Tesztek

Még egy év sem telt el azóta, hogy az Opel piacra dobta városi kisterepjáróját, a Mokkát, a típus kedvezőbb áron elérhető ikertestvére, a Chevrolet Trax máris megérkezett hazánkba. Nekünk még a magyarországi start előtt lehetőségünk volt Horvátországban hosszasan kipróbálni a négykerekűt, ám az 1,4 literes turbós benzinmotorral és összkerékhajtással végre hazai terepen is tesztre foghattuk. Egyetlen más európai Chevrolet sem létezik, amely ilyen közeli rokonságot mutatna bármelyik Opellel, de a Mokka-Trax típuspárnak még a gyártása is egy üzemben folyik, mégpedig Dél-Koreában. Az már csak hab a tortán, hogy az erőátviteli rendszerek szintén teljesen megegyeznek.

A Trax olcsóbb és morcosabb a MokkánálMindezek ellenére biztosak vagyunk abban, hogy a potenciális vásárlók számára nem lesz nehéz a döntés: miközben a Mokka finomabb vonalakkal és igencsak igényes utastérrel próbálja meg elhódítani a szíveket, a Trax egyértelműen maszkulinabb (és tán kevésbé szofisztikált) megjelenéssel büszkélkedhet, bár a Chevrolet határozott formái sokaknak jobban tetszenek. A beltérben egyszerűbb kivitelezéssel és a márka kisebb modelljeinél megszokott formákkal találkozhatunk, ám az összhatás kellemes, s ennyit bőven elnézünk az autónak a kiviteltől függően 10-15 százalékkal alacsonyabb vételárért cserébe. Az elsősorban terepjáróiról is híressé vált amerikai-koreai márka különben a prospektusokban a Trax kapcsán minduntalan a 78 éves SUV múltról regél, ám a valóságban tudjuk, hogy a kis crossover kapcsán szó sincs a korábbi nehéz batárokról, s ezúttal egyértelműen a divat határozta meg az irányt.

Nekünk mindenesetre fontosabb mondanivalónk van annál, minthogy a külcsín és a történelem részleteit taglaljuk, így aztán helyet is foglalunk a kényelmes első ülésekben, amelyek mögött  a második sorban is bőséges fej- illetve lábtér áll rendelkezésre. Ami az utastér összhatását illeti, a márka ismerőit bizonyára nem éri meglepetés, igaz, a tervezők érdemeit gyarapítja, hogy az autó viszonylag szerény külső méretei dacára ügyesen fokozták a térérzetet.

A hátsó térkínálat több mint kielégítő - galériaA vezetői ergonómia ezzel együtt közel kifogástalan, noha a kákán csomót keresve nehezen esik kézre a rossz helyre tervezett kézifékkar, míg magasabbaknak a manuális váltó egyes fokozatai bizonyulhatnak távolinak. Továbbá a félig digitális műszerfal első ránézésre tán menőnek hat, ám örömmel köszöntenénk egy hagyományos megoldást, igaz, leolvashatósági gondja egyáltalán nincs a kékes megvilágítású műszercsoportnak. Tárolókból viszont Dunát lehetne rekeszteni, aminek biztosan örülni fognak a leendő Trax-tulajok.

A hajtáslánc tekintetében szintén nem érheti komolyabb kritika a crossovert, de ezen a téren már nem teljesít olyan kiemelkedően a márka büszkesége. A tesztautó motorházteteje alatt a jól ismert 1,4 literes 140 lóerős turbós benzinmotort köszönthettük, amit már számtalan típusban vallatóra fogtunk.

A műszerfal megszokást igényel - galériaAz 1850-es fordulatszámtól jelentkező 200 Nm-es csúcsnyomaték jól hangzik, de a valóságban 2000 alatt kissé lustácska a feltöltött négyhengeres. Középtartományban aztán magára talál, fent pedig szépen kibontakozik a 140 lóerő. A 10 másodperc körüli 0-100 km/h-s sprintidő és a 195 km/h-s csúcssebesség bőven kielégíti az átlagos igényeket, s szorgos váltómunkával szépen szedi a lábát az autó, ám a váltó plasztikus kapcsolhatóságával és pontatlanságával nem voltunk kibékülve.

A temperamentumosabb stílust sajnos jócskán megugró fogyasztással büntetni a manapság már kissé elavultnak számító turbómotor. A papíron megadott 6,4 Vezetni jó, csak ne enne ilyen sokat! - galérialiteres vegyes értéket jobb, ha elfelejtjük, normakörünkön például a gyári adatnál 10 százalékkal magasabb adatot produkált a Trax. Az együtt töltött közel 600 kilométert több mint 8 literes étvággyal abszolváltuk, mégpedig odafigyelve.

Országúton okosan közlekedve körülbelül 6, autópályán 8-8,5, városban pedig a széria start/stop rendszer ellenére inkább 9 literrel számolhatunk. Az 140 lovas motorhoz 445 ezer forintos felár ellenében jár a lamellás kuplunggal operáló, gyors reakcióidővel bíró és alig 50 kilóts összkerékhajtás, amely alapesetben kizárólag az első kerekekhez továbbít nyomatékot, igény szerint pedig akár 50:50 százalékos hajtáseloszlást tesz lehetővé a tengelyek között. Az összkerekes Trax-ok fogyasztása papíron alig magasabb 1-2 deciliterrel, vagyis a rendszer felettébb hatékonynak bizonyul, s ügyességét sem érheti panasz.

