A Suzuki manapság virágkorát éli, noha egészen másképpen, mint azt a korábbiakban láthattuk. Míg a ’90-es években az olcsó Swift volt a sztár a hazai utakon, addig ma már az egészen más karakterű Vitara róhatja a sikerei révén a tiszteletköröket. A szélesedő kínálatban pedig hosszú kihagyás után ismételten feltűnt a Baleno típusjelzés, a Vitarához hasonlóan a korábbitól egészen eltérő szerepvállalásban – mi már mindkét motorral tesztre is fogtuk a Suzuki Indiában készülő újdonságát.
Színesedik a Suzuki palettája - galériaA japánok próbálnak a saját vadászterületükön, azaz az elérhető árú szegmensben minél több modell részvételével érvényesülni. Manapság már nem csupán a Swift a márka húzómodellje, a Vitara például kiváltképp sikeres, de ott az SX4 S-Cross és a legolcsóbbak között versengő Celerio is, ezúttal pedig a Baleno megnevezés újjáélesztésével szélesedik a hazai gyáregységgel is rendelkező Suzuki palettája. Korábban a kompaktok között próbált szerencsét a többféle karosszériaformával rendelkezésre álló Balenóval a márka, ám a mérsékelt sikerek a típus megszűnését eredményezték. Ezúttal más a megközelítés, a Suzuki inkább a kisebb méretkategóriát célozta meg, elérhető árral és a tőle megszokott műszaki tartalommal.
Az újdonság tehát Indiában épül és alapvetően nagyobb belső teret kínál mint a Swift, kicsit más stílusban. Olyan szerencsében lehetett részem, hogy rögtön kettőt is tesztre foghattam, méghozzá egész eltérő konfigurációban. Első ízben az alapmotoros, kisebb felszereltségű verzió járt nálunk, majd azt követően az automataváltó kivételével minden lehetséges extrával megtöltött, turbós variáns gördült be az Autó Pult szerkesztőségi garázsába.
Sokat dobnak rajta a szebb lámpák - galériaA küllemet illetően nem kívánok állást foglalni a Balenóval kapcsolatban, azonban tény, hogy sokan megnézik, a formákkal pedig alapvetően nincs baj. Sokat számít persze a felszereltség is, mivel az első lámpák teljesen különbözőek a két esetben – az alap halogén egységeknél sokkal jobban feldobja az autót a hűtőmaszk krómcsíkjával összhangban megrajzolt projektoros egységek, amelyek már a ledes nappali fényt is tartalmazzák. Az összkép kiegyensúlyozott, friss, fiatalos a Baleno megjelenése.
Az utastér bizonyos szempontból meglepetést tartogat, hiszen a külső méretek, vagyis a hajszállal 4 méter alatti hossz ismeretében szűkebb belsőre számítottunk. Mindez azt jelenti, hogy a tisztességes űrtartalmú csomagtér (ami az alapváltozatokban alapból 355 literes, a merev kalaptartós modelleknél, vagyis mindkét tesztautónál 320 literes) mellett teljesen korrekt első helykínálattal és átlagon felüli hátsó térrel várja a sofőrt és utasait mindkét tesztalanyunk.
Ezúttal a puritánabb verzió a testhezállóbb - galériaA műszerfal hozza a megszokott formákat és műszaki megoldásokat, tehát összességében a Vitara és a Swift után sok újdonságot nem rejt a Baleno. Alapvetően egyszerű, ergonomikus a műszerpult, igényes és tetszetős óracsoporttal. Persze a két felszereltség miatt itt is akad eltérés: az órák közti kijelző a drágább verzióban szép felbontású és színes, valamint a tudása is nagyobb, továbbá manuál klíma helyett automatát kapunk, valamint a sima hifi helyébe érintőképernyős rendszer került, amely navigálni is képes. Érdekesség, hogy a műszerfal bal alsó részére került kapcsolósorban még a csúcsverzió esetében is több a vakkapcsoló, mint az igazi, de annyi baj legyen.
Az anyaghasználat mind a kárpitozást, mind a műszerfalat illetően az árszínvonalat tükrözi, tehát ennek megfelelően kemény, kissé csúszós tapintású és fényes matériával van dolgunk. Szövet jutott az ajtókárpitokra is, ami egy kis igényességet csempész az összképbe, azonban a sok-sok fekete okozta komor hangulatot csupán néhány helyen oldja ezüstre festett műanyag betét. Maga az autó futása egyébként csendes, azonban a motorok zaja már kelletlenül szűrődik be az utastérbe, ami a háromhengeres esetében zavaróbbnak bizonyult.
A turbós csak erőben jobb - galériaA legizgalmasabb témakör talán a motorok összehasonlítása, hiszen nincs túl nagy szakadék a teljesítmények között, ellenben merőben más a két technika. Az 1242 köbcentis, négyhengeres szívómotor még mindig zseniális, és egyszerűen tökéletes választás: a 90 lóerős szerkezet ugyan csak forgatva él igazán, de akkor lendületesen mozgatja az egy tonnánál kisebb Suzukit. Ráadásul a pörgés nincs ellenére, egészeségesnek tűnik minden fordulatszám tartományban. Persze a klíma már megfogja picit, de cserébe a fogyasztáson örvendhetünk. Az 1.2 Dualjet ugyanis alig kér enni, klímás, vegyes tesztfogyasztásunk mindösszesen 4,6 liter/100km-re adódott. Egyedül autópályán kortyol 5 liter felett a négyhengeres, városban már alatta, országúton pedig 4 liter körül csipeget.
