Álmodozni sokak szerint gyermeki dolog, egy autómániás léleknek viszont néha igazán jól esik. Én személy szerint kóros álmodozó vagyok, ami részben mérleg csillagjegyemnek is köszönhető, de minden bizonnyal a lassan elviselhetetlenné váló karantén is erősíti az emberben az álmodozási kedvet: nagyon hiányzik már szeretteim és jó barátaim közelsége, így bizony nehéz nyár elébe nézünk. Legalább álmodozhassunk hát egy kicsit autófronton.
Nos, szerkesztőségi chat csoportunkba bedobtam egy kérdést: melyikünk milyen módon költene el mondjuk fiktív 100 millió forintot autóra, ha tehetné? Az ötlet lényege nem a racionalitás, hanem az álmodozás, tehát jelen helyzetben magasról tehetünk a fenntartási költségekre, a típushibákra és a benzinköltségekre, továbbá teljesen mindegy, hogy képzeletben szalonból vásárolt vadonatúj négykerekűeket, avagy öreg, környezetszennyező benzintemetőket választunk. A szabályok egyszerűek: csak közlekedésre alkalmas, normális állapotú autók jöhetnek szóba, az árakat pedig objektíven kezeljük, tehát valós hirdetések alapján kell betartanunk a 100 milliós álomhatárt. Illetve gondolatban tiszta lappal kell összeállítanunk képzeletbeli álomgarázsunkat: az elképzelés szerint jelenleg egyikünknek sincs egyetlen autója sem, így mindent az elképzelt keretből kell megoldani.
Az anyagiakra fittyet hányva számomra a Porsche Carrera GT minden autós álom netovábbja, de százmillió forint a feléhez is alig lenne elég...
Szerkesztőségünk tagjai, tehát Biczó Laci, Csizsek Ádám, Kenéz Tibi, Szabó Peti és jómagam képzeletbeli listáikat előre bedobták a közösbe, mert annyi volt a szabály, hogy az izgalmasabb anyagok érdekében igyekezzünk elkerülni az átfedéseket. Szerencsére – és meglepő módon – igencsak kevés átfedésnek lehettünk szemtanúi, ami kiválóan bizonyítja, hogy milyen változatos ízlésű szerkesztőségünk van. Az első cikk megírásának lehetőségét, mint a cikksorozat kitalálója, én kaptam. Elöljáróban annyit elmondanék, hogy ha egyetlen négykerekűt választhatnék az autóipar eddigi történelméből, akkor az egy Porsche Carrera GT lenne, ám a kétüléses V10-es álomgép olyan ársávban mozog, hogy még 200 millió sem igazán lenne elég a megvásárlására. Jöjjön hát a százmilliós listám, ami esetemben végül kereken 10 darab négykerekűt adott ki.
1; Mercedes-Benz G 400 CDI Station Wagon (kb. 7 millió forintból)
A G-osztály karakterét tekintve talán a legtávolabb áll tőlem kiválasztottaim között és aki ismer, most biztosan meglepődik, azonban először is szükség lenne egy olyan autóra, amivel haza lehet trélerezni Európa különböző pontjairól a szerkesztőségi kedvenceket. A G-osztályok ára egészen eszement, cserébe viszont a jó értéktartás garantált, én pedig nem vagyok az értékvesztő autók kedvelője. Eszembe jutott (egyebek mellett) egy jó kis Toyota Land Cruiser is erre a célra, de az értéktartás ígérete végül az alvázas csillagos terepjáró felé billentette a mérleg serpenyőjét. A V8-as dízelmotorban elegendő a nyomaték egy akár 3,5 tonna össztömegű vontatmány elhúzásához. Az már más kérdés, hogy nincs jogosultságom hozzá, de Biczó Laci kollégám megígérte, hogy kisegít. A G-nek hála lesz a garázsban egy olyan autó is, amivel el lehet menni egy-egy terepjárós kirándulásra – mindig is nagyon szívesen meghódítottam volna például négy keréken (is) Erdély gyönyörű lankáit, kiváló terepjárós csapatépítőt lehetne szervezni, amire már volt precedens.