Fogyasztás ide vagy oda, a Traxhoz a mindössze háromtagú motorkínálatból mégiscsak ezt az erőforrást javasolnánk (legalábbis a nem túl sokat autózóknak), Remek autó, de egy jó motor hiányzik belőlehiszen a nemrégiben aktualizált, Isuzu-féle régi 1,7 literes dízel bár "középtájtól" egész jó erőben van, sajnos továbbra is tolakodó hangjával, valamint kulturálatlan járásával hívja fel magára a figyelmet.

Benzines alternatívaként egyelőre csak az öregecske 1,6 literes, 115 lovas szívómotor szerepel a listán fronthajtással, de a nyomatékszegény egységet jobb, ha rögtön elfelejtjük. Annyi bizonyos, hogy a motorizáltság szempontjából a szentgotthárdi 1,6 literes turbós benzines/gázolajos egységekkel lesz a típus igazán versenyképes, amelyeket remélhetőleg rövidesen viszontláthatunk a Trax orrában.

A kis crossover legnagyobb erénye egyébiránt a kényelmes és átgondolt beltér mellett inkább az aktív biztonság alapköveinek kiváló finomhangolásában keresendő. A sebességfüggő elektromos szervokormány ugyanis például úgy képes könnyűnek bizonyulni, hogy sohasem titulálható túlszervózottnak, s közvetlenségét sem illethetném kritikával, így bizony az épeszű határokon belül a sportosság sem áll távol tőle.

A 220 voltos csatlakozó hasznos dologHasonlóan elismerő szavakkal szólhatok a futóműről is, ami inkább feszes, semmint lenne lágy, ám a rövid úthibákra való mérsékelt érzékenységétől és kissé magasabb zajszintjétől eltekintve a menetkomfort teljesen korrekt, s közkedvelt marketinges kifejezéssel élve a suhanás érzetét élhetjük át anélkül, hogy az autó billegőssé válna, legyen szó keresztirányú, vagy hosszanti terhelésről. Ilyen ügyes középutat a megemelt modellek esetében kevesen találnak ebben az árkategóriában, már amennyiben megelégszünk a 16 colos szériában járó kerekekkel és nem kérjük a tesztautó mutatós 18-asait, amelyek jóval rázósabb élményt garantálnak.

A képre kattintva csemegézzenek horvátországi Trax-galériánkban

A teljes összképhez már csak az ár ismeretére van szükségünk: nos, a Trax a listaár szerint a fentebb említett 1,6 literes szívó benzinmotorral és elsőkerékhajtással 4,19 millió forinttól érhető el, amivel a felszereltség tükrében korrekt vételnek számít, a 200 ezer forintos klímaberendezés hiányát leszámítva, ami fájó pont.

A MyLink rendszer szuperül sikerültA négykerékhajtás, a hatfokozatú váltó, s a biztatóbb turbómotor együttes felára a klímával együtt 995.000 forint, s azonos felszereltség illetve elsőkerékhajtás mellett a belépő benzineshez képest 1 millió forint a 130 lovas gázolajos egység ártöbblete – utóbbi továbbá csak a középső, LT felszereltségi szinttől kérhető. Íg már 5,8 milliónál járunk, összkerékhajtás esetén pedig túllépjük a 6,2 milliót. Kissé magas fogyasztás ide vagy oda, ár/érték arányban a legjobb alternatíva tehát a tesztelt 140 lóerős turbós benzinmotor, a dízel pedig csak a sokat autózóknak lehet kifizetődő választás. Ám az elsőkerékhajtáson érdemes elgondolkodni, így pedig már 4,74 millióért beülhetünk egy korrekt Trax-ba.

Az okostelefon nélkülözhetetlen hozzáA felszereltségre visszatérve meg kell említenünk, hogy igazán bőkezű a Chevrolet. A három csomagból már alapszinten járnak a szokásos biztonsági opciók (ESP, 6 légzsák stb.), a visszagurulás-gátló, az első elektromos ablakok és 'villanyos' tükrök, az USB-s/Bluetooth-os audiorendszer stb., míg a 400 ezer forintos felár ellenében kérhető remek LT csomag olyan finomságokat tartalmaz, mint az okostelefonokkal kommunikáló, gyors és ügyes, érintőképernyő MyLink rendszer tolatókamerával, a 16 colos könnyűfém kerekek, a fedélzeti számítógép, a könyöktámasz, a lejtmenetvezérlő és számos egyéb hasznos extra.

További mindössze 115 ezer forint ellenében a mienk lehet az LT+ szint, amihez ülésfűtés és (mű)bőr ülések járnak. Külön felárért a Chevy listáján alig találunk valamit, így a különlegesebb extrák rajongói az Opelnél találhatják meg számításukat, akár nyolcmillió forintig, vagy még magasabbra tornázva kedvencük árát.

Leszögezhető hát, hogy a Chevrolet Trax az Opel Mokkához hasonlóan a hobbiterepjáróktól eddig ódzkodók számára is alternatívát kínál, amit a futómű kompromisszummentes hangolása okán már könnyelműen javasolhatunk is, így aztán egy Chevrolet kereskedésbe betérve nyugodtan tessék a praktikum kapcsán is körülbelül azonos használati értékű és kommerszebb ötajtós kompaktok felett elnézve inkább a divatos újdonság felé kacsintgatni - nem fogják megbánni.