Tesztek

Csak úgy repül az idő: bármennyire is hihetetlen, egészen pontosan 3 év és 1 hónap telt el, mióta a Suzuki Swift jelenlegi generációja bemutatkozott kishazánkban, a ’mi autónk’ legfrissebb felvonása pedig rendkívül sok dicséretet gyűjtött be azóta, ugyanis valóban egy remek négykerekűt ismerhettünk meg személyében.

Minden újdonság látható a képen...Viszont hiába a sok pozitív visszajelzés, a modellciklus fele környékén esedékes ráncfelvarrást az új Swift sem úszhatta meg: a változás szele éppen harmadik születésnapjára érte el a modellt, s a Frankfurti Autószalonon találkozhattunk első ízben a módosításokkal. Ám nem véletlen, hogy a gyártó nem verte nagy dobra a ráncfelvarrást: a legnagyobb újdonság az összkerékhajtás megjelenése volt (kizárólag az alap benzinmotorhoz), továbbá az izgalmas, 136 lóerős Sport kivitel immár ötajtós kivitelben is elérhető.

Azt persze nem hagyhatták a gyáriak, hogy a ’sima’ modellek változatlanul folytassák pályafutásukat, így érintetlen beltér mellett minden Swift enyhén átrajzolt első lökhárítókat kapott, és új (metál)színek illetve divatos könnyűfém keréktárcsák jelentek meg a kínálatban. Az öt ajtóval listaáron négymillió forintot kóstáló, és szinte minden földi jót tartalmazó GS csúcsfelszereltség arzenálja továbbá feltűnő és modern kiegészítővel gazdagodott a formás LED-es nappali menetfények személyében, amelyek igazán feldobták tesztautónk megjelenését, a vidám napsárga fényezéssel és a csinos 5x2 küllős, 16 colos alukerekekkel egyetemben.

Technikailag nem változott a Swift - galéria

Nem kérdés, ezen formájában a Swift kimondottan vagány képviselője a forgalomnak, és azok, akik nem ismerik még a modell legfrissebb generációját, talán nem is gondolnák, hogy mennyire jó, szinte hibátlan autóról beszélhetünk a ’mi autónk’ személyében. Mivel a fent leírtakat leszámítva valóban minden tekintetben tökéletesen megegyezik a ráncfelvarráson átesett verzió a korábbi szériával, ne haragudjanak meg ránk azért, hogy felidézzük Csizsek Ádám kollégánk korábbi írását: az előző ötajtós tesztautó valóban csupán hiányzó LED-es nappali menetfényeit, eltérő fényezését és más formájú alukerekeit tekintve különbözött a mostanitól – még felszereltségük is megegyezik.

Kissé komor, de jól élhető a Swift utastere

Az ötajtós Swift mint azt fentebb is említettük, a legmagasabb, GS felszereltségi szinten érkezett meg szerkesztőségünkhöz. Ebben a formájában a Swift igazán sokat nyújt, hiszen minden olyan extrát tartalmaz, amit egy ilyen kisautótól elvárhat az ember: elektromos ablakok és tükrök, automatikus klímaberendezés, kulcsnélküli rendszer, USB, Bluetooth, tempomat, ESP, a szokásos lufikon kívül térd- és függönylégzsákok, automatikusan felkapcsolódó fényszórók, ülésfűtés és még sorolhatnám a tételeket. Mindent összevetve szinte semmi nem hiányzik belőle, s talán egyedül egy navigációs rendszert fogadnánk örömmel, ha már csúcsmodellről és városi kategóriáról beszélünk.

A csomagtartó mérete a gyengéjeAz utastérben egyébként minden a helyén van, a szabványos palackok számára ideális ajtózsebek és ügyes rekeszek várják az apróságokat, ráadásul a kidolgozási és összeszerelési minőségre sem lehet panasz egy-két apróbb kivételtől eltekintve. Bár mondhatnánk, hogy egy kicsit több és puhább szövetanyag elfért volna a kemény műanyaggal borított ajtókon, ebben az ár- és méretkategóriában nem állná meg a helyét a szemöldökráncolás. Nincs baj a műszercsoporttal sem, jól áttekinthető, egyszerű, mégis pofás egység van előttünk, ráadásul a két nagy óra közötti digitális kijelzőn a fogyasztási és egyéb kilométer adatok is kiválóan megjeleníthetőek, a gombokkal teli, kellemes tapintású bőr multikormány pedig üde színfoltként hat.

Külön dicséret éri a Suzukit az USB portért, hiszen manapság már egyre kevesebben használnak CD-t, ráadásul a korrekt hangon megszólaló fejegységet Bluetooth technikával is felvértezték a gyáriak ezen a szinten, ami praktikumából kifolyólag korunkban szerintem akár kötelező extra is lehetne; további finomság pedig a kisautók mezőnyében nem túl gyakori kulcsnélküli rendszer szolgál.