2; Mercedes-Benz W212 E 350 BlueTEC 4MATIC T-modell (kb. 7 millió forintból)
Mindenekelőtt szerezni kell egy remek családi autót, ami alapesetben a Feleségem autója, és amelynek a kormányát nagy örömmel veszem át a családi kirándulások/nyaralások alkalmával. Két gyerkőchöz (3 és 33 hónaposak) nem ismerek jobb családi autót egy W212-es Mercedes-Benz E-osztály T-modellnél, amit már 6 éve megírtam, amikor még új autóként teszteltem. Annak ellenére, hogy nem vagyok dízelpárti, ismét egy dízelt választok, ami egy utazóautóhoz logikus döntés. A márka finom járású V6-osának bő 250 lóerős teljesítménye a dögnehéz kombiban mindenre elég, akárcsak 620 Nm-es csúcsnyomatéka, az Euro6-os BlueTEC motorok pedig egészen tiszták is. Egy ráncfelvarrott, legfeljebb 7 éves példányt választanék; legyen benne tetőablak, mert imádjuk, Airmatic légrugózás, hogy a karosszériát szükség szerint kicsit feljebb lehessen emelni, 4MATIC összkerékhajtás a télies napokra, vonóhorog a kerékpártartónkhoz és a csomagtérből kihajtható, hátrafelé néző két pótülés a gyerekeknek szükség esetére. A világ egyik legjobb autója, punktum.
3; Maserati Quattroporte V, ZF automatával (kb. 7 millió forintból)
Anya után apának is kijár egy családi autó, amiben mindenki kényelmesen elfér, mégis minden pillanatban mosolyt csal az arcomra (amikor épp nem szervizben áll). Régi álmom a Maserati Quattroporte V, elképzelni sem tudnék kívánatosabbat magamnak – csodaszép forma, zseniális hanggal megáldott Ferrari motor, négy ajtó és egy erre rímelő, gyönyörű név. Imádom. A választás során a legfontosabb szempont az elegáns konfiguráció mellett a váltó lenne: kerülném a darabos F1-váltós változatokat, így mindenképp egy 6-fokozatú bolygóműves ZF automatás példányt választanék, leginkább a 2008-as ráncfelvarrott szériából. A motor tulajdonképpen mindegy: vonzó a 4,7 literes GTS 430 lóereje, de beérném a szerényebb, 400 lóerős 4,2 literes szívvel is.
4; Ferrari 456 GT (kb. 18 millió forintból)
Ha már a Quattroporte motorja kapcsán szóba került a Ferrari, akkor folytassuk egy Ferrarival! Vélhetően nincs a földön olyan autómániás ember, akinek legalább titokban ne szerepelne egy Ferrari a bakancslistáján. Hatéves voltam, amikor az olaszok bemutatták orrmotoros, V12-es, 2+2 üléses modelljüket, a bukólámpás 456 GT-t. Tudják, miért 456? A szám a hengerek térfogatára utal, amit ugye tizenkettővel kell megszorozni, így 5472 jön ki, ami 442 lóerőt generál padlógázra, felejthetetlen muzsika kíséretében. Az élményt a nyitott kulisszájú hatfokozatú manuális váltó csattogása tetőzi számomra, erről semmi pénzért nem mondanék le. Öröm az örömben, hogy az egész család elfér a 456 GT-ben. Leginkább egy ráncfelvarrás előtti sötétkék példányra fájna a fogam a gyönyörű légzsák nélküli kormánnyal, nyeregbarna teljes bőrbelsővel. Még a gondolattól is kiráz a hideg. Érdemes sietni a vásárlással, mert rövidesen garantáltan el fog szállni a 456 GT ára (is) – jelenleg még 20 millió forintnak megfelelő euro alatt kifogható egy-egy kívánatos példány.
