Kilenc esztendő áldozatos munkájának eredménye áll előttünk

Kilenc év és két hónap után, az áldozatos munka eredménye gyanánt most makulátlan állapotban áll előttünk az 1970-es évjáratú Ford Taunus Coupé, ami talán sosem örvendett jobb Ezúttal nincs ítélet, csak az élvezet marad..egészségnek. A korábban említett nehézségek ismeretében talán már nem is olyan meglepő, hogy miért is közelítünk akkora tisztelettel az autó felé, amelynek műszaki jellemzői már nem is olyan érdekesek.

Az új autókat, amelyeket bármelyikünk máról-holnapra hazavihet a kereskedésekből, lemérhetjük, megítélhetjük. A veteránokat, amiket hatalmas költségvetésből újítanak fel, összehasonlíthatjuk, de egy olyan különlegességet, amit tulajdonosa közel tíz év alatt, rendkívüli kitartással a két kezével rakott össze, nem is érdemes a hagyományos szemlélettel megítélni. Mindezek tükrében mérőműszereink inkább táskáinkban maradnak, de az élmény kedvéért néhányszor szabadjára engedjük a paripákat.

A Taunus nem hagy pihenni - ez az élmény igazi kulcsa

Ilyen volt, olyan lett..A kulcs elfordításával azonnal életre kel a motor, és a V6-os olyan intenzitással kürtöli világgá az erő diadalát, ami amerikai 6-7 literes monstrumokat is megszégyenítene: alapjáraton még bugyborékol, aztán hörög, morog, míg az ötezres határt átlépve már üvölt, miközben már a kétezres tartomány alatt is igencsak szépen húz. A gyorsítás során a vezető már a kormánnyal is embert próbáló küzdelemre számíthat, hiszen az autó egyenesfutása a ’70-es évek egyéb modelljeihez hasonlóan korántsem kifogástalan, de ez adja meg az élmény sava-borsát. Itt mindenhez férfias erő kell, még a váltókar mozgatásához is, noha a kapcsoló pontosságát látszólag nem érheti panasz.

Üvölt a motor, és minden tekintet rá szegeződik

A gázpedál reakciója példás, és kívánságra az autó úgy iramodik meg, hogy gyorsításkor alig győzzük palástolni örömünket. Az utunkat aláfestő hangélmény zseniális, hiszen olyan intenzív (elöl-hátul kánonban szóló) koncertet játszanak a hengerek és a kiáramló kipufogógázok, hogy szinte minden egyes ütemre dobban egyet a szívünk. A sportkupé iránti bizalom mentes a fenntartásoktól, s ezt bizonyítandó próbánk során a fordulatszámmérő gyakran jár a felső határ közelében, ami veterános körökben igencsak szokatlan jelenség. Itt időnként ugyan megtorpan a Taunus, de ez kizárólag a végső beállítások kisebb kiforratlanságának köszönhető.

Ford Taunus Coupé - galériaA nulláról 100 km/órára történő gyorsítás szintidejét az autó iránt táplált érzelmek miatt nem mértük le, de megérzésünk alapján bőven 10 másodpercen belüli eredményt produkálna. A tulajdonos elmondása szerint a Taunus végsebessége szintén nem megállapítható, mivel az autó középvonalában záródó motorháztetőnek alákap a menetszél, ami berezonáltatja azt, s a jelenség a vezető szemszögéből igencsak szokatlan látványnak bizonyul, ezért jobb nem forszírozni a dolgot.

A futómű hangolása igen jól eltalált (találgatásról persze szó sincs): az autó mindvégig meglepően stabilan fekszi az utat, és a kisebb-nagyobb kátyúkon való átgördülés a sportosság dacára sem okoz kellemetlen pillanatokat. A 41 éves Coupé mindeközben rezonál, zörög, morog, üvölt, egy szóval él a vezető kezei között, ami mindenki arcára levakarhatatlan mosolyt varázsol.

Él, mert életet leheltek belé

Ezekben a percekben feledésbe veszik minden munkával töltött perc, minden elköltött forint, és talán az építésre szánt kilenc esztendő sem tűnik már olyan hosszú időnek.

Mert egy ilyen szépség felújításánál szebb feladatot férfiember talán nem is kaphat, s az építő édesapjának (vélhetően) nevelő célzatú döntése is célt ért, hiszen mára a tulajdonos nem csak hasonló különlegességek felújításával és alkatrész-ellátásával foglalkozik, de egyenesen oktatja a restaurálás fortélyait a hasonló eltökéltségű fiatalok számára. (Elérhetőségek szerkesztőségünknél.)

Látszólag 'csak' egy autó, de már látjuk az igazi lényegét

Az 1970-es évjáratú Ford Taunus Coupé története az autórajongás mellett tehát tanulságul szolgálhat mindazok számára, akik megtorpannának egy-egy teljesíthetetlennek tűnő feladat láttán. Mert, ha egy békák által belakott, mohával benőtt, magából bodzafát növesztő autó gyári állapotúra restaurálható az ehhez szükséges összeget önállóan előkerítő egyetemista kezei által, akkor Muhammad Ali nem hazudott: „a lehetetlen nem létezik”...