A Citroën gyári illatkapszulát is kínál a C3-hoz, ami egyfelől kellemes, de közel sem tolakodó aromával látja el az utasteret, másrészt az utólagos, szellőzőrostélyba biggyeszthető vagy a tükörre aggatható autóparfümök ormótlanságát is mellőzi. Elegáns, tetszetős megoldás továbbra is.
A váltókarhoz nem nyúlunk szívesen - galériaA legkellemesebb meglepetést viszont kétségkívül a 82 lóerős, 116 Nm csúcsnyomatékú háromhengeres szívómotor okozta. Ereje elégséges, karakterisztikájából következően túlságosan nem igényli a pörgetést, ám magas fordulaton sem érzi rosszul magát az 1.2 VTI. A három személlyel, klímával teljesített etapok bizonyították a teszt során, hogy torkosnak cseppet sem nevezhető a háromhengeres motor.
Eleinte a rövid váltóáttételezés (100 km/h-nál már 3000-nél jár a mutató) miatt félő volt, hogy rendesen abrakol majd a kis francia, ám jól vette az akadály, és sok-sok klímával, fotózással, javarészt városi használattal sem kért többet 5,8 liternél. A jellegzetes, azonban aligha tolakodó hangú erőforrás autópálya tempónál sem kortyol többet 6 liternél, városban 5,4 literrel is elvan, országútra hajtva pedig 4,5 liter környékén alakul a fogyasztás.
A képet egyedül a kissé lötyögős, kapcsolási érzetet tekintve nem épp minőséget sugárzó ötfokozatú váltó árnyékolja, illetve a kissé bizonytalan futómű. Az előzőekből következően nem is vártuk, hogy nagy kanyartempót szorgalmaz az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros felfüggesztés, cserébe nagyobb oldal dőléssel és kényelemmel kárpótol. A könnyű hátsó azonban rossz úton, hibákon könnyedén képes elmászkálni, ami kanyarban bizonytalanság érzetét árasztja, s a kormányzás is inkább kisautósan könnyű, mint közvetlen, de a pontossággal nincs gond.
A Zenith szélvédő áldás - galériaÖsszességében tehát egy igazán kellemes, vidám kisautót ismerhettünk meg a C3 1.2 VTI személyében, amelynek mosolyforrása nem csupán a kedves formái és világos, otthonos utasteréből fakad, hanem a remek, takarékos erőforrás is hozzásegíti a pozitív eredményhez. Az árnyoldalt ezúttal egy-két apróbb hiba képviseli az utastérben, s a futóművel, valamint a váltóval sem voltunk maradéktalanul elégedettek. Városi használatra viszont kiváló társ lehet a családbarát francia kisautó.
Az Exclusive felszereltségű, gyakorlatilag csupán a navigációt és a bőrkárpitozást mellőző tesztautó ára a 82 lóerős benzinessel 4.375.000 Ft, a forgalmazó ebből jelen pillanatban 115.000 Ft kedvezményt tud adni, tehát 4,26 millióért maradéktalan felszereltségű, takarékos városi autót kaphatunk, ám józanabb pipálgatással Autó Pult normafelszereltséggel 4.035.000 Ft-os listaárral kalkulálhatunk, ami a 80.000-es kedvezménnyel már becsúszik a 4 milliós határ alá - ez bizony borsosra sikerült a franciáktól.
Titkos esélyesként 3,6 millióért kaphatunk normafelszereltséggel 86 lóerős, 1,2-es turbómotorral szerelt Škoda Fabiát, Chevrolet Aveóból pedig nagyon tisztességes extrázású, 100 lóerős, de kissé torkos 1,4-es hozhatunk haza 3,8 millióból.
A praktikus ülésrendszerű Honda Jazz ugyancsak 1,4-es benzinessel tud beférni 4 millió forint alá, ahogy hasonló felszereltséggel a 100 lóerős Corsa is. Tehát rettentően sűrű mezőny és a szegmens felsőbbik felébe soroló árával a C3 dolga bizony nem könnyű. A forgalmazó jelentősebb kedvezménnyel versenyképesebbé tehetné a többieknél takarékosabb, de más téren nem feltétlenül jobb képességekkel bíró C3-at.
Néhány szóban
A C3 alapjában véve igen kellemes kisautó, hiszen pont azokat az értékeket hozza előtérbe vele a francia gyártó, amit egy kisautótól elvárnánk: kényelmes, otthonos, praktikus, és takarékos. A szépen kidolgozott részletek mellé azonban kelletlen váltó, bizonytalan futómű, és legnagyobb bajként rettentően borsos ár párosul. A C3-nál gyakorlatilag a riválisok jó része olcsóbb, úgy, hogy közben bizonyos területeken jobbak is a Citroënnél.
Előnyök: Takarékos, kellemes motor; Jó ergonómia; Tisztességes anyagminőség; Funkcionalitás; Világos, otthonos utastér
Hátrányok: Kelletlen váltó; Kényelmetlen könyöktámasz; Bizonytalan futómű; Borsos vételár