A már-már klisévé avanzsált „kicsi a bors, de erős” szállóige ezúttal fokozottan érvényes, s nem is kérdéses, hogy a múltidéző, Fiat berkeibe tartozó sportmárka a szürrealitások tömkelegét próbálta egyetlen kis csomagba zsúfolni. Pici, erős, szűk, drága, látványos… hogy csak a legalapvetőbb végleteket soroljam – az Abarth 595 immáron 14 éve szolgálja ki az adott réteg igényeit, s ezúttal egy különleges, Scorpione Oro kiadásban látogatott el hozzánk.

Azonban bármennyire is nélkülözi az 595 az ésszerűséget, épp emiatt válik kifejezetten vonzóvá, persze csak azok számára, akik vállalható kompromisszumot tudnak kötni, s képesek több területen is áldozatot hozni a kiadós mosolygás, akarom mondani vigyorgás reményében.

Az Abarth mindig is vágyott, egyedi ékszer lesz

Picike, borzasztóan picike – mondja szinte mindenki, aki rápillant a retró gúnyában feszülő kisautóra. És valóban, a mindösszesen 3,66 méteres csöppség kívül-belül aprónak bizonyul, miközben ehhez mérten szürreálisan izmosnak hat. Az Abarth ezúttal is a dinamizmust kellően, kisautós léptékben bizarrul túlozva kihangsúlyozó kiegészítőkkel tette sportossá, ráadásul ritkasága miatt az egyediségre szintén fókuszál a kis 500-as.

Már-már túlzó hátsó szárny, mélyen húzódó küszöbök és toldatok, borsos felárért további, akár karbon kiegészítők, illetve hihetetlen, a kompaktok között is tisztességes méretűnek számító abroncsok képezik a repertoárt a küllem tekintetében. Utóbbiak tényleg a toleranciahatárt súrolják, hiszen ilyen pici autón ilyen nagy, 17 colos kereket ritkán láthatunk.

A turbónyomásmérő bájos, mégis sportos hatást kelt - sport módban tovább szalad a mutató

Amennyiben a szürrealitásokat nézzük, mindez csupán a jéghegy csúcsa. Ugyanis az ajtónyitást követően talán a hely szűke az, ami újabb sokkot okoz. Noha elöl teljesen megfelelő a helykínálat, a hátsó sor mindenképpen csak kompromisszumos megoldást jelenthet két utas számára, mi több, egy 185-190 centi feletti sofőr mögött olyannyira eltűnik a lábtér, hogy még gyermek sem fér el. Ráadásul mindeközben az összesen 185 liter befogadására képes csomagtérről még nem is esett szó. Ha a kis űrtartalmú megoldásokról van szó, a tank is említést érdemel, hiszen 35 literes kapacitásával mérsékelt hatótávolságot eredményez.

Jómagam nagy rajongója is vagyok a felpaprikázott kisautóknak, tehetem mindezt többek között a magam átlagos testalkata miatt is. A friss Abarth 595 Scorpione Oro tesztautó esetében is bebizonyosodott, hogy nem mindegy mekkora a sofőr, ráadásul a vezetői pozíció is hagy némi kívánnivalót maga után.

Kockás zászló és temérdek skorpiós motívum

Noha vérbeli sportülést kapunk, az jó magasra helyezett, s épp ezért a klasszikus sportos vezetői tartás ezúttal nem állítható be. Helyette amolyan magasan ülős, kissé buszvezetős életérzés társul az oldaltartás és az enteriőr nyújtotta sportos hangulattal. Sebaj, előre leszögezem, hogy talán ez volna az Abarth 595-tel szemben felhozható egyetlen súlyosabb érv, minden más inkább a mosolyt fakasztja.

Meg persze tény, hogy a kisautót igazságtalanság lenne objektíven vizsgálni, hiszen az értelem helyett az érzelmekre hat, minden aprócska részlete a szívhez szól. És ez bizony remekül megy neki: az elmúlt közel 14 évben számtalan sportos kisautó járt már szerkesztőségünknél, azonban egyik sem volt képes annyi érzelmet, szeretetet és kötődést generálni, mint az aranyosan agresszív Abarth 595.

