Amikor először találkoztunk az 1970-es évjáratú Taunus Coupéval, még fogalmunk sem volt arról, hogy cikkünk tárgya a legtiszteletreméltóbb autó lesz, amit valaha láttunk. Mert bár az Autó Pult eddigi pályafutása során járt már nálunk erősebb, értékesebb, gyorsabb, s különlegesebb jármű is, mégsem lengte körül egyiküket sem olyan légkör, mint a mozgalmas múltra visszatekintő Fordot.  

Néztük, de nem láttuk - galériaA több mint 40 éves Fordot restauráló barátunkkal folytatott első beszélgetésünk során az autós újságírók igen rossz beidegződésével rögtön a teljesítményről és a menetdinamikai tulajdonságokról kezdtünk el faggatózni, s bár érdeklődésünkre maradéktalan részletességgel kaptunk válaszokat, a tulajdonos ködössé váló tekintetéből gyorsan megéreztük, hogy kérdéseinkkel alapvetően rossz helyen puhatolózunk. Mert bár kezdetben néztük az autót, de egy kívülálló szemével korántsem láttuk - a mellettünk ácsorgó Taunus Coupé műszaki tartalmánál ugyanis sokkal fontosabb annak tanulságos története.

Végzetes sziluett egy igazi rajongó számára

Az építő sorsa már ötéves korában megpecsételődött, amikor nagypapája 10 forintot nyomott a tenyerébe, hogy fagylaltot vásárolhasson magának a sarki cukrászdában. A fiatal gyereknek ekkor persze még fogalma sem volt arról, hogy ezzel sorsfordító útra indul, hiszen az üzlet előtt pillantotta meg későbbi vágyainak netovábbját, aminek különleges vonalai rögtön magával ragadták. Az élmény persze a hosszú évek során feledésbe merült, egészen addig, amíg 2001 januárjában az egyik árokparton összetört állapotban, félig a földbe ágyazva ismét meg nem pillantotta az autót.

Voltak reménytelennek tűnő pillanatok - galériaA siralmas állapotban lévő Fordban kétségtelenül senki más nem látott volna fantáziát, hiszen a sebességváltó helyén egy bodzafa burjánzott, az üléseket vastag moha nőtte be, és az utastér méretes békák kuruttyolásától volt hangos. Egy igazi megszállott persze nem ismer lehetetlent, így hősünk az autót hét évvel korábban magára hagyó tulajdonost felkutatva vételi ajánlatott tett. Az akkoriban még egyetemi éveit taposó álmodozó lendülete ezen a ponton tört meg, hiszen saját lehetőségeit meghaladó, irreális összeget vágtak a fejéhez, ráadásul még az autók felújításában tapasztalt édesapja is megszédült a reménytelennek tűnő roncs láttán.

Alig néhány héttel később azonban csoda történt, hiszen a műhely ajtaját feltárva ott állt a "rom", amelyet a meglepetés fokozása érdekében az aranykezű családfő még mozgatható állapotúvá is varázsolt. A motor némi hadakozás után életre kelt, és a rögtönözve kerített sebességváltó segítségével a járgány még egy kört is abszolvált az udvaron. A mára kifogástalan állapotú Taunus gazdája ekkor nagyjából 30 métert tehetett meg, ám a következő nyolc évben egyet sem. Ez a villanásnyi élmény azonban elegendő volt számára ahhoz, hogy erőt merítsen belőle a további kilenc évet és két hónapot igénylő munkához.

'Akkor lesz autód, ha csinálsz magadnak' - súlyos szavak egy bölcs apától

A felejthetetlen élmény után egy még felejthetetlenebb beszélgetésre került sor apa és fia között, hiszen a tapasztalt szakember leszögezte, hogy a továbbiakban a szaktudásán kívül nem áll szándékában egyéb (anyagi) segítséget nyújtani. „Akkor lesz autód, ha csinálsz magadnak.” – hangzott el a vélhetően milliószor visszacsengő, ám veteránosok számára alapigazságot rejtő mondat.

Ezt követően megkezdődhetett a szétszerelés, ami annak tükrében, hogy jó néhány alkatrész magától is elhagyta a számára kijelölt helyet, nem is volt olyan nehéz feladat. Az elbeszélések szerint a legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor az ajtó nyitásakor a kilincs egy rozsdás karosszériadarabbal együtt maradt az építő kezében. Aztán a saját erőből elvégezhető munkálatok után hosszú szünet következett, mivel gyári alkatrészekre volt szükség.

14 autó esett áldozatául a munkának - galériaA brit Ford-képviselet ugyan minden segítséget megadott a restauráláshoz, de egyenként nem voltak hajlandóak legyártani a megrendelt alkatrészeket. A másfél éves szünet alatt nem maradt tehát más lehetőség, mint donorok után kutatni, így nem kevesebb, mint 14 (!) darab másik Taunus-szal kötött közelebbi barátság eredménye volt, hogy az autó a szűkös költségvetés dacára is képes volt fejlődni. Kisvártatva azonban összegyűlt a britek által megjelölt összeg, így barátunk egyetlen levelet küldött a képviseletnek, amiben annyi ált, hogy küldhetik a 18 hónappal korábban kilistázott alkatrészeket. Válasz nem érkezett, ám két hónappal később az egyik ismert szállítmányozó cég sárga teherautója tűnt fel az utca végén, amiből gyakorlatilag egy fél Taunus Coupé került elő.

Gyorsan kiszűrték az ismert konstrukciós hibákat

A következő nyár napi 10-12 órányi munkával telt, s ekkor került felújításra kétliteres V6-os motor is. Mivel hősünk a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán volt bajtársunk, a konstruktőr- és autógépész palánták sűrűjében nem is volt kérdéses, hogy az erőforrás, és ennek következtében a teljes hajtáslánc sem maradhat érintetlenül. A Ford konstrukciójának voltak ismert hátrányai, nevezetesen, hogy a szelepek hajlamosak belecsapni a felső holtponthoz érkező dugattyúkba, így az optimális égési folyamat biztosításával ezekből ki kellett marni a szükséges helyet. A további módosításokra bőséggel érkeztek ötletek, ám mindent úgy kellett megvalósítani, hogy a későbbi muzeális minősítés ne ütközhessen akadályokba.

Enni lehetne rólaEnnek jegyében a motor "siettetett" vezérlést és könnyített lendkerekeket kapott, míg a korabeli ötsebességes manuális váltó kiválasztása már a megnövekedett igénybevétel fejében történt. Az erő kordában tartásához egyre sürgetőbbé vált a fék és a futómű felújítása, így a hátsó híd megerősítése után az elöl-hátul tekercsrugós szerkezet restaurálása, és a precízen kiválasztott új alkatrészek beépítése következhetett.

A vásárlást követő nyolcadik évben végre kigördülhetett a menetkész autó a garázsból, ám a végső sikerhez további egy esztendőre volt szükség. Számos álmatlan éjszaka után a szemet gyönyörködtető bordó-fehér fényezésre esett a választás, és az utastér is erre rímelő színösszeállításban került kárpitozásra - természetesen a ’70-es évek viszonyainak megfelelően.

Vajon hogyan teljesít a 41 éves sportkupé menet közben? Lapozzon, és a következő oldalon erre is fény derül.