Tesztek

A Renault az elmúlt jó pár év legkomolyabb modelloffenzívájával támadja folyamatosan a konkurenseket: szinte minden kategóriában benne van a három legfrissebb versenyző között a franciák adott típusa. A gyáriak ráadásul helyenként jelentős átpozícionálást is végrehajtottak, amiből talán a Talisman jött ki a legjobban, ami bár a Lagunát váltva továbbra is a középkategóriában kíván harcba szállni, jóval nagyobb méretekkel, komolyabb képességekkel és jobb minőséggel szolgál rá a névváltásra.

Agresszív, mégis elegáns - galériaEgy pillanatra még visszaugorván az átpozícionáláshoz: a Talisman mellett az Espace volt az, ami az előddel ellentétben teljesen más irányba indult el saját kategóriáján belül. Egy dologban azonban a Renault összes újdonsága közös, ez pedig a vadonatúj filozófia. A franciákra ugyan eddig sem lehetett panaszunk a stílust illetően, az új irányvonal sokkal egységesebb képet fest a márkáról, melyet legnagyobb részben talán a vadonatúj, látványos, dinamikus, de egyben elegáns formanyelvnek köszönhetnek, mely éppen tesztautónk megjelenésével teljesedett ki.

Ezen kívül persze hatalmas szerepe van a modern hajtásláncoknak és a jobb minőségű, egyedi belső megoldásoknak is. A Renault-nál tehát büszkén húzhatják ki magukat, mert autóik bár továbbra sem tökéletesek, jelenleg az egyik legmodernebb palettát tudhatják magukénak, melyek tagjai eddig nem okoztak nagyobb csalódást tesztjeinken – elég csak az Espace-t, a Kadjart, a Mégane-t vagy éppen a mostani cikkünkben is főszerepet vállaló Talismant említenünk, mely ezúttal közepes dízellel, közepes felszereltséggel és manuális váltóval érkezett hozzánk.

Ez csak álca, de sokat dob a megjelenésenNem árulok zsákbamacskát: én egyszerűen imádom a Talisman formáit. A tekintélyt parancsoló méretek mellett a hangsúlyos, első fényszórókkal összefonódó hűtőrács, a látványos, C-alakot formázó nappali menetfények, az óriási Renault embléma, a sportosan lefelé ívelő tető és az élesre húzott, befelé nyúló hátsó lámpatestek utánozhatatlan stílussal ruházzák fel az autót. A tesztpéldány esetében egyedül a kissé unalmas fekete színt, és a 17 colos létére is kicsinek tűnő keréktárcsákat rónám fel, de a Renault zászlóshajója így is rendkívül dinamikus képet fest, miközben az eleganciával sem fukarkodik.

Ugyanakkor nyilvánvalóan nem tetszhet mindenkinek, és ezen a ponton kérem, bocsássák meg szubjektivitásomat. Habár a teszthét alatt nem igazán találkoztam olyannal, akit ne győzött volna meg már első látásra a Talisman, van, aki kissé soknak találja a különleges nappali menetfények megoldását, ami külső szemlélőként igazi földönkívülivé varázsolja az autót. Mindazonáltal még a legkritikusabbak számára is csak egy-egy részlet adott okot fanyalgásra, így összességében elmondhatjuk, hogy a formatervezők kiváló munkát végeztek – úgy sikerült különlegessé tenniük a Talismant, hogy közben nem lett túlságosan megosztó, ez pedig ritka.

Sok a műanyag, de van klímapanel - galériaAz utastér esetében már kicsit más a helyzet, és ez főleg a középkonzol környékén mutatkozik meg. Az alapáron digitális, többféle színt és stílust is felvonultató műszerfal, a szép és kényelmes ülések, az egyszerűbb változatokban is jól mutató műanyag betétek – amik érintésre azért lehetnének jobbak – és az általános anyagminőség elismerésre adnak okot, de a középkonzol esetében már nem ilyen egyértelmű a helyzet.

Sokaknak még a feláras, 8,7 colos, függőleges elrendezésű, érintőképernyős multimédiás rendszer mellett is soknak tűnik a műanyag, de a kisebbik, vízszintes, 7-colos R-Link esetében már igencsak sokan emelik fel a hangjukat. Maga a rendszer azonban mindkét kivitelben kiváló: gyors, szép, logikus és könnyen kezelhető, akár a váltó mögötti tekerőkapcsolóval is – egyedül néhány dedikált gombot hiányoltam, például a telefonnak, de a váltó mögötti rádiókezelőről könnyen elérhetjük ezt a menüpontot is.

