Tesztek

Ennél talán még érdekesebb téma a hajtáslánc, ami a MINI jelenleg legerősebb dízelmotorját, az ahhoz kapcsol automataváltót és az összkerékhajtást veszi egy csokorba. A 143 lóerős, kétliteres olajkályhát illetően nem lehet panaszunk, a négyhengeres dízelmotor ugyanis abszolút korrektül dolgozik, ám sajnálatos módon a váltó okozza a vesztét.

A benzinesben egyébként ügyesen dolgozó hatfokozatú automata teljesen indokolatlanul, egy-két kivételtől eltekintve 2000 1/perc fordulat felett hajlandó csak elváltani, ami egy benzinesnél még rendben is volna, de egy dízelmotor esetében több, mint fura. Emellett még manuális üzemmódban sincs lehetőség a korábbi kapcsolásokra, aminek eredménye sokszor ok nélkül, zavaróan sokat forgó erőforrás lesz, ráadásul a fogyasztás szempontjából sem épp jó hír a váltó ilyen viselkedése - normakörünkön 6,3 litert gurított le a torkán a Countryman. Pedig az áttételezés nem rossz, 130 km/h-nál 2600-at forog a kétliteres, ám amennyiben lehetséges, fentiek miatt csakis kézi váltóval ajánljuk a dízelmotoros MINI Countryman-t, az automata teljes mértékben beárnyékolja az amúgy jól muzsikáló dízel erényeit.

Pedig a hajtáslánc további elemeit sem érheti panasz, az összkerekes rendszer szépen működik, gázon kanyarodva is abszolút stabil helyzetet teremtve, amit a futómű kis mértékben játékosságot megengedő mivoltával fejeltek meg a mérnökök. Gázelvételre tehát a fenék is táncba hozható, de a MINI szinte minden helyzetben jóindulatúnak mutatkozott, ami a pontos és elegendő információt közvetítő kormányműnek is köszönhető.

A futómű azonban az előbb vázolt produkciója mellett kis kellemetlenséggel is szolgál, ugyanis ennek hangerejét sem sikerült kielégítően elszigetelni az utastértől, így az úthibákon áthaladva zavaró kopogás, néha dübörgés szűrődik be, igaz, ennek egy részét a defektmentes abroncsok számlájára írhatjuk.

Mickey egér támad - galériaMindezek ellenére összességében nagyon is jól vizsgázott a MINI Countryman Cooper SD, egyedül a konfigurációt kell jól megválasztani ahhoz, hogy maradéktalanul megnyerő végeredményt kapjunk. Ahogy említettük, a kelletlen automataváltó és a defektmentes kerekek elhagyásával már sokat hozhatunk a konyhára, de összkerekes hajtás megrendelésének elhagyásával a vételárat is mérsékelhetjük.

A MINI Countryman Cooper SD All4 7,6 millió forintról indul, ami ugyan nem kevés, ám a normaszintre való felszerelés után sem fog sokkal vastagabban a ceruza, józan csomagolásban 7,9 millióért vihetjük el az autót, míg a sok-sok jóval megspékelt tesztpéldány ára már a 9,3 millió forintot karcolgatta.

Direkt konkurenciát nehéz találni a Countryman számára, elvégre egyedibb és prémium termékről beszélünk, viszont ettől elvonatkoztatva azért fellelhetünk a piacon szép és okos megoldásokat, amelyek ugyan nem tartalmaznak annyi különcséget magukban, ám a kevésbé márkaorientált vásárlók számára alternatívát jelenthetnek. A crossoverek közül elsőre az egyediséget szintén nem nélkülöző Nissan Juke juthat eszünkbe, de a japánok nem kínálnak hozzá nagyobb teljesítményű dízelmotort, így a japánt leginkább a benzines Cooper S ellen küldenénk harcba.

Nagyon erőltetve az összehasonlítást a Škoda Yetivel kezdhetünk el szemezni, ám normafelszereltséggel és a 140 lovas kétliteres dízelmotorral ő is már a 7,5 milliós árat kerülgeti, a hatos DSG automatával pedig már majdnem 7,8 millió forintot kellene letenni az asztalra úgy, hogy sem prémium életérzést, sem egyediséget nem kapunk.

Mindeközben a még jellegtelenebb Nissan Qashqai a 2.0 dCi 150 lóerejével és hatfokozatú automatával (kézi váltóval nem érhető el a nagy dízel), valamint összkerékhajtással már 8,3 millióba kerül, még jobban a MINI felé billentve a mérleg nyelvét. Ekkor pedig már érdemes lehet megfontolni döntést, hiszen a kulturáltabb, de 41 lóerővel erősebb, mégis 402.000 forinttal olcsóbb benzines Countryman Cooper S még jobb választás lehet.