A műszerfalon érződik legjobban korossága

Kicsit realistán tekintve a tényeket azonban elmondhatjuk, hogy az olasz tervezőknek nem volt sok dolguk mostanában. Hiszen az Abarth 595 egy bő 14 éves konstrukció, amit csak simogatnak azóta is, s lényegében az utóbbi időben már javarészt a felszereltségek és az egyedi kiegészítők variálásával próbálják fenntartani a frissességet. Persze érthető, hogy lényegi változást már kár volna eszközölni: hamarosan a tisztán elektromos 500-as alapjain éled újjá az Abarth szellemisége.

Ami az unikális oldalról viszont további érdekesség, hogy sportautós szemmel nézve halmozottan hátrányos helyzetből indult az Abarth, ugyanis maga a Fiat 500 minden, csak nem ideális sportautó-alap: már formáján is látszik, hogy klasszikus arányai révén orrnehéz, amin csak ront az alapmodellekénél nehezebb motor, a csupán 2,3 méteres tengelytáv garancia az ideges, izgága viselkedésre, a keskeny nyomtávok és a viszonylag magas felépítés pedig szintén kedvezőtlen, akárcsak a magas üléspozíció.

Az arany-fekete különkiadás sajnos már nem érhető el

Ne feledjük, hogy az 500-ast nem sportkocsinak, hanem egy egyedülállóan divatos városi cirkálónak tervezték az olaszok, ami fordulékony, amiből jó kilátni illetve rálátni a forgalomra, amit megbámulnak az emberek, és ami azonnal eszünkbe juttatja ősét, a régi 500-ast. A tervezők zsenialitását mi sem bizonyítja jobban, minthogy kora ellenére is kifejezetten stílusos városi cirkáló a kis „fityó”, sportverziója pedig egyedülálló és látványos az utakon.

Mindezek tudatában borítékolható, hogy annak idején, vagyis tesztalanyunk megalkotásakor mennyire nehéz dolga volt a Fiat gyári tuninggárdájának, a szép múlttal büszkélkedő Abarth műhelynek. Hiszen az alkotóknak a csinos 500-asból nem csak küllemét illetően, hanem menetteljesítményre fókuszálva is egy sportos, haragos kisautót kellett alkotniuk. Persze az olaszok sem ma jöttek le a falvédőről, mi több legendásan erősek az ilyesfajta érzelmes feladatok ügyes abszolválásában. A rendelkezésre álló alapok ismeretében összességében egyenesen zseniálisan valósították meg a kitűzött célt.

Futóműben is erős... vagyis inkább kemény a kis Abarth

Ezúttal pedig egy egyedi, ma már nem is elérhető Scorpione Oro csomaggal kaparintottuk meg az Abarth-ot, méghozzá az alapot jelentő 165 lóerős 595-ös verzióban. A tükörfordításban aranyskoropiós, a márka logójára utaló stílussal pedig jól bántak az olasz szakemberek – a fekete alapon arany díszítés abszolút ízléses kereteken belül marad, ráadásul kinn és benn egyaránt felbukkan a jellegzetes, arany kontraszt.

Az izgalmas és morcos külsőre rímel a fekete belső, amelyet ezúttal csak az arany feliratok és hímzések törnek meg. Az utastérben a már boncolgatott üléspozíció mellett feltűnnek a korosságot indikáló részletek is, hiszen ennyi idő után a modell már képtelen tagadni korát. A pixeles, régmúltat idéző képfrissítéssel operáló kijelzők és a csúcsmodellhez mérten kissé szerény kényelmi extrázottság, a mindössze ötgangos váltó bizony egyértelműen mutatja, hogy nem mai csirkével van dolgunk.

Az ilyen apróságok éreztetik az egyediséget még jobban

Ülésfűtés és tempomat sincs, a mai technikai színvonalat tükröző biztonsági asszisztensek pedig teljes mértékben hiányoznak. Van viszont klíma, digitális műszerfal és Sport mód, valamint TTC gomb, ami nem más, mint egy elektronikusan szimulált, ügyes differenciálzár programs, így hiába nem kapcsolható ki a menetstabilizáló, az élmény hibátlan.

A motorháztető alá a Fiat jó öreg T-Jet névre hallgató négyhengerese került. Az 1,4 literes turbómotor még a gyártó úttörő MultiAir technológiáját sem kapta meg. Az Abarth tervezői persze igyekeztek megtenni minden lehetőt ahhoz, hogy a kis turbómotort potensnek érezzük. A hangulaton sokat dob a mélyen fortyogó, dörgő-hörgő kipuforgórendszer, ráadásul mindez nem is a csúcs: a Competizione csomaghoz, illetve az erősebb konfigurációhoz társítható Record Monza négycsövű sportrendszer még izgalmasabb lehet.