Gombokkal is kezelhetjük az R-Linket - galériaÉrdekes ellentét ez, ugyanis látvány tekintetében – legalábbis számunkra – egyértelműen a nagyobbik megoldás viszi a prímet, pedig a kisebbik pontosan ugyanazt tudja, miközben kiküszöböl egy sokak által kritizált részletet, hiszen esetében a klíma saját fizikai kezelőpanelt kapott. Ezzel egyetemben ugyanakkor nő a műanyagfelületek száma is, ráadásul ez az a makacs fajta, ami bár érintésre kellemes, kifejezetten csúnyán látszik rajta minden ujjlenyomat. Ez tehát nem könnyű döntés, bár az Initiale Paris esetében alapáron jár a nagyobbik megjelenítő, így ebben az esetben ez nem kérdés, de Intens szinten is csak 200 ezret kell fizetnünk érte, ami nem olyan nagy összeg.

A csomagtér hatalmas - galériaAhogyan már említettem, a masszázsfunkciós ülések nem csak szépek, de kényelmesek is, bár a műbőrhöz a nyári melegben könnyen hozzáragadhatunk. A helykínálat szintén dicséretes, elöl semmiféle probléma nincs, és hátul is csak 185 centi felett lehet gondunk – természetesen a fejtérrel. Utóbbira azonban megoldás a már hazánkban is elérhető kombi kivitel, melynél ilyen problémákba nem fogunk ütközni. A csomagtér egyébként már a négyajtósban is tekintélyt parancsoló, hiszen 600 liter áll rendelkezésre, amit egyedül a kategóriára jellemző kisebb nyílás és a több konkurens esetében is feltűnő burkolatlan felső rész jelenti. Az utastér is kellően praktikus: éppen elegendő a rakodórekeszek száma, miközben 4 USB csatalkozó is rendelkezésre áll az elektronikus eszközeink töltésére.

A Talisman tehát nem tökéletes, de kétségtelenül jó úton halad: az anyagminőség a középkonzolt leszámítva kiváló – ott pedig javít a kiváló R-Link –, ahogy az összeszerelésre sem lehet panasz, de említhetném a zajszigetelést is, ami szintén jól sikerült. Egy fontos összetevő persze még hátra van, és ez nem más, mint a hajtáslánc. Ezúttal az 1,6-os turbódízel gyengébbik változatát próbálhattuk ki, mely 130 lóerőt és 320 Nm-es csúcsnyomatékot vonultat fel. Mindez papíron 10,4 másodperces 0-100-as sprintet tesz lehetővé, aminél a gyakorlatban még egy hajszállal gyorsabb is tud lenni az autó. A dinamika így nem kiemelkedő, de minden helyzetben elég lehet, főleg, hogy már alacsony fordulaton is szépen indul meg a négyajtós.

Imádnivaló részletek - galériaTesztautónk hatsebességes manuális váltót kapott, aminek kapcsolgatása teljesen közömbös érzést nyújt: jól teszi a dolgát, könnyen mozog, közepes úton, de nem kívánjuk különösebben a használatát. A Talisman stílusához egyébként kifejezetten illik az automata, így ha nem sajnáljuk rá a 490 ezer forintot, érdemes lehet megrendelni a hatgangos EDC-t, de mivel a duplakuplungos váltó nem a legjobb a piacon, azért persze a manuális szerkezettel sem csinálunk rossz vásárt. A kormányzás már más tészta: a Multi-Sense üzemmód-választó segítségével ugyan három fokozatban állíthatjuk – ahogyan a klímát, a hangulatvilágítás színét, a gázpedál érzékenységet és a műszerfal megjelenítését is –, ez csak a rásegítés erősségét állítja, a plasztikusságon és az érzéketlenségen nem segít, még ha a pontossággal nincs is gond.

A futóműre nem lehet panaszunk, bár ezúttal nem kaptuk meg a kiváló 4CONTROL négykerék-kormányzás mellé járó állítható megoldást (600 ezer Ft) – de ezzel együtt nagyobb, és így élhetőbb üzemanyagtank jár. A Talisman így megpróbálja az arany középutat járni: nem ijed meg a sportos kanyaroktól, de közben egészen kellemesen csillapítja az úthibákat is. A probléma ezzel inkább csak az, hogy így egyik téren sem teljesít igazán jól, ami a sportosabb és a kényelemre vágyó sofőrök számára sem a legjobb megoldás – ettől függetlenül azért az átlagos vevők igényeit teljes mértékben ki fogja elégíteni az autó.

