Miután Vajda János kollégám megmutatta, hogy miként lehet úgy elkölteni 100 millió forintot, hogy utána biciklivel kelljen járni, ideje saját vágyaimat kifejezni. Végtére is álmodozni jó. Most pedig ideje, hogy az Autó Pult feliratú köntösből kibújva, szubjektíven, magánszemélyként kibontakozva tegyem. Ilyenek vagyunk mi, civilben.

Azért így sem tudok nem racionális lenni. A lottónyereményt szinte lehetetlen megnyerni, de garantáltan lehetetlen megtartani, ha úgy kezeljük azt, mint egy végtelen bőségszaru. Belefér persze a játék és a szórakozás, de ha mellette az ölünkbe pottyant 100 millióból meg is marad értékként (és nem megy el fenntartásra), az még jobb. Legalábbis ez volt a terv. De így utólag elnézve a listámat, nem igazán jött össze. Ilyen szempontból jobban járunk Jánosunk youngtimereivel.

A jelenlegi élethelyzetemtől nem tudok és nem akarok elvonatkoztatni: szeretem, ahogy élek. Szeretem, hogy sokszor van nálam tesztautó, szeretek velük foglalkozni, dolgozni, mint ahogy szeretem azt is, hogy vidéken, a nagy forgalomtól, dugóktól és helyszűkétől távol élek – még ha ezért a fejlett infrastruktúrát fel is kell áldoznom. Így beleférnek olyan hülyeségek is, amik másnak az eszébe sem jutnának. Például:

A játszósautó: Caterham Super Sprint – 8 millió

Játszósautót választani a legnehezebb. Persze könnyű lenne a szokványos szuperautós úton elindulni, csak az 500+ lóerős gépekkel rögtön két gond is van: közúton életveszélyes mókázni velük, versenypályán pedig sok milliós tétel ugyanez a gumik és a fékbetétek miatt. Egy Caterham 7 esetében viszont nem, miközben már az 50-nel battyogás is élmény – nem véletlenül tömöm a malacperselyt egyért már egy teljes évtizede.

Az abszolút álom - a teljesesen szélsőséges hozzáállás egy dolgot jelent: valamiből a legjobbat kapjuk

Rendben, tudjuk, hallottuk. De miért egy veteránba hajló modell? Rögtön három dolog miatt is: az értékvesztés itt még kisebb, a szerelhetőség kedvezőbb, a Seven karaktere pedig éppen a 80-as évek végén és a 90-es évek elején érte el az egyik csúcspontját, még a Rover K motorok érkezése előtt. Ez a Ford Kent Crossflow egységeknek köszönhető, amely nem véletlenül kapta a ’Mighty’ becenevet: négyhengereshez mérten az ősrégi karburátoros egységnek kivételesen jó, mélyen hörgős hangja van, tisztességesen pattogó kipufogóval. Ez pedig felteszi a koronát az élvezetgyáros modell fejére.

Nem is tuningolnám szét a gépet: a Silverstone különkiadásba szériában is bekerült 1760 köbcentire fúrt, 40-es dupla Weberes kivitel tökéletes, üzembiztos 150 lóereje így is 4,8 másodperces 0-100-as sprintet hoz el egy gépben, amiben a 90-nel való közlekedés is túl gyorsnak érződik. A szűkösség is előny: még egy ok arra, hogy családapai létembe belekényelmesedve se hízzak el.

Veteránozás és múltidézés is letudva

A legjobb az egészben, hogy ez nem csak álom, hanem úgy néz ki, hogy valóság is lesz – de a részletekkel inkább majd egy másik cikkben jelentkezem.

A családi autó: Mercedes-Benz GLC 43 AMG – 22 millió

Ööö… hm… emiatt most magyarázkodhatok, ez tény. Nálunk a családi autót az esetek nagy részében a feleségem használja. Ha pedig valamire, akkor szívem szép szerelmére csak érdemes költeni, nem? A jelentős értékvesztés előtt álló Mercedes-Benz-ig viszont így is hosszú út vezet…

…ami ott kezdődik, hogy jelenleg egy Volvo S60 2.5T a családi autónk. A feleségem pedig imádja. Nem száguldozó ő, szerintem még soha nem hívta le az öthengeres motor 210 lóerejét, de a nyomatékra hangolt gép már alul is jelentkező ősereje a kell, de nem túlzó magabiztosságot meghozza.

Nagy kedvenc a Volvo és abszolút tabu a kombi. Innen vezetne is az út akár egy konnektoros új S60-hoz is. De nem szeretnék túlkínálatot négyhengeres motorokból, jut elég a tesztautókban – karakteres gépet tudok csak befogadni. Emellett a SUV trendre felült a kedvesem is: tudom, hogy magabiztosabban érezné magát egy magasabb építésű autóban, könnyebben pakolgatná a gyerkőcöket, egyszerűbben manőverezne a rövidebb kasztnival, így hát lenyeljük a bogarat, na. Vagy ha nem megy, tekintsük nyugodtan szedánnak a megfejtést, de azt hiszem, manapság egyre kevesebben értik meg, hogy miért is jobb úgy.

Természetesen csak így, elegáns konfigurációban jöhet szóba

Alternatívaként beszélhetnénk Porschéről, Lexusról, Infiniti-ről, Jaguar vagy Land Roverről, mind-mind szimpatikus és érzelmes márka, ám, ha saját használatról van szó, akkor nem tudok eltekinteni attól a tértől, hogy itt, Győr környékén egyik sem rendelkezik márkaszervizzel. Márpedig fontos a gyári gondoskodás, ugyanis ezúttal új autóról beszélek: így megnyugtatóbb a használat, ráadásul tudom, hogy családomra a legmodernebb asszisztensek is vigyáznak.

A fentiek türkében jön képbe egy másik kedvenc márka, a Mercedes-Benz, és a közepes SUV modell, amely az AMG betűkkel megfűszerezve (de nem teljesen megbolondítva, mint a 63-asnál) már hozza a plusz bájt, meg az iszonyat bejövős Panamericana hűtőmaszkot. Ha pedig én vezetem, akkor a sport módban mennydörgő, pattogó kipufogó éppen elég mókát hoz. Ami a kanyarképességeket és társait illeti: közúton egy luxusautóban mindez mellékes, kényelem legyen. Ami az árat: az említett 22 millió természetesen erős alkuval értendő.

A mindentudás számunkra ideális halmaza lenne?

A túlélő: Toyota Land Cruiser V8/Lexus LX – 7 millió

Igazából egy tökéletesen személyre szabott GXV Patagonia vagy valami hasonló dukál ebbe a kategóriába, de a terepes, mindenes, világjáró, apokalipszis-tűrő lakóautók közül inkább 200-300 millió forintért lehet meríteni. Na jó, hátha lesz használtan töredékáron, azért megemlítem. Imádunk utazni, innen Európából pedig mindezt négy keréken is „könnyű” megtenni: Ázsia és Afrika is könnyen elérhető, egy ilyen gép pedig a teljes függetlenség érzését hozná el. Mivel pedig az egész lakást magammal cipelhetném (ezen felül a menetteljesítmények is megfelelnek egy csigáénak), rövidebb vagy közepes távra a kisgyerkőcökkel is neki lehetne indulni.

A portfólió másért, másképp szerethető tagja

De ennyit most nem költhetek. De azért a ’minden családba kell egy V8’ hitvallásomat elsüthetem egy bő 15 éves, kívül-belül semmilyen, autóként is csak átlagos Toyota Land Cruiserrel, amire viszont mindig, minden körülmények között lehet számítani, jöjjön bármi. Ennél több szót nem is érdemes pazarolni az ikonikus modellre, amelynek előnye, hogy tágas, működik…és…mindenhol működik. Illetve még annyi, hogy a nálunk családi hagyományokra visszatekintő UZ-FE benzines V8-assal venném. Akár Lexus LX 470-ként, most úgyis van egy egészen szép darab eladósorban a Mobilén. Elférne a ponyva alá, a garázs szélén, hogy az akkusarukat visszaakasztva kiszolgáljon, ha éppen a világ végére akarok eljutni.

A megmentő: Opel Vivaro-e – 13 millió

Akik ismernek, azok tudják, hogy szívem aranyból van, lelkemben gyönyörű kis virágocskák nőnek és eszembe sem jutna senkit sem szekálni. Véletlenül sem. Inkább segítek, mert jó másokon segíteni. A megmentő éppen ezért nem is az én autóm lenne, hanem Vajda János kollégámnak szánom. Megoldásként az összes problémájára.

Abszolút önzetlenül: természetesen személyszállító verzióban venném

Ő még nem tudja, de az elektromos Opel Vivaro az ő tökéletes álomautója. Az Autó Pultos csoportbeszélgetések során ugyanis két dolgot hallani tőle nagyon sokszor és nagyon hangosan: a helyszűkét pakolásnál és az elektromos autózás korlátozottságát. Jó barátként pontosan tudom, hogy utóbbi a hiábavaló belső vágyódásának manifesztációja: tudom, hogy egyszerűen elektromos autóban akar ülni, csak nem meri beismerni magának. Imádni fogja a kényszerű töltési kávészüneteket és a váratlan kalandokat, miközben soha többé nem kell aggódnia, hogy nem fér el kis családja cókmókja. Sőt, ha még egy 100 millió forint a nyakába hullik és képes lesz megvásárolni a képzeletbeli flottája fenntartásához szükséges alkatrészeket, egyből tudja is a saját elektromos furgonjával szállítani.

Ráadásul, ha kirándulni megyünk, beférnek közös kis barátaink is, akik együtt kávézhatnak Jánosunkkal a töltőállomásokon. Az eszményi idillbe én nem is szívesen zavarok bele, ilyenkor mi megyünk majd önfeláldozó módon a fenti gépek valamelyikével, hadd legyen még több barátnak hely az elektromos furgonban. Mondtam, hogy aranyból van a szívem. ?

Úszó erőd – Dodge Challenger SRT8 – 10 millió

Először arra gondoltam, hogy egy hajó is belefér a 100 milliós büdzsébe, de ha nem ül valaki évente egy-két hónapot a hajóján, akkor egyszerűen nem érdemes fenntartania egyet – mi pedig nem használnánk ezt ki. Inkább bérelünk egyet minden évben egy-két hetet, az kielégíti a bennem élő, nem túl éhes vitorlázót.

Akkora tahóság, hogy az már jó

De azért egy szép gondolatot akartam, mielőtt beteszek egy irtózatosan butát: a Dodge Challenger a klasszikus izomautók legszebb mai megtestesítője. Aki egy kicsit is intelligensebb társaságba jár, azonnal letagadná a típusnak még csak a gondolatát is, de ha éppen ott ülünk a volán mögött, előttünk a hatalmas tepsivel, amelyben a brutális V8 dolgozik nagy robajjal, rögtön megváltozik a felállás és a helyét az élvezet mosolya veszi át. Az izomautók egyszerűen bejönnek, a Challengernél izomautóbb modern izomautó pedig még sosem született.

Kérdőjelek

Egy gép, amiért a Challengert és a Land Cruisert is sutba vetném, teljesen érthető okokból kifolyólag: jól megőrizve a kézi váltós, rejtőzködő 911 GT3 Touring (generációjának legszebb vadhajtása) nem fogja eldobni az értékét. Nagy ritkaság, főleg úgy, ahogyan én kérném: a hátsó ülések visszaszerelésével. Így már az egész család elmehetne egyet sportautózni néha, amíg nem nagyok a gyerekek.

Ritka Porschében gondolkodva jó befektetésre lelhetünk

Befektetés szempontjából lehet, hogy az 55 milliós Touring helyett inkább a hamarabb klasszikussá váló 997-es sorozat felé kacsintgatnék. Hasonló feltételek mellett most még egy GT2 is éppen beleférhet az álomhatárba, ha pedig cikksorozatunk az álmodozásról szól, akkor miért is ne mernénk nagyot álmodni?

Azért, mert bennfentesként és sokat látottként mások az ambícióim. Nem tetszik, hogy rossz helyen van a motor és nem esik jól egy ekkora értéket kockáztatni: közúton teljesen értelmetlen ekkora erőt és ilyen képességeket kihasználni, versenypályán pedig túlságosan költséges.

Ha már itt tartunk: 40 millióba belefér egy saját versenypálya? Akkor lehet, hogy átrendezném az egész portfóliót, de attól tartok, a válasz teljes mértékben negatív.

Az NSX dédelgetését átadom másnak

Szívesen állítanék a garázsomban emléket a japán autógyártás csúcspontjainak, de a Honda NSX-et egy kollégám már befoglalta, a Wankel-motorral és a Lexus LS-sel pedig már lezárult életem egy fejezete.

Valahol sok a 40 millió forint, de ugyanakkor arra kevés, hogy igazi, nagy, neves legendákba fektethessen be az ember, megőrizve őket az utókornak. Ugyanakkor érdemes lehet olyan youngtimereket felkeresni, amelyek már csak növelik az értéküket, a 90-es évek felhozatalából pedig tényleg öröm válogatni, még akkor is, ha a nagy, számomra már unalmas márkanevek mellett kell letennünk voksunkat. Jó ötlet, de valahogy zsibbasztóan unalmas és fárasztó gondolat. Inkább rázzuk fel a kedélyeket!

Kénköves pokol – TVR Sagaris – 30 millió

A TVR Sagaris a szélsőség tökéletes megtestesítője. Tele van őrült részletekkel. Felirat nélküli kapcsolók, függőleges hátsó légterelő, oldalra álló kipufogó. Első pillantásra beleszerettem, a vágy pedig időről-időre fellángol bennem. Talán pont azért, mert még gyerek fejjel személyes élmények is kötnek hozzá, vagy talán azért, mert tudom, hogy az élményekhez, az igazi élményekhez sosem a kényelmeskedés vezet.

Egy szélsőséges modelltől elérkeztünk egy másik szélsőséges modellig

Ahogy a külleméhez illik, a modell persze meglehetősen szeszélyes, viszont belefér a büdzsébe, sőt, a fenntartása és állandó költséges foltozgatása is. Részemről megvagyunk, a többit majd a Sagaris elmeséli:

Fontos dolgok – Toyota C-HR Hybrid – 10 millió

Végül nem feledkeznék meg drága szüleimről sem, akiktől annyit kaptam, amennyit soha nem leszek képes viszonozni nekik. De egy picit megpróbálnám, például azzal, hogy édesanyámnak kedveskedek egy olyan modellel, amely tudom, hogy a szíve csücske. A C-HR sportos kiállása ugyan megosztó, de nála telitalálatnak számít, a műszaki tekintetben és tartósságát illetően már bizonyított típus pedig tökéletes nyugdíjasautó, főleg egy jó hibrid rendszerrel. A frissítéssel érkezett izmosabb modell kevesebbet bőg átlagos közlekedés során, és ha nem is éppen olcsó (ezt az újautók tekintetében most el is felejthetjük jó darabig), racionális érvek is szólnak mellette. Így, anyák napja után egy héttel szerintem ez szép kerek zárása a történetnek.

Anyukámnak, szeretettel

Ezzel dobom is tovább a labdát, szerintem Ádám, Laci és Tibi is érdekes autós álmokat tesz majd képzeletbeli portfóliójába, az egyszerre ki- és betekintő cikkek mellett pedig továbbra is hordjuk majd az objektivitás sajátos szemüvegét.