Reggel volt, a fű még harmatos, a zöldellő levelek közt pedig vidám madarak éneke hallatszott. Ők persze még nem is sejtették ekkor, hogy hamarosan mindennapi idilljüket tucatnyi Ford Ranger zavarja majd meg. Mindeközben mi már lélekben a túrára készültünk: két nap a Balaton-felvidék hívogató erdejeiben.
A kellemes környezet, valamint a vitathatatlanul embert és gépet próbáló program egyértelműen arra irányult, hogy az új Rangert olyan körülmények között is alapos próbatételnek vehessük alá, amilyenekkel később a vásárlók is nyüstö
Markáns vonalak, vagány stílus - galérialik majd nap mint nap. A pick up műfaj egyébként elég sok minden máshoz hasonlóan az Egyesült Államokból ered, azonban manapság már mindenütt szívesen használják az ilyen négykerekűeket keményebb feladatok végrehajtására (sajnos egyre inkább a betondzsungelekben is, kevésbé kemény célokra): gazdák, vadászok és munkások közkedvelt játékszere lett. Épp ezért nem is meglepő, hogy a Ford az új Focus mellett a Rangert is globális modellként kínálja világszerte.
A legfontosabb változás az autó menedzselésével kapcsolatban a Mazdával való együttműködés újragondolása volt. Míg korábban a japánok 4x4-ese adta az alapot a Fordnak, mostantól fordult a kocka és a későbbiekben a Ranger szolgáltatja majd az alapot a Mazda pick up-ja számára.
A szakemberek ráadásul igazán komolyan veselkedtek neki a tervezés munkájának, hogy a végeredmény sokakat lenyűgözzön, komoly fejtörést okozva ezzel a konkurenciának.
Két napos terep- és erdőjárás - galériaÚgy tűnik, sikerült is nekik az embert próbáló feladat, ugyanis a Ranger a két nap alatt megannyi akadályt leküzdve bizonyította be, hogy a Nissan Navara, a Volkswagen Amarok, a Mitsubishi L200 és az Isuzu D-Max igen erős ellenfelet kapott maga mellé. A Ranger első blikkre kissé amerikaias stílussal támad, ami egyébként nem is baj, hiszen ez a kategória amúgy is 'keményfiús', vagány összképet kíván. A morcos tekintet, a határozott vonalak és a szögletes formák pedig mind-mind az előbb elmondottakat igazolják. Lényeg a lényeg, a Ford új pick up-ja mokány és egyben modern külsőt kapott, már a formatervvel feladva a leckét a többieknek.
Habár a külső is fontos, a terepezési képességek még többet nyomnak a latba egy ilyen célgép esetében. Akár a terepszögekre (elöl 28 fok, hátul 24 fok, míg a rámpaszög 26 fok), akár a hasmagasságra terelődik a szó, a Ranger igyekszik minden szempontnak a lehető legjobban megfelelni. Főként hasmagasságban erős: ezt bizonyítja az is, hogy a motorcross pályán megtett körök alatt egyetlen alkalommal sem ért le az autó alja.
Amiben ugyanakkor egyértelműen kiemelkedik a mezőnyből a Ranger, az a vontatási képesség. Egyrészt a kategóriában egyedülálló módon akár 3,35 tonnás vontatmánnyal is megbirkózó ereje, másrészt a vonóhorogra megadott 210 kilogrammos terhelhetőség is dicséretes, miközben a 800 mm-es gázlómélységről sem szabad megfeledkeznünk.
A belseje is személyautós - galériaA terepjárási képességek vizslatásával az akár menet közben is elektrohidraulikusan kapcsolható négykerékhajtás sem hagyható ki (természetesen felező is van a csomagban), illetve a menetstabilizáló mellé igaz, kissé darabosan, de magabiztosan működő lejtmenetvezérlő is jár. Szintén növeli a Ranger hírnevét, hogy a létraalvázas konstrukciók között az Euro NCAP töréstesztjén elsőként szerezte meg az ötcsillagos minősítést, azaz a biztonságra már ebből kifolyólag sem lehet panasz.
Habár a Ford hazánkban mindhárom felépítménnyel képes leszállítani az autót, a kínálatot javarészt a dupla kabinos változat adja, amelynek igencsak jót tett az elődhöz képest történt méretnövekedés. Az utascella bőséges helykínálatot ad, ráadásul nem csupán elöl lehet jól elférni, a hátsó sorban sem okoz gondot a hosszabb út: 180-190 cm körüli utasok is könnyedén elférnek itt.