Praktikumban nincs hiányA háromajtós hiába formásabb a nála két ajtóval „okosabb” testvérénél, praktikumban alulmúlja azt. A rendelkezésre álló tér persze az azonos tengelytáv miatt nyilván ugyanolyan, azonban a hátsó sorba való körülményesebb bejutás miatt mi az ötajtós pártján állnánk. Elöl nem lehet szavunk a helykínálatra, és szerencsére a hátul ülők sem panaszkodhatnak: 185 centiméteres magasságig kényelmesen el lehet férni, a nagyobbra nőtteknek viszont a fejtér már nem lesz elégséges, és a lábhely is korlátozott. A korrekt helykínálat levét leginkább a csomagtartó issza meg, ugyanis abba sajnos nem túl sok poggyász fér, és már egy nagyobbacska sporttáska is könnyedén kitölti a rendelkezésre álló alig 200 literes teret, tehát hosszú családi utazásokra tetőbox nélkül nem alkalmas a kis Swift.

Az 1,2-es ennél jobb talán nem is lehetneA Start gomb megnyomásával újabb erős ponthoz érkezünk, ugyanis a kis 1,2-es erőforrás ekkor szót kér magának. Ezt nem hangerejére értem, hanem produkciójára. A kétoldali változó szelepvezérléssel felvértezett 1242 köbcentis négyhengeresből 94 lóerőt és 118 Nm-es csúcsnyomatékot hoztak ki a mérnökök, ami kellő dinamikával mozgatja az 1 tonna alatti üres tömegű Swiftet. Nincs ellenére a magas fordulatszám sem, ráadásul egészségesen pörög fel és vidáman tűri az 5000-es percenkénti főtengelyfordulat feletti mutatványokat is. Az ötfokozatú váltó mindemellett remekül aládolgozik a motornak, áttételezése is jól eltalált, maga a váltás folyamata pedig precíz pontos és könnyű, olyan, amilyennek egy kisautóban lennie kell.

Eközben pedig a motor alig kér enni. Finoman közlekedve majdhogynem tartható a gyártó által megadott 5 literes fogyasztás, de sok városi etappal, nehezebb jobb lábbal sem okoz problémát a 6 liter alatti érték produkálása. A kormányzás persze kissé puhára sikerült, de ez egy városi manőverezésre szánt autónál nem is baj, emellett a szerkezet a kategóriához mérten elegendően precíznek bizonyult. Hasonlóan jól szerepelt a fék is, a négy tárcsa határozottan fogja vissza a lendületet, amennyiben az szükséges.

Futómű tekintetében a szokásos képlettel találjuk szembe magunkat: elöl MacPherson, hátul csatolt hosszlengőkaros a konfiguráció, menetstabilizáló berendezéssel karöltve. Igaz, nem túl sportos a futómű hangolása, mégis az autó magasságát kompenzálandó, elég feszes karakterisztika lehetőséget ad a lendületesebb fordulókhoz, ráadásul alulkormányozottsági hajlama sem túlzó. Az ESP kellő szigorral nyúl bele játékba, kisebb csúszásokat sem enged meg, habár kikapcsolva is csak a felépítésből adódó, markáns gázelvétellel járó fenékriszálást kell korrigálnia. Gond nélkül, viszonylag csöndben átlépi a kisebb-nagyobb úthibákat a Swift és szerencsére komoly felütésekkel sem kell számolnunk.

Kiskocsit keresőknek megéri ide beülniMindezért ráadásul nem is kérnek sokat a Suzukinál: az ötajtóst a remek kis 1,2-essel már hárommillió forintért megkaparinthatjuk (3 ajtóval 200 ezer forintot spórolhatunk), és dicséretes tény, hogy már a legszegényesebb verzióból sem maradt ki a hét légzsák, az elektromos első ablakemelők és a klíma sem. Jobban felszerelve, GLX szinten 3,5 millióért vihetjük haza a Swiftet, míg a tesztelt példány a maradéktalan extralistával és a metálfényezéssel már alulról súrolja a négymilliós összeget. Mindezeken felül ráadásul a Suzuki folyamatos akciókkal, használtautó beszámítással stb. próbál kecsegtetni vásárlóinak, amelyeknek köszönhetően a kategória egyik legjobb vétele, és egyben egyik ár/érték bajnoka a továbbra is szerethető és remek Swift.

Az észrevétlen ráncfelvarrás tehát nem igazán adott hozzá, de nem is vett el az autó magas kvalitásaitól. Csak az a használhatatlan csomagtartó lenne egy kicsit tágasabb...