Értem élsz, vagy érted élek? A kérdés az életnek szinte minden területén felüti a fejét, ahol az emberi kapcsolatok megjelennek, de mi tagadás, az autózás, az autók iránt rajongók, és az egyszerű felhasználók körében is aktuális. Hiszen mégiscsak a 'négykerekű szolga' van érettünk, ám mégis, vannak olyan autók, amelyekért érdemes élni, főleg ha az ember ereiben a vér mellett némi benzin is csörgedezik.
Nem kétséges, rabul ejtő a fromája - galériaAkárhogy is vesszük, az élet apró örömei nélkül nem lennénk mások, csupán jellegtelen figurák, mint ahogy az egyéniséggel átitatott autók is az általuk nyújtott plusz, a megannyi közös élmény és az érzelmek hiányában egyszerű bádogdobozok volnának. S, hogy érdemes megtölteni őket élettel, vidámsággal, arra számos szép példát láthatunk, elég csak a tulajdonosok éjszakázásainak százait felemésztő veteránozásra, a legridegebb szívet is megdobbantó olasz műalkotásokra vagy az adrenalintöltetek hadával betárazott, kompromisszummentes sportautókra gondolni.
Ám a hétköznapi(bb), földhözragadtabb típusokban is ott lehet a tűz, ráadásul nem csupán a gazda mérhetetlen odaadása és odafigyelése miatt, hanem sokszor önnön magából fakadóan. Amint az új Opel Astra 'J' megjelent, egyre inkább úgy került be a köztudatba, mint egy szép vonalakkal határolt, roppant korrekt alsó-középkategriás autó, amely kiválóan képes egy család mindennapjaiban helytállni. Aki ennél emocionálisan többre vágyott, annak a Volkswagen garázsából kigördült Scirocco jelenthetett gyógyírt, illetve nemrégiben a Hyundai Veloster megjelenése borzolta a kedélyeket a kategóriában.
Mindeközben az Opel sem tétlenkedett, de kétségkívül hosszú hónapoknak kellett eltelniük, hogy végre magunk között tudhassuk a háromajtós, teljes egészében új egyéniséget maga köré építő Astra GTC-t. A nemzetközi menetpróba ráadásként csak fokozta az izgalmakat, hiszen kivétel nélkül minden kolléga elismerő véleménnyel a tarsolyában érkezett haza. Hozzáteszem, nem könnyű úgy beszélni az Opel újdonságáról, hogy elvonatkoztassunk az autót oly annyira meghatározó idomoktól.
Noha az Astra már alapjában véve sem egy rút jószág, a GTC-t a célnak megfelelőn még szebbre csiszolták a rüsselsheimiek fémszobrászai. Korábban a három- és ötajtós modellek legfeljebb a B-oszloptól térek el egymástól, ez esetben viszont minden lemez, ajtó, hűtőrács és fényszóró teljesen új formát kapott a lehengerlő végeredmény érdekében - gyakorlatilag egyetlen elem sem közös a praktikusabb testvérrel.
Korrekt Opeles belső, pirossal megvadítvaA kilincset körülölelő, bumeráng alakúra mintázott él, az ajtón végigfutó penge – amely egyébként az Insignián már a kezdetektől fogva ott pihen - , a fényszórók, a szintén nem hétköznapi hátsó lámpák összjátéka olyanra sikerült, amilyenre tervezői akarták: feledhetetlenre. A felár nélküli sárga szín csak tovább növeli a látványosság fokát, ahogyan az Opeltől mostanság megszokott, már-már túlzóan nagy átmérőjű 19 colos felnik is, amelyek a későbbiekben még szerephez jutnak.
A GTC fémszobor mivolta ráadásul nem akadályozza meg fantáziánkat abban, hogy ezt a műalkotásnak is nevezhető egyveleget igazán sebesnek képzeljük el. Az utastér persze sok meglepetést nem hordoz magában, a műszerfal tekintetében az Astráknál megszokott tetszetős sémát kapjuk, ám az összeszerelés és az anyagminőség terén itt sem nagyon tudunk belekötni a látottakba. Az ülések kényelmesek, miközben oldaltartásukról is pozitívan tudunk nyilatkozni, a könyöktámaszok jók, a megfelelő vezetői pozíció és a vezetőt körülvevő kifinomult környezet tehát adott. Egyedül a rettenetesen hosszú, nehéz ajtókra, a távoli biztonsági övekre, a kilátásra illetve az autó beláthatóságra panaszkodhatunk - a vaskos A- és C-oszlopok óriási területet kitakarnak, ami bizonyos esetekben veszélyes szituációkat is előidézhet. A tolatóradar megrendelése szinte kötelező.
Akad finom részlet is - galériaHalkan megjegyzem, az autó háromajtós létére jóformán tágasabb hátsó üléssorral rendelkezik, mint az ötajtós kompaktok, a 190 centiméternél magasabb Vajda kolléga például rég érezte már magát ilyen jól egy háromajtós típus második sorában. Mellesleg a tisztességes, 380 literes csomagtér az ötajtósénál alaphelyzetben nagyobb is 10 literrel.
Az utas- és csomagtérről átnyergelve érdekességként mindenképp megjegyezném, hogy a váltások alkalmával a rudazat hangja markánsan visszaköszön az utastérben. Hogy szándékosan, a sportos, gépies karakter erősítésének céljából lett ilyen a szerkezet, esetleg csak véletlen mellékhatás, nem tudni, de sejtjük, hogy az utóbbi megoldás lehet a valószínű. Mindenesetre, a sportosabb vezetéshez jól passzol az említett jelenség, viszont a hétköznapi használat során inkább zavaróan hat.
(A második oldalon kiderül, meddig bírja kanyarban a GTC, de az árcédula is meglepetéseket tartogat.)