Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

A Citroën C3 már nem mai gyerek, azonban a franciák egy kis háromhengeressel és ízléses körítéssel próbálták megfűszerezni a frissített verziót, hogy az új erőre kapva száguldhasson tova a következő generáció megérkeztéig. Egy kisautó esetében pedig még fokozottabban kiéleződhet a dízel-benzines párbaj, amihez a remek kis 1.2 VTI szolgáltat alapot.

Szépen kidolgozottak a részletek - galériaSzerkesztőségünk garázsában már több ízben is vendégeskedett Citroën C3, azonban ezidáig a benzines verzió elkerült minket, s a fogyasztása révén méltán híres HDi-kkel volt csupán alkalmunk alapos próbatételnek kitenni a francia kisautót - noha az egyik testvér Peugeot 208, illetve a másik fivér Citroën C-Elysée személyében a háromhengeres szívómotorról már szerezhettünk némi tapasztalatot. A kis karosszériához pedig még első blikkre sem tűnik kevésnek az 1,2 literes erőforrás 82 lóereje, azonban hogy mennyire képes a kedvünkben járni, a következő sorokból kiderül.

Egy azonban biztos, szakít a trendekkel – manapság már a kisautók, példának okáért az Opel Corsa vagy a Volkswagen Polo igazán komoly, felnőttes benyomást akar kelteni, mely nem is feltétlenül következik a méretből.

Arányos, elegáns, viám megjelenés - galériaEzzel szemben a C3 nem variálja túl a szituációt, őszinte, vidám kisautó, s nem is akar másnak mutatkozni. Jól is teszi, hiszen nem feltétlenül a nagyautós tulajdonságok keresendőek a jórészt városi használatra szánt alsó középkategóriás autókban, sok esetben szívesen látjuk, ha a vidámság, a világos utastér, a praktikum, vagy az ötletes megoldások sora dominál a felnőttes miliő helyett.

A Citroën C3 pedig pont ebben tud nagyot alkotni. Első ránézésre is inkább bájos, mosolygós formaterve tűnik fel, ami még a tesztautó komorabb, de kétségkívül elegáns mélykékje ellenére is képes felfelé görbíteni a szemlélő száját. A hátsó lámpa, a kilincsek, illetve a meglehetősen hátrahúzott szélvédő króm betéttel fokozza az elegáns hatást, így összességében divatos, stílusos az összkép, miközben a C3 egyértelműen a szegmens vidámabbik feléhez húz.

Az eddig kialakult kép pedig szinte egy az egyben folytatódik az ajtók feltárulását követően. A kissé komor, fekete kárpitok uralta utastér hangulatát egyrészt a fényes ezüstszín betétek oldják, de az igazán zseniális fogás a vezető fejének vonala mögé húzott, Zenith panoráma szélvédő.

A gyári parfüm jópofa megoldás - galériaAz amúgyis nagyobbacska oldalablakokkal együttvéve így már emberes üvegfelülettel bír a kis C3, s a kedvelt akvárium-hatás így ezúttal sem marad el. Az erős napsütésben természetesen a roló elhúzásával a hagyományos szélvédő formátumát kapjuk. A világos utastér otthonosságot, barátságos hangulatot áraszt.

Amennyiben ez nem volna elég, a finom részletek képesek még tovább gyarapítani a piros pontok sorát: a központi zár és a vészvillogó ízlésesen megformált gombjai, a divatos óracsoport a krómmal mértékletesen díszített gombok, kapcsolók szinte magukért beszélnek. Mindemellett ráadásul az anyagok, illetve a kidolgozás minőségével sincs probléma, azonban a fix magasságú első biztonsági övek már szemöldökráncolásra adnak okot.

Ugyanígy kissé érthetetlen számomra, hogy a mindenütt narancsos-vöröses megvilágítás miért kúszott be az egyébként fehér óracsoport három műszerének egyikébe. Persze nem zavaró a jelenség, de egy kicsit egységesebb, mondjuk a három műszer teljesen fehér háttérvilágítása még érettebb összképet mutatna.

Szinte mindenütt divatos - galériaAz ülések egyébként kényelmes formázásúak, de túlságosan sok oldaltartással nem szolgálnak, tehát már az első pillanatban érezzük, hogy ezúttal inkább kényelmes, mintsem a kanyarok vadászatára termett típussal van dolgunk. A helykínálat akár elöl, akár hátul nézzük, rendben van, négy átlagos felnőtt könnyedén elfér, a csomagokat pedig alapesetben 300 literes, de természetesen az ülések döntésével tovább bővíthető poggyásztér várja.

A vezetői pozíció kissé magas, amolyan mini egyterűsen, aminek pozitív hozadéka a jobb kilátás. Negatívumként pedig a lehajtható könyöktámaszt említeném, amely átlagos, 180 cm-es magasságomhoz egyáltalán nem passzol, a váltások alkalmával kifejezetten útban van, így csak a magasabbra nőtt sofőrök vehetik igazán hasznát. A praktikum viszont nem szenved hiányt, számos rekesz, méretesebb ajtózsebek várják a sok holmit, s a kesztyűtartó űrmérete is bőséges a kategóriához mérten.

(A második oldalon kiderül, fel tudja-e venni a versenyt a konkurenciával a C3.)