Ici-pici, de legalább annyira potens az 595

Ráadásul az alig 1,1 tonnás kisautót már előre borítékolhatóan jól mozgatja a 165 lóerőt és 230 Nm-t tudó erőforrás. A 165 és a 180 lóerős kivitelben egyébiránt egy méretes ‘Garrett GT 1446’ feltöltőt találunk. És hogy mire képes 165 egészséges lóerő a picike karosszériában? Nem meglepő módon parádés menetteljesítményekre. Legyen szó akár 6500/percig kiforgatott fokozatokról, akár közepes tartományú rugalmasságról, az Abarth kellemesen gyorsul: 7,3 másodperc alatt abszolválja a 0-100 km/h-s sprintet, ami sportautós menetteljesítményeket jelent, ráadásul magasabb tempónál is nagyon kitartónak mondható. Hiába kell a sportautózástól idegen pozícióban vezetni, az együtt töltött napok minden egyes pillanatát élveztem, és semmi pénzért nem hagytam volna ki az Abarth 595 élményt.

A kis méretek, az alacsony tömeg és a zseniális hang révén még a valóságosnál is gyorsabbnak érződik az olaszok büszkesége, így a hatás és az élmény csillagos ötös. Az erős motor különben csupán egy jól kapcsolható 5-fokozatú váltón keresztül nyírja az első abroncsokat, de több fokozatra talán összességében nincs is szükség. Ha picit szőrösszívűek vagyunk, még a fogyasztáson moroghatunk, ám kár a 7 liter feletti étvágyat felróni egy élménygyáros modellnek.

Csak ötgangos, de hozzáad az élményhez

Egy önzáró differenciálmű a temérdek nyomaték révén jól jönne, de az opciót meg is találjuk az árlistán, igaz, tetemes felár (700.000 Ft) ellenében. A TTC nevű elektronikus differenciálzár-imitáló program azonban mindben ott van alapként. A remek vezethetőségben fontos szerepet játszanak tesztalanyunk potens fékei, valamint az abszolút fókuszált futómű is. A hangolás betonkemény, de a kényelmetlenségnek megvan az előnye, hiszen villámgyors, bár azért határon kissé idegessé válik.

És hogy mennyi az annyi? Az 595 Abarth-klubba a belépőt listaáron 6,2 millió forinttól lehet megváltani, ennyiért a 145 lovas alapmodellt tudhatjuk magunkénak. A móka és a mérges kinézet már ennyiért is garantált, ám érdemes mélyebben a zsebbe nyúlni és a jobban felszerelt, nagyobb Garrett turbóval érkező, 165 lovas, 7,285 milliótól startoló Turismo változatot, vagy a 180 lóerős Competizionét 8 millióért behúzni. Utóbbi pedig zseniális a Record Monza kipufogórendszerrel. Feneketlen kassza esetén a krémek krémje, vagyis a 10 millió feletti Abarth 695 1.4 T-Jet Esseesse is rendelkezésre áll.

Mindig élmény lesz, noha ár/érték arányban persze van jobb választás

Noha főleg mai szemmel kissé koros lehet az Abarth, még mindig egyedülálló a maga nemében, hiszen hasonló őrültséget azóta se nagyon követett el más: kétségkívül minden autógyűjtő számára kötelező darab a kis mérges retro ikon. Objektíven nézve nyilván nem a 14 éves alapokon nyugvó 595-ös Abarth a legjobb sportmini a piacon, ám cserébe az egyik leghangulatosabb és legélvezetesebb kisautó, amivel valaha találkoztunk.

Bár tény, hogy aki retro sportmodellre vágyik, annak akár csábítóbb választást jelenthet a 8,3 milliótól startoló, 178 lovas, kétliteres, azaz potensebb MINI Cooper S, amelynek John Cooper Works nevet viselő, 231 lovas variánsa is elhozható 10 millió alatt. Persze összességében az Abarth még így is egyedülálló, noha objektíven akár a nagyobb és erősebb Ford Fiesta ST vagy Hyundai i20 N is jobban megérős plecsnit kaphatna.