Figyelem, a cím megtévesztő! Ugyanis, ha a Caterham manufaktúra bármely termékével kelünk útra, egy szürkének induló hétköznap is ünneppé, a vezetés pedig színtiszta élménnyé alakul. Azt már korábbi tesztünk alapján tudtuk, hogy szinte keresve sem találni még egy ennyire komplex élményt nyújtó modellt a piacon, viszont most azt is megvizsgáltuk, hogy az ötvenéves recept miként teljesít a mindennapok során.
Mindehhez tudni érdemes, hogy nem vagyok az a feltűnést kedvelő fazon. Sőt, alapvető feltételezésként élek azzal a ténnyel is, hogy az utca népében igazán nagy érdeklődés kiváltó autó volánja mögött egy idő után minden ember közömbös lesz a tömegre, hogy aztán néhány év leforgása alatt önmagából kiforduló, riporterverő Russel Crowe-vá váljon.
Élmények apró kincsesládája - de vajon a tartós használat is ennyire felhőtlen?
Felpattintja a szemet.Ennek ellenére egy olyan kincsre leltem az autóban (és általa magamban), amelyet emberszemek százainak kereszttüze sem tudott elvenni tőlem. Azt a szerelmet, amit az ember régen dédelgetett hobbija iránt érez, és azt, hogy a 400 lóerők fejletépő ígéretében csalatkozva, a villámgyorssá tevő, elszigetelő technikai kütyük ridegsége és a sportautónak kikiáltott modellek tompasága után egy olyan világba érkeztem, ahol a jármű birtokba vételét követő 15 percben nemhogy a vigyort nem tudtam letörölni arcomról, de szó szerint végig nevettem. Egyedül ülve egy olyan autóban (vagy „izébe”), melybe a legtöbb ember cipőkanállal feszegeti be magát, amely hangos, huzatos, forró vagy éppen hideg, és amellyel az országúti autózás is igazi kihívás.
Nagyon sokat tanultam a Caterham modelljétől: bepillantást nyerhettem az 50-es évekből származó koncepció révén a múltba, megérthettem az autóipar fejlődésének motivációs rugóit, megtanulhattam becsülni ezt a folyamatot és egyúttal csóválhattam fejemet, hogy a technikai maraton mennyire puha, lusta emberekké tett minket. És hirtelen megérteni véltem, hogy a szürke, zsibbadt puhaságra hivatkozva miért ugranak le emberek hidakról, otthagyva életüket a korláton szomorúan lábat lógatni. „Puhányok és unalmasak vagyunk, és ha nem is valljuk be, de ez halálra untat minket” – vetettem oda mosolyogva 190 centiméteres magassága miatt helyszűkében szenvedő kollégának és hagytam ott mindenre fittyet hányva, az 1,6 literes szívó Ford motor lelkes kürtölésében, a tájban, a villámgyors váltások élményében és a gokartos közvetlenségben végleg elmerülve.
Izomerő, hőtűrés és bátorság - hosszú távon igazán elkell a keménység.
Csak a legszükségesebb - helykínálat terén is.Megérintettem a másik oldalt, de egyúttal át is estem a ló túloldalára. Csak később kellett rájönnöm, hogy valójában én is a mai világ ’terméke’ vagyok: bár szeretném, de túl puhány ahhoz, hogy még az araszokkal bővebb (belül 18 centivel szélesebb) SV-karosszériás gépet sem többre használjam, mint önfeledt, hétvégi mókázásra.
A sors úgy hozta, hogy rögtön az átvételt követően kolléga-kisegítés céljából a belváros szívébe szólított a kötelesség. A mindenség pedig összefogott ellenem: a szikrázó napsütés simogatását percek alatt ellopták a várostól a kövér felhők, melyekből, mint elhízott haragosok, elkezdtek hullani a kövér esőcseppek.
A tető felszerelése úgy 2 perc. Ha hagynak érvényesülni: még másodrangú országúton is megálltak mellettünk.
