Az Opel Grandland X benzines csúcsmodelljének tesztelésével ismét szembesülhettünk a manapság mindennél égetőbb kérdéssel: vajon érdemes a plusz lóerők és a kifinomultság ígéretéért hátat fordítani a hatékony dízelmotornak? A 180 lóerős 1,6 literes turbómotor és a nyolcfokozatú automata váltó kombinációja pedig mindent megtett annak érdekében, hogy a válasz a kérdésre igen legyen.

Mondhatnánk csúcsmodell, de ehhez figyelmen kellene hagyunk az időközben megérkezett konnektoros hibrid hajtásláncokat. Pozícióját tekintve viszont így is a Grandland X kínálatának tetejét jelképezi a most tesztelt 1,6 literes benzines turbómotoros változat, amit ára is bizonyít. Azt gondolhatnánk, hogy hagyományosan jóval kedvezőbb, mint a hasonló teljesítményű dízelek, de a valóság mást mutat: a 177 lóerős kétliteres öngyulladósnál is 75 ezer forinttal borsosabb az 1,6-os benzines hajtáslánc.

Meglepetés: valójában a benzines drágább, mint a hasonló teljesítményű dízel

Ez pedig kiválóan mutatja, hogy mennyire átestek a ló túloldalára a preferenciák benzines-dízel viszonylatban, hiszen ahhoz, hogy kis túlzással még valaki megvegye, a benzines szintjére kell árazni a dízelt, de az sem baj, ha alá. Ám ez egyben azt is jelenti, hogy más a lapok leosztása, ha pedig sem árban, sem pedig hatékonyságban nem tud jobb lenni a benzines, akkor bizony a tulajdonságok tekintetében kell odatennie magát.

Az 1,6 literes, 180 lóerős turbós egység pedig igyekszik. Egyrészt nagyon kulturáltan dolgozik, normál közlekedés során szépen a háttérbe simulva, másrészt padlógázra a négyhengeresek szintjén egészen kellemes az orgánuma. Jó partner hozzá az Aisin-től érkező 8-fokozatú automata is, amely ugyan előfordul, hogy apró fáziskéséssel és nagyon ritkán darabos viselkedéssel igazodik stílusváltásunkhoz, de azt legalább olyankor teszi, amikor nem zavaró. Padlógázra egyébként gyorsan nekiindul, nyugodt közlekedésnél pedig időben felvált, hatékonyan működtetve a négyhengeres benzinest, széles áttételi spektruma pedig hozzájárul a fogyasztás visszaszorításában. Szerencse, hogy jól működik, ugyanis időközben a kereslethez igazodva átvette a főszerepet az Opel és a Peugeot kínálatában: már csak a 130 lóerős belépő benzinest és dízelt rendelhetjük hatfokozatú kézi váltóval, a többihez széria a 8-as egység.

Az izmosabb motorokhoz már széria a 8-as automata

A fogyasztás terén csodát nem, de szép eredményt emlegethetünk: 130-nál 7,5 l/100 km-es étvággyal számolhatunk, ami a magas felépítés tükrében jónak mondható, emellett pedig városban is el tudunk lenni hasonló értékkel, országúton pedig sokat javíthatunk az átlagon akár 5-össel kezdődő számokkal is. Ez nagyjából bő egy literrel magasabb étvágy, mint a 177 lóerős dízelé – mondhatnánk, hogy ennyit megér a kulturáltság, de ilyen téren ott sem voltak nagy gondok.

Viszont tény, hogy ez a változat 75 kilogrammal könnyebb (teli tankkal mérlegelve tesztautónk egyébként 1460 kg-ot nyom), ami egy kicsit mozgékonyabbá teszi a Grandlandot, ráadásul a 180 lóerőnek is könnyebb dolga van. Ez a mért 0-100-as értéken is meglátszik, ami a dízel 8,8-as adatával szemben 8,3 szekundum – dinamika tekintetében nem is kívánnák többet.

A konnektoros hibrideken innen a legjobban gyorsuló Grandland X

Ennek ellenére főleg az autópályán sokat autózóknak érdemes az olcsóbb dízelen elgondolkodni, de az onnan már csak 320 ezer forinttal kedvezőbb 130 lóerős 1,5-ös dízelt csak akkor válasszák, ha ki tudnak békülni az alig jobb fogyasztás melletti sokkal szerényebb menetteljesítményekkel. Persze, ha cégautóról beszélünk, ott a cégautó-adó duplázódása is sokat nyom a latba, ráadásul azt mindenkinek figyelembe kell vennie, hogy az izmosabb motorok csak jobb felszereltségi szinten elérhetőek – ennek köszönhetően az 1,6 literes turbós Grandland X alapára 9,48 millió forint, de cserébe nem is kell sok-sok milliót otthagyni, ha nagyon jól felszerelt modellre vágyunk.

Ha már alternatívákat nézegetünk, érdemes tanulságként a konnektoros hibridekre is ránézni: ugyanehhez a hajtáslánchoz 3,09 millió forintért társul az elektromos segítség 225 lóerőre feltornázva az összeteljesítményt – ez bizony csak akkor éri meg, ha a zöld rendszám szinte minden előnyét kihasználjuk, ami céges vásárlást feltételez.