Maga a kabin egyébiránt meglehetősen személyautósra sikeredett, amely az eltalált vezetési pozíció mellett a műszerfallal is okolható - utóbbi a mai Fordok technikai és formai világát idézi, de említésre méltó a szépen szóló hifi is.
A műszerfal tetszetős és funkcionális - galériaA kidolgozás, az anyagok minősége s az összeszerelés tisztességes, még az alvázat alaposabban megcsavaró akadályokon történő áthaladás közben sem szólalnak meg a burkolatok. Kényelem terén is piros pont jár ám a Rangernek, hiszen a két nap alatt megtett többszáz kilométer után sem gémberedett végtagokkal szálltunk ki belőle, habár az kétségtelen, hogy a hátsó sorban utazók életét a laprugós felfüggesztés megfelelő terhelés hiányában megkeserítheti valamelyest.
A motorháztető alatt egy magabiztos négyhengeres öngyulladós egység dolgozik, a 150 lóerős 2,2 literes turbódízel kulturált működésével és becsületes fogyasztásával teszi fel a pontot az i-re. Ám 1300-as percenkénti főtengely-fordulat alá nem érdemes süllyeszteni a fordulatszámot, ekkor ugyanis kis kelletlenséggel adja tudtunkra a dízelmotor, hogy számára nem a legjobb tartományban használjuk.
A sok-sok terepezés és a kíméletlen használat ellenére a kétnapos túra után 10,6 liter/100 km-es átlagot diagnosztizálhattunk, ami ugyan első olvasatra magasnak tűnhet, ám a körülmények és a termetes BFGoodrich All Terrain abroncsok ismeretében akár visszafogottnak is nevezhetjük.
A repertoár széles, a felszereltségek bőségesekA váltó pontos, bár kapcsolhatósága akadós valamelyest, így a kényelmesebb közlekedésre vágyók válasszák bátran a szintén hat fokozattal operáló automtata egységet, Limited szinten a 2,2 literes öngyulladós motorhoz, vagy WildTrak szinten akár a 3,2 literes gázolajossal is. A vezethetőség terén meglepődve, ám annál nagyobb örömmel konstatáltam, hogy a korábban próbált platós 4x4-esekkel szemben a Ranger kormányzása pontosabb, több visszajelzést ad az útról; a futómű terén persze a tipikus 'üresen ugrálós' laprugós dilemmával találjuk szembe magunk. Amint azonban megterheljük a hátsó részt, már utóbbi probléma sem áll fen.
A Ford egyébként büszke rá, hogy a váltómű, illetve a differenciálok kenőanyagának csereperiódusa is hosszabb lett, illetve az olajcserékre is elegendő 30.000 km-enként ellátogatni, bár továbbra is fenntartással kezelném az ilyen jelegű intézkedéseket, főleg, ha nehezebb körülmények között használják az autót - higgyék el, biztos, ami biztos alapon nem árt a megadott ciklusok felével 'élni' az olajcsere terén. Noha a kenőanyagok sokat fejlődtek az elmúlt évek során, közel sem biztos, hogy a hosszú csereperiódusok jót tesznek az ilyen módon igénybevett szerkezeteknek.
A repertoárban egyébként szerepel a fentebb említett 2,2 literes egység 125 lovas változata, mi több, a 3,2 literes, 200 lóerőt és 470 Nm-t produkáló kellemes hangú öthengeres olajkályha is, ám utóbbit sajnos nem sikerült megkaparintanunk. Az árpolitika terén szintúgy korrekt hozzáállásról beszélhetünk, nagyjából a konkurencia árainak megfelelően lőtték be a Ford szakemberei a Rangert.
Legolcsóbban bruttó 7,1 millió forintért hozhatjuk el XL felszereltségi szinttel az autót a 125 lovas dízellel karöltve, de példának okáért a társunkul szegődött, 150 lovas XLT 8,1 milliót kóstál, amiért már szinte minden fontos extrával felszerelik Fordék a négykerekű mindenest. Aki a 3,2-es öthengeresre hajt, annak minimum 9,2 millió forintot kell letennie az asztalra, de a legmagasabb felszereltséggel és automatával könnyedén 10 millió fölé srófolhatjuk a végösszeget.