy középkategóriás egyterűnek.

A magasra húzott övvonal a típus meghatározó jellegzetessége

Hogy az Orlando kívülről szépnek mondható-e vagy sem, az teljes mértékben szubjektív: van, aki abszolút nem tudna hozzászokni, és vannak olyanok is, akiknek elnyeri a tetszését az amerikaias bivalyforma. Ez a kettős megítélés viszont szigorúan csak a külsőre igaz, hiszen belül nagyon kellemes - Opeltől érkező - formák fogadják az oda látogatókat: mind a műszerfal, a könyöklők, a középkonzol, valamint a további elemek hívogatóak, a szemünknek egyenesen örömteli látványt nyújtanak. A különböző nyomógombok és tekerős kapcsolók használatuk közben minőségi benyomást keltenek, funkcióik igénybe vétele során egy csepp bosszúságot sem okoznak.

Hét fő számára is praktikusAz első üléssor bőséges láb- és fejtérrel kényezteti a sofőrt, valamint utasát, de a helykínálatra nem lehet rossz szavuk a kicsit kényelmetlenebb második sorban tartózkodóknak sem. Nagy pozitívuma a hét személy befogadására képes Orlandónak, hogy a leghátsó üléseken akár nagyobb távokat is abszolválhatnak olyan utasok, akik kisebbek 180-185 centiméternél; az említett magasság felett a fejtér ugyanis kezd szűkössé válni, de ezek a méretek igazán tisztességesnek számítanak a kategóriatársak körében.

A piros doboz orrába a gyártó egy 1,8 literes szívó benzines egységet helyezett el, melynek 6.200-as percenkénti főtengelyfordulat mellett elérhető 141 lóerős teljesítménye az első kerekeket nyüstöli, mégpedig egy ötfokozatú kézi váltón keresztül. A fokozatválasztó szerkezet kissé bizonytalanul és karcosan teszi a dolgát, így sokkal inkább ajánlanánk akár a hatfokozatú kézi, akár az automata verziókat - ha lennének a benzineshez, ám ezek kizárólag a drágább és jóval izmosab (több mint kétszer ekkora csúcsnyomatékkal büszkélkedő) gázolajos kiváltságai.

A 16 szelepes 1,8-as alul meglepően nyomatékos viselkedésének köszönhetően a koreai-amerikai egyterű városban is kellemesen, gond nélkül használható már az 1500-2000-ig terjedő fordulatszám-tartományban is. Ilyen vezetési stílus mellett az Orlando nem zajong, és még a pénztárcánkat is kíméli viszonylag (kizárólag a keményebb igénybevétel melletti fogyasztáshoz képest). Ideális társ lehet, ha tudunk a szabályok betartásával, higgadt vérmérséklettel közlekedni, illetve akkor, ha nem akarjuk hallgatni a gázolajos rokon erőteljesebb, nyersebb orgánumát - vagy pusztán a benzines(ek) iránt érzett nagyobb bizalom, várhatóan jobb megbízhatóság végett.

A futómű feszes hangolású - a kitörő far okozhat meglepetéseket

Apropó, pénztárca. Az autónak gyárilag megadott 7,3 literes vegyes fogyasztási értékével az egy hetes tesztperiódus alatt szerzett tapasztalataink birtokában kicsit vitatkoznánk, hiszen Esztétikus és praktikus megoldások jellemzik - galérianormafogyasztási körünkön kis túlzással csak kínszenvedve tudtuk megközelíteni az említett értéket - tapasztalataink szerint a szabályokat betartva, klíma nélkül országúton 6,5 liter körül, autópályán kb. 8 litert, városban pedig bőven 10 liter felett kér enni. Ha viszont ebből az aspektusból vizsgáljuk a típust (vagy a menetteljesítmények alapján), akkor azt mondhatjuk, hogy megéri a dízelmotor 600 ezer forintos felára, hiszen az a méréseink által megerősítve is beéri alig több mint hat liter gázolajjal száz kilométerenként. Viszont jelenleg kampányakcióban 650 ezer forint kedvezmény van az 1,8-as Orlandóra, amely különleges státusszal ruházza fel ezt a változatot: a legkezdvezőbb beszállót jelenti a hétszemélyes egyterűzés világába (a fapados Dacia Logan MPV-t kivéve) - ráadásul úgy, hogy egyébként is jó autó.

A leghátsó sor két mozdulat után könnyen elérhetőA Chevrolet Orlando vezethetőségével ki voltunk békülve, de azért kisebb fajta fejlesztéseket még bőven lehetne eszközölni a technikán. A kormányzás a kategóriához viszonyítva megüti az átlagot, és az egyszerű futóművet picit pattogósra hangolták a mérnökök, de provokálás nélkül nem okoz bajt, főleg hogy az autó szériafelszereltségként kapja meg a menetstabilizáló berendezést. Ha azonban sietni támad kedvünk, és a kanyarokban forszírozni kezdjük a "vasat", akkor eleinte kiemelkedő stabilitással, és élvezetes kanyarsebességekkel találkozhatunk, majd egy óvatlan pillanatban jön a fekete leves, melynek eredménye a jármű farának hirtelen kitörése. A hétüléses egyébként jó partner lehet a hosszabb utak abszolválásában is, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy 300 km megtétele után még mindig „emberként szállunk ki” a volán mögül (függetlenül attól, hogy az etapot főúton vagy éppenséggel autópályán abszolváltuk).

Sajnálatos, hogy nem tologatható a második sor - nyers méreteivel kompenzál az Orlando

Végül, de nem utolsó sorban elérkeztünk az árakhoz. Az Chevrolet az Orlando árpolitikájának meghatározásakor jó lóra tett, hiszen jelenleg ennyi pénzért, ilyen minőségű hétüléses egyterűt senki más nem árul a piacon. Ha az Autó Pult normafelszereltség szerinti árat nézzük, ami ez esetben 5.480.000 Ft, és ezt összehasonlítjuk mondjuk a 130 lovas Renault Grand Scénic (5,7 millió forint), a Peugeot 5008 (120 lóerővel 6,2 millió forint) és CitrKategóriájához képest kanyarbarát - galériaoën Grand C4 Picasso (szintén 120 lóerővel 5,7 forint) áraival - hogy a konkurencia drágább német tagjairól ne is beszéljünk -, látszik, hogy jól áll az Orlando szekere rúdja. És ez ugye még nem minden, hiszen a benzines Orlando esetében ott van az említett 650 ezer forintos kedvezmény.

És most jött el az a pont, hogy dőlni kezd az eddig felépített kártyavár. Ha ugyanis ennek tudatában elkezdünk egy kicsit számolgatni, akkor rájöhetünk, hogy a szóban forgó „egynyolcas” a dízelhez viszonyított fogyasztástöbblete ellenére is jó választás lehet: az árzuhanás ugyanis már 1,25 millió forintos különbséget szül. És figyelem, ebből az aspektusból tehát a fogyasztási adatok már kicsit csalókák, ha ugyanis nem tervezzük 200.000 km-ig használni Orlandónkat, akkor a gázolajos motor soha nem hozza be a benzines jelenleg verhetetlen vételárát - igaz, a befektetés egy része újraeladáskor azért megtérül, bár a serpenyő másik oldalán a dízelmotor magasabb hosszú távú fenntartási költségei szerepelnek.

Már a benzinmotor teljesítménye is kielégítő - megfontolandó a választás