A Grandland X 177 és 180 lóerővel a legharmonikusabb - innen a választás felhasználás kérdése

A hajtáslánci kérdést kiveséztünk, így térjünk vissza egy kicsit a sokak által már ismert alapokra (végtére is a Grandland X már bő három éve a piacon van. A modell nem csak PSA vagy Opel szemmel nézve, hanem objektíven is erős csomagot képez. És hiába a francia alapok a felhasználóknak igazán fontos aspektusokból nézve teljes mértékben Opel maradt a Grandland: a forma egyértelműen a gyártó termékeire hajaz, akárcsak a belső kiképzés. Ez pedig így van jól, hiszen az avantgárd, extrémebb francia mellett így van egy teljesen más, visszafogottabb stílusú modell is a piacon, amely ugyanazokat az erős alapokat használja, csak éppen más ízlést szolgál ki.

Ennek megfelelően a megosztóbb 3008-cal ellentétben itt ‘normális’ méretű kormányt és klasszikus műszercsoportot kap a felhasználó, a legnagyobb öröm pedig talán a ‘fizikai’ klímakonzol: miközben az avantgárd Peugeot-ban számos funkció csak az érintőképernyőről érhető el, a konzervatívabb Opel ügyfelek gombokat kapnak. Mi csak annyit tudunk hozzáfűzni, hogy tartsák meg sokáig jó szokásukat.

Opelesen visszafogott belső franciás kezelhetőséggel

Apropó, a legfontosabb részegységek is Opel fejlesztések: az ülésekre gondolunk, amelyekben az utasok az autózás száz százalékát töltik el, így egyáltalán nem mindegy, hogy milyen kényelemben teszik ezt, illetve, hogy mennyire frissen szállnak ki mondjuk egy hosszabb út után. A Grandland X ebben a tekintetben csillagos ötöst érdemel, a kihúzható combtámaszos, számos irányba állítható és persze gerinctámasszal is ellátott üléseknél ugyanis nehéz jobbat elképzelni. Csak az a baj, hogy ezeket a kiváló székeket nem mérik szériában, igaz, minden elkért forintjukat megérik: például Enjoy szinten a vezető oldalon 90, míg az utas oldalon 70 ezer forintba kerülnek.

Finoman megmunkált részletek is akadnak - galéria

Adott tehát adott egy családi használatra tökéletes méretű középkategóriás SUV, amely Opel verzióban letisztult, de határozott külsővel és belsővel áll rajthoz. Jó minőségű anyagok és ügyes megoldások fogadnak belül, igaz, a villámos márka korábbi modelljeiből átülve azért meg kell szokni, hogy csak a látvány német: a kezelés filozófiája francia. Ez vonatkozik a központi rendszerre is, amely kissé kuszább és lassabb, mint a korábbi villámos megoldás. Emellett a franciák spórolási szándékát jellemzi (végül is egy évtized okán érthető, hogy megpróbálják nyereségessé tenni a márkát), hogy a szélvédőmosónak nincs visszajelzése, de például apró gondatlanság, hogy a start-stopos motorleállításnál a teljes szellőzés is megszűnik – a síri csend mókás, de a klímakomfort manapság már elsődleges. Egyébként a vezetői környezet jól átlátható, a helykínálat ideális, a személyre szabhatóság lehetőségei pedig a már említett költséghatékonyság miatt szűkösebbek, mint ahogy azt a korábbi Opel modelleknél megszokhattuk.

Ami pedig a 180 lóerő sportos vonalát illeti, a teljesítmény leadásával sincs gond. Esős úton padlógázon kikanyarodva persze előnyben van egy összkerekes autó, de a jó minőségű abroncsokon így is megfelelő volt a tempó, a kisméretű, túlszervózott, érzéketlen, de legalább pontos kormányon pedig nem fogunk zavaró tendenciákat érezni.

Ehhez a teljesítményhez még elég jó a futómű

Szerencsére a fenekünkön sem, ugyanis a Grandland X rugózása kellemes, főleg annak tudatában, hogy 18 colos kerekeket viselt az autó. A kellően ballonos, nehéz kerekek dacára a kisebb és a nagyobb úthibákat is jól viselte, igaz, egy ügyesen hangolt szedán (például egy FlexRide-os Insignia) az apróbb rázkódásokat és az igazán nagy kátyúkat is ügyesebben elnyeli, de kategórián belül maradva kiválónak tűnik a futómű – amíg nem feszegetjük a határait.

Jó úton kanyarogva persze elvagyunk a hátul ezen a szinten arcpirítóan egyszerű, olcsó csatolt lengőkaros futóművel, de ha rossz útra térünk és tempósabban is kanyarognánk, akkor jön az elugrálás és a következetlen viselkedés. Ez szerencsére itt nem olyan tragikus, de tény, hogy rossz úton, határhelyzetben kissé kellemetlen a dolog, ami ilyenkor plusz munkát adhat a menetstabilizálónak. Ezt a fajta radikális használatot azonban vélhetően egyik vásárló sem erőlteti majd, így pedig néhány apróságot eltekintve a Grandland X nagyon kellemes úti társ.

A vetélytársakkal jóformán Dunát lehetne rekeszteni (épp a tegnapi tesztemben tárgyaltam ki egy nagyon erős konkurenst), de nagy általánosságban ki lehet jelenteni, hogy a Grandland X még mindig a kedvezőbb ajánlatok közé tartozik, különösen, ha figyelembe vesszük az Opel nagy alkukészségét (ha bekattintunk a konfigurátorba, rögtön 1,5 milliós kupont dob az oldal köszöntésképp például).