A Boosterjet néven futó egyliteres, háromhengeres turbómotor egészen más világ. A 110 lovas erőforrás a nyomatékos karakternek köszönhetően nem igényli a pörgetést és nyomatékból is kellemesen húz, persze csak 2000 1/perc felett. A 11,4 szekundumban megadott gyári 0-100-as sprintet messze felülmúlja méréseink szerint az autó, hiszen nálunk a műszer 9,9 másodpercet mutatott. Ezzel más tényleg lendületesen lehet autózni, azonban a későbbiekben lefektetem, miért nem érdemes. A teszt alatt produkált fogyasztása hasonló körülmények között 5,5 literre jött ki, ami szintén kellemes tény.
A futómű nem az erőssége - galériaAzonban a kellemes karaktere ellenére mégsem a turbómotor nyerte el szerkesztőségünk bizalmát. A háromhengerességét vibrációkkal is tudtunkra adó Boosterjet felára mintegy 600.000 Ft a 90 lovas 1,2-essel szemben és nagyjából egy literrel többet is fogyaszt annál, így összességében a pörgősebb, kulturáltabb, étvágytalanabb és egyben lényegesen olcsóbb szívó mellett tennénk le a voksunk. Az sem utolsó szempont, hogy jóval egyszerűbb, robosztusabb és kisebb költségen karbantartható erőforrásról van szó, hiszen alapvetően költséghatékony autó volna a Baleno, amihez ez a szemlélet jobban passzol.
Az autó sarkalatos pontját a futómű jelenti, amit az egyik esetben 175, másik esetben 185 mm széles Bridgestone Ecopia abroncsok csak tovább rontottak. Főleg az autó hátulja instabil, kanyarban történő fékezésre hajlamos kitörni, a menetstabilizátor pedig 1,5-2 másodperces késéssel bünteti azt, aki nem tudja megfogni ilyenkor az autót. A kormányzás ellenben barátságosnak tűnt, de összességében vezetési élményről nem lehet beszélni a Baleno esetében.
A Suzuki ezúttal is a költségekre érzékeny vásárlók szívét igyekszik meghódítani, amihez egyértelműen a szívómotoros, kevésbé felszerelt tesztalanyunk passzol. Noha alapvetően dicséretes, hogy a turbós modellben ülésfűtés, távolságtartó tempomat és navigáció is kényeztet, összességében nem éri meg a borsos felárat a csúcsverzió. Azért ugyanis 5,6 millió forintos listaárat szab a Suzuki, ami lényegében (papíron) egy hasonlóan felszerelt VW Polo árcédulájával egyezik meg - utóbbi természetesen műszakilag és ár/érték arányban is magasan veri a Japánban tervezett, ám Indiában gyártott kisautót, igaz, a valóság vélhetően teljesen mást mutat, a Suzukinál ugyanis óriási kedvezményeket lehet érvényesíteni a Balenóra (is).
Felpörögnek az eladások is? - galériaEllenben a józanabb, és az autó jellegéhez, szellemiségéhez jobban passzoló GL felszereltségű 1,2-es verzió még listaáron is picivel 4 millió alatti árral csábít, ami rögtön jobban hangzik - igen, jól látható, hogy a listaárak szerint kiemelkedően olcsónak nem mondható a Baleno, azonban a Suzuki kereskedések például már 3,1 millió forinttól hirdetik a klímás alap 'egykettes' Balenót, alig 3 millióért pedig igenis korrekt négykerekűnek számít a modell. Azért ha kicsit tovább tudunk nyújtózkodni, házon belül is találunk jobb ajánlatot: a remek 1,6-os magyar Vitara szintén GL felszereltséggel bőven megéri a mintegy félmilliós felárát, hiszen tágasabb, sokkal komolyabb autó. A példának okáért a Renault Clio ugyancsak ringbe száll: például a kissé kulturálatlan háromhengeres, 90 lovas 0.9 TCe-vel, korrekt felszereltséggel már 3,7 millióért megkaparintható.
A kisautók között összességében nem kiemelkedő a Baleno, de a takarékos motorokkal és az átlagon felüli hátsó helykínálattal rá tud pirítani ellenfeleire, és hiába drága kissé első blikkre, a valóságban abszolút értékarányos az ára.
Néhány szóban
A Suzuki leporolta a Baleno nevet és a Vitarához hasonlóan egészen más karakterű modellt tervezett hozzá. Az Indiában készülő négyméteres kisautó izgalmasnak ígérkezett, azonban a végeredmény kissé árnyaltabb ennél. Az utastér méreteit tekintve pozitív a csalódás, ahogy a virgonc, nagyon takarékos 1,25 literes szívómotor és az ár/érték arány is rendben van. Azonban a turbómotor nem passzol annyira az autóhoz és drága is, míg a csúcsfelszereltség eliminálja az autó által képviselt költséghatékonyságot. Emellett jobb, stabilabb futóművet érdemelne a Baleno, így a vezetési élmény nem kapcsolódik hozzá. Akinek fontos az alacsony fogyasztás és a tágasság kis alapterületen, annak megfontolandó lehet az újdonság, azonban családi használatra házon belül is akad sokkal jobb vétel nála: például - persze kicsit drágábban - a remek SX4 S-Cross illetve a divatos Vitara - ráadásul utóbbiakkal (sőt, a kisebb, szűkebb, de igényesebb és virgoncabb Swifttel is) a magyarországi, nem pedig az indiai Suzuki gyárat támogatjuk...