Ugyanazt nyújtja, mint a nagyobb verzióA vezetési segédrendszerekről még nem esett szó: a Talisman tele van töve a legmodernebb technológiákkal, így holttérfigyelő, sávelhagyásra figyelmeztető, ütközésmegelőző, táblafelismerő és head-up kijelző is megtalálható a repertoárban – igaz utóbbi csak egy üveglapra vetít, de így is szép és hasznos. Egyedül az adaptív tempomat előtt állunk továbbra is értetlenül, ugyanis a távolságkövető funkció ugyan egészen jól működik, csak 140 km/h-ig hajlandó aktiválni magát, fölötte pedig semmilyen sebességtartó megoldás nincs az autóhoz. Hazánkban ugyan papíron ez bőven elegendő – persze nem szeretnénk álszentek lenni –, de mondjuk a német vásárlók számára már komoly problémát jelenthet.

Nagy autó a Talisman - galériaA fogyasztásról eddig nem esett szó: ahogyan erősebb testvére, úgy a 130 lóerős 1,6-os is kiváló értékeket produkált, amit mi sem bizonyít jobban, mint a hosszas fotózásokkal és kemény városi szakaszokkal tarkított 6-literes tesztátlag – 6,3 liter fölé gyakorlatilag semmilyen körülmények között nem tudtuk felüldözni a mutatót. A normakör így nem meglepő módon megáll 4,7 literben, ami bár 8 decivel felülmúlja a gyáriak által ígért eredményt, egy ekkora autóhoz mérten kiváló eredmény. Mindez egyébként 3,5 liter körüli országúti, 5,5-6 liter közötti autópályás és ugyanilyen városi értékekből adódik össze, tehát sehol sem lehet igazán kifogni a Renault újdonságán.

Ezek után pedig már csak az árcédula lehet a kérdés, ám a franciák szerencsére ezen a fronton sem szálltak el: a normaszintünknél csak egy hajszállal jobban felszerelt tesztautó alig több mint 9,3 millió forintot kóstál, amiért már minden fontos extrát megkapunk. Az erősebbik, 160 lóerős kivitel ennél 790 ezer forinttal kerül többe, de ne feledjük, hogy az alapáron automatával érkezik, így azt is beleszámolva csupán 300 ezerre adódik a különbség. Amennyiben tehát automatával vennénk Talismant, megéri a legerősebb dízel mellett letenni a voksunkat, de ha megfelel a manuális szerkezet is, elegendő lehet a 130 lóerős variáns is. Létezik egy még gyengébb öngyulladós az 1,5 literes 110 lóerős egység képében, ám ezt csak a leggyengébb felszereltséggel rendelhetjük meg, ami véleményünk szerint nem méltó a Talismanhoz – még könnyűfém keréktárcsák sem járnak hozzá alapáron.

Jó úton jár a Renault - galériaHa nem ragaszkodunk a dízelhez, akkor kiváló választás lehet a 150 lóerős 1,6-os benzines, mely tesztautónkkal megegyező áron hozható el ugyanezzel a felszereltséggel, ám automataváltóval karöltve. A 200 lovas 1,6-os már csak az Initiale Paris szinten érhető el, 10,8 milliós alapáron. A Talisman természetesen rengeteg konkurenst tudhat magáénak, így nincs egyszerű helyzetben, ugyanakkor a konkurensek nagy része akár 5-10 %-kal is drágább, de vannak olyanok is, amelyek akár 20 %-kal is borsosabbak lehetnek. Árban csak az ügyes koreai páros, a Hyundai i40 és a Kia Optima van a Renault alatt, illetve a két kiöregedő francia ellenlábas, a Peugeot 508 és a Citroen C5. Az egyetlen nagy hátránya tesztautónknak, hogy a legerősebb dízel csupán 160 lóerős, ugyanis sok konkurens kínál ennél jóbal izmosabb öngyulladósokat is.

A tesztben található, és a galéria végén csokorba szedett gyönyörű képekért Erdélyi Ferencet illeti az elismerés, akinek további munkáit erre a linkre kattintva tekinthetik meg.