A városok betondzsungele mára életünk szinte elhagyhatatlan részévé vált, miközben sokszor alig várjuk, hogy kiszabaduljunk a természet csendjébe. Aki viszont nap mint nap járja az erdőt, annak egyértelműen megbízható és tisztességes munkaeszközre van szüksége. A pöttöm Jimny furcsa bájával pedig sokak kedvelt munkaeszköze lehet.
A sár itt kötelező elem - galériaNoha a terepjárózás manapság már-már kikopik a köztudatból, azért természetesen nem kevés ember akad, akiknek életéhez, szórakozásához vagy munkájához szükségeltetik a combos terepszög, a felező és a minden akadályt legyőző összkerékhajtás. Persze ilyenkor mindenki rögtön a pick up-okra vagy a keményvonalas, nagy terepesekre gondol, miközben árnyékukban egy kedves, mégis használható eszköz is megbújik.
A divattá vált hobbiterepjárók – vagy ha jobban tetszik SUV-k – hiába tűnnek oly robusztusnak, hiába rendelkeznek kapcsolható összkerékhajtással és elektromos differenciálművel, sok esetben még földútra sem merészkednénk vele, féltvén a fényezést és az autó aljára biggyesztett alkatrészeket. Mai világunkban már elegendő, ha valami úgy néz ki, mintha bármilyen körülmények között képes lenne az erdőségek és hegyvidékek meghódítására, ám a valóságban a legtöbbjük alul maradna egy Lada Nivával szemben is.
Csakhogy a Niva kora lejárt. A négy-, illetve ötsebességes váltóval szerelt masszív vas felett egyszerűen eljárt az idő, ám még így is azt mondhatjuk, bőven túlteljesítette a tervet, hiszen kevés típus büszkélkedhet olyan hosszú modellciklussal, mint az oroszok messze földön híres terepese. Az 1,7 literes motor hiába kapott injektort a karburátor helyett, már az apróbb frissítések is rég idejemúltnak számítanak. Persze azt sem szabad elfeledni, hogy a Niva a terepjárók közt elsőként jelent meg az alvázas konstrukció helyett önhordó karosszériával.
Terep- és rámpaszögei jók - galériaViszont mese nincs, szüksége van a piacnak egy relatíve kis méretű, mégis jól használható erdőjáróra. Szétnézve az itthoni kínálatban aligha találunk ilyesmit; egyedül a Suzuki repertoárjában húzódik meg szerényen, de büszkén a Jimny. Felépítésében klasszikus, létraalvázas, elöl-hátul pedig merevtengelyek biztosítják a terepezéshez szükséges képességeket. Persze a Jimny sem új fiú már, egy frissítéssel 1998 óta szinte változatlan formában gyártják, s az elődnek számító Samurai sok esetben terepversenyeken, illetve ügyességi viadalokon mutatja meg oroszlánkarmait.
Első pillantásra a Jimny nem tűnik túl mokány szerzetnek, nagy ’szemei’, kissé bamba tekintete amolyan aranyosan bumfordi összhatást kelt, míg a hátulja viszonylagos jellegtelenséget mutat. Persze ez a kategória nem is a látványos formákról és a tetszetősen ívelő vonalakról szól, hanem a céltudatos, praktikus tervezés végeredményéről.
A zöld szín egyébként kellemesen passzol a kissé lekerekített kocka formához, amolyan igazán erdészes küllemet kölcsönözve tesztalanyunknak, s a terepjárós mivoltot erősíti a hátsó ajtóra rögzített pótkerék is.
A Jimny lemezeit végigkopogtatva örömmel tapasztaljuk, hogy ’deréktól’ lefelé a műanyag burkolatok veszik át a szerepet, így nem kell tartanunk attól, hogy a fémes felületeken keletkezik sérülés, amely aztán a későbbiekben oxidálódva csúnya rozsdafoltban teljesedik ki. A kis méret, és a sarkokba kitolt kerekek nem véletlenül vannak úgy, ahogy, a rövid túlnyúlások elöl és hátul is remek terepszögeket hoznak létre (37, illetve 46 fok), a kis hossz és tengelytáv pedig viszonylag kellemes rámpaszöget biztosít (31 fok).
Egyszerű és szűkös, de korrekt az utastér - galériaTermészetesen nem voltunk restek, és könnyebb, illetve nehezebb terepen is próbára tettük a Jimny képességeit. Azt kell, hogy mondjuk, a Suzuki bébiterepjárója kifejezetten jól állja a kihívásokat, ügyesen mászik fel meredekebb emelkedőkön, egyedül a keskeny és magas építési mód teszi kissé félelmetessé azokat az akadályokat, amelyek leküzdése nagyobb oldaldőléssel jár. Amikor már nem elég az elsőkerékhajtás, megállva, üresben gombnyomásra aktiválódik az összekerékhajtás és mehetünk tovább, míg a neccesebb szituációk megoldására a felező segítségét is igénybe vehetjük, ám az alig több mint egy tonnás autó mozgatásához ritkán kell a 4WD-L felirattal ellátott gombot nyomkodni. Mivel sem az első, sem pedig a hátsó tengelyen nem találunk zárható differenciálművet, bizonyos körülmények között a nagy sár vagy a homok keresztbe tehet az előrejutásnak, de ha a lendületet ügyesen tartjuk, az alacsony tömeg pozitívumot is jelent.
(A második oldalon kiderül, hogy az aszfaltra hajtva milyen arcot mutat a Jimny.)