A kedvemet ez nem vette el: felvállalva hóbortosságomat, a klasszikus autózás minden sajátos báját magaménak akartam. Megálltam hát vesztemre az egyik legforgalmasabb fővárosi tér mellékutcájában, hogy a patentos, nem zárható (erről később) 120 literes csomagtartóból előkapva a bőrtetőt, felszereljem azt. A feladat egyszerű: két bal kézzel is kivitelezhető 2 perc alatt, de ennél gyorsabban is megy, ha a két bal kézhez két ember tartozik. Elöl a szélvédő kereténél néhány patent bekapcsol, majd…”- Elnézést, lefényképezhetem az autót? – Persze, nyugodtan.”, aztán felemelni a két mozdítható alumínium vázcsövet, kielégíteni még két kérdezősködő kíváncsiságát, közben ráfűzni a tépőzáras tetőközepet az egyik csőre, majd hátul is patentolni. Időközben az eső ellenére szép kis tömeg hízott körém, és a legtöbb kérdés arra irányult, hogy mennyi időbe telt nekem ezt összerakni. A kíváncsi hölgyek, urak és gyerekek persze nem tudták, hogy a Caterham legyártva is kérhető - ők feltételezték, hogy ilyen autót márpedig szériagyártásba nem engednek. Pedig igen, és milyen jól is teszik!
Egyfajta prémium termék. A prémium a vezetés esszenciájának élvezete.
Végtére is épp az a bája, ami a hátulütője is. Sokan a korlátozott használhatóság és a pofonegyszerű megoldások miatt teljességgel elfogadhatatlannak tartják a 11,2 millió forintos (igaz, „felextrázva”) vételárat. Pedig gyorsaságban talán egyetlen ehhez az árkategóriához tartozó autó sem veszi fel a versenyt még a tesztelt alapváltozattal sem, élményben pedig 15 millión innen semmi (még a receptet kitaláló Lotus terméke sem) veszi fel vele a versenyt. Ennek ellenére legyünk reálisak: ezeket az alkatrészeket valóban összevásárolhatjuk ránézésre úgy ötmillióból (vagy akár még olcsóbban), és ha még komolyabb szerelési költségeket is számolunk, akkor is lehetetlen lenne 10 millió fölé tornázni a cechet. Igen ám, viszont ekkor egy kiforratlan, teszteletlen terméket kapnánk, amire ráadásul nem jár a magyar rendszám sem, így forgalomba csak hosszú évek munkája után merészkedhetnénk vele.
Néhány kapcsoló, órák és kormány - sallang nincs, ahogy tárolórekesz sem
De jogot adok én minden kérésnek. Egyetlen dolgot azért én is igazán elvártam volna: zárható tárolórekeszeket. Bár a kérdéskör magyarázható a nyugati biztonsággal, ettől függetlenül még egy rövidebb hétvégi túrán sem szívesen hagyja ott az ember az alig több mint 540 kilogrammos kis élménygyárat, pláne, ha a csomagoktól csak néhány patent választja el a gonosz, kíváncsiskodó kezeket.
Személyre szabható - könnyítve a hosszú utak terheit.Itt jön képbe, hogy szerencsére – mint minden kultusztermék – a Caterham is erős gyári és utólagos alkatrész-támogatással rendelkezik: a zárható, merev csomagtérfedél is megvalósíthatónak tűnik, épp úgy, mint a középső visszapillantó tükör, amely lehetőséget ad a műanyag ablakokkal rendelkező oldalajtók otthonfelejtésére, ha éppen nem száguldozni indulunk. Így legalább a bal könyökünk is elfér, úgyis kezdett féltékeny lenni a puha, bőrrel bevont támaszon pihenő jobboldali társára. A kezek is így vannak: míg a baloldali állandóan a pengeéles és tökéletes direkt, szervo nélküli (de ez a kis tömeg miatt észre sem vehető) kormány helyén tartásán fáradozik – különben a szél és a kátyúk is hajlamosak alaposan elrángatni a csöppséget -, addig a jobboldali szorongathatja a világ egyik legélvezetesebb és mellesleg szélvészgyors kézi váltójának alumínium gombját.
(A következő oldalon cikkünk folytatódik - alaposan befűtünk).