5; BMW E46 M3 Cabrio (kb. 8 millió forintból)
A fiatalkori álmok folytatódnak: tisztán emlékszem, amikor kilencedikes középiskolás nebulóként koptattam imádott győri gimnáziumom padját egy Sport Auto magazint lapozgatva, aminek egyik főszereplője a frissen bemutatott E46-os M3-as BMW volt, főnix sárga színben. Az az újság azóta is féltve őrzött kincsem és megfogadtam, hogy ha egyszer majd esetleg úgy alakul az életem, egy ilyen autót beállítok a garázsomba. Szigorúan manuális váltóval, kabrió kivitelben, lehetőleg pont ilyen főnix sárga színben, elsősorban a 2003-ban prezentált ráncfelvarrott kivitelben. A 8000/perces leszabályozási fordulatszámnál versenyautósan magas dugattyú-középsebességű 343 lóerős, 3,25 literes sorhatos szívómotor meglehetősen kényes darab, ahogy az egész technika is az, de az élmény és a hang minden anyagi fájdalomért kárpótol. Ha meg kell neveznem abszolút kedvencemet a listából, az E46 M3 lenne az. Sajnos az árak az egekben tanyáznak, és van egy rossz hírem: olcsóbb valószínűleg sosem lesz már ez az ikonikus BMW...
6; Opel Ampera (kb. 4 millió forintból)
Az eredeti listámon még egy másik BMW (egy újabb középiskolás álom, egy kézi váltós E38-as 740i) szerepelt ezen a ponton hasonló értékben, de egy, a kollégákkal folytatott szerkesztőségi vita alkalmával beláttam, hogy egy elektromos típusnak nálunk is lenne létjogosultsága. Bevallom (finoman fogalmazva) nem vagyok az elektrifikáció rajongója, ami életvitelünkből is adódik: nem ingázunk napi szinten és amikor autóba ülünk, akkor rendszerint hosszút megyünk. Ám rájöttem, hogy mégsem: az áprilistól októberig tartó időszakban sokat vagyunk lent a balatoni családi nyaralóban, ahol leginkább rövid távokra ülünk autóba, napon belül 60 km-nél szinte soha nem megyünk többet, amire tökéletes lenne egy Opel Ampera, amely az akkuállapot és a körülmények függvényében 50-80 km-t képes egyetlen feltöltéssel elektromosan megtenni, ha pedig ‘baj’ van, ott a benzinmotor. Stabil a technika, biztonságos a nehéz bódé, elég az utas-/csomagtér mérete és dinamikus. Épp jó lenne 6 hónapig a Balatonon, az év hátralévő részében pedig Budapesten.
7; BMW Z1 (kb. 14 millió forintból)
Egy újabb, ezúttal veteránkorú BMW-vel folytatnám a sort, amely egyben az utolsó propelleres. Ha tavaly a BMW Magyarországnak köszönhetően nem próbálhattam volna ki a Z1-es BMW-t (amiért ezúttal is külön kifejezném hálámat), vélhetően nem került volna be ez a finoman fogalmazva rendhagyó kétüléses nyitott autó a listába, viszont akkora élmény volt a menet közben is lecsúsztatható ajtókkal ellátott Z1 vezetése, ami örökre emlékezetes marad és semmi máshoz nem fogható. Itt nem az E30-as 3-asból származó 2,5 literes sorhatos motor 170 lóereje a lényeg, hiszen a Z1 nem igazán gyors, ellenben talán nincs még egy autó a földön a Caterham-en és társain innen, amiben hasonló szinten lehet vigyorogni vezetés közben. Átszámítva 14 millió forint alatt nehéz épkézláb példányt találni belőle, de higgyék el, hogy ez bizony nem rosszul elhelyezett 14 millió… A tavalyi BMW Z1 beszámolót ide kattintva olvashatják.
8; Mercedes-Benz R129 SL 500 'Mopf1' (kb. 7 millió forintból)
Számomra a Mercedes aranyévei a 80-as évek voltak (egészen a ’90-es évek közepéig), nem hiányozhat hát az álomgarázsomból egy ikonikus Csillag ebből a korszakból. A W124 500 E és az R129 SL 500 között morfondíroztam, de a W124 ijesztően magas ára révén (kitúrt volna esetleg egy másik toplistást) végül az SL-t választottam. Az R129 számomra a legkedvesebb SL, és az 500-as legendás M119-es, először 326, aztán 320 lóerős ötliteres V8-as motorja az 1998-ban eszközölt második modellfrissítésig megegyezik a legendás W124-es 500-as motorjával. Én tehát egy ilyet választanék magamnak, elegáns színösszeállítással, lehetőleg a hátsó szükségülésekkel, a ’97-’98-as évjáratból. Az igazi ínyencfalat egy, az 500-asból az AMG által épített 60 AMG kivitel lenne, aminek érdekessége, hogy teljesítményét a V12-es SL 600 miatt 381 lóerőnek hazudták, miközben a 6-literes V8-as AMG motor bőven 400 lóerő felett teljesített. De sajnos megkérik az árát (igaz, ez sem lesz már olcsóbb): egy szép, eredeti SL 60 AMG értéke 15-20 millió forint.
9; Porsche 911 (991.2) Carrera T Coupé (kb. 27 millió forintból)
Íme, a legdrágább és egyben legújabb (kétéves) modell képzeletbeli garázsomban. A Porsche 911-et generációtól függetlenül imádom, de a legkívánatosabbnak a 991 szériát tartom. Abból is a ráncfelvarrott 991.2 Carrera T Coupé a kedvencem, ami az 1968-as, legendás 911 T puritán koncepcióját igyekszik újraértelmezni a 21. században. A ‘csak’ 370 lovas, 3-literes biturbós 6-hengeres boxer alapmotor dolgozik a kicsit kikönnyített autó lemezei alatt, aminek felszereltségét – főleg műszaki oldalról – sportos irányba tolták el a tervezők. Egy pályanaphoz vagy egy jó szerpentinezéshez elképzelni sem tudnék jobb játékszert. Ha pedig kevésnek érződne a 370 lóerő (de nem kevés...), akkor ebben a motorban még simán rejlik vagy 80 lóerőnyi, könnyen kiaknázható tartalék. Apropó, ez az egyetlen autó itt modern multimédiával (pl. CarPlay), már ha nem mondott le róla a megrendelő a súlycsökkentés érdekében. A hátsó ülésekről meg én nem mondanék le, és kizárólag kézi váltóval választanám a Carrera T-t, mondjuk dögös sárga színben. Amikor csak tehetném, vele autóznék...
10. Trabant 601 S 'limuzin' (kb. 1 millió forintból)
Ne kérdezzék, hogy miért, vélhetően anyai behatásra (hozzám soha nem álltak közel a keleti blokk csodái, a Feleségem viszont egy Trabiban 'nőtt fel'), de imádott Kislányom kedvenc autója a Trabant 601 S, szigorúan 'strandkorlátkék' színben – és ahányszor látunk egyet, rögtön be kell tennem a telefonommal a híres Exotic nótát, amit aztán vagy tízszer meg kell hallgatnunk. Ez bőven elegendő érv a tizedik képzeletbeli garázslakó kiválasztásához. Bár egy 601-es Trabiért hajmeresztőnek tűnhet az egymillió forintos ár, a 100 milliós képzeletbeli büdzsét túlzottan azért nem terheli meg. Persze lehet olcsóbban is Trabantot kapni, de akkor már vegyünk egy makulátlan példányt. A büdös kétütemű motort és a kormányváltót ugyanakkor nem hinném, hogy nagyon megszeretné (minimum 15 év múlva) a Kislányom, ezért a Trabantból projektautót csinálnék: beépíttetnék egy elektromos hajtásláncot, hogy csendben és tisztán lehessen élvezni az ikonikus kiskocsi hangulatát, így a lányom talán nem csak nézné, de néha talán autózna is vele. Még hogy nem szeretem az elektromos autókat?!
Hát itt a vége, sikeresen elköltöttem képzeletbeli százmillióm minden forintját, igaz, a tízes csokrot elnézve jó lenne még vagy százmillió a nem éppen szerény szervizigényű vasak fenntartásához, amivel most szerencsére nem kellett foglalkozni. Bár összeállításom saját belátásom szerint (is?) kissé egysíkúra sikeredett, és a némi olasz fűszerezéssel ízesített, erőteljesen német autóipar-orientált listám nem ezt sugallja, valójában rengeteg, a világ többi országából származó négykerekűért rajongok: vannak svéd, francia, japán és amerikai kedvenceim is, csak hát nem az első százmillióból...
De rövidesen érkezik a folytatás a kollégák tollából, akik remélhetőleg változatosabb, újabb, kevésbé benzinszagú autócsodákat állítanának be garázsukba autóvásárlásra szánt első százmillió forintjukból.
Ígérjük, hogy a folytatás változatos(abb?) lesz, előkerülnek majd tőlünk távolabb gyártott ikonikus modellek is a kollégák